A választási rendszer átalakítása sokat segítene a politikai párbeszéd megbékítésében Magyarországon és a világ más országaiban. De ez még kevés, ha a politikusok nem hajlandók félretenni rövid távú érdekeiket.
HIRDETÉS
A választási rendszerek átalakítása segíthetne lecsillapítani az egyre erőszakosabbá váló politikai párbeszédet a Méltányosság Politikaelemző Központ szakértője, Zsiga Bulcsú szerint. Az olyan rendszerekben ugyanis, ahol a győztes mindent visz elve érvényesül, gyakran az emberek majdnem fele képviselet nélkül marad, ez pedig fokozza az indulatokat és a polarizációt a társadalomban. A megoldás egy olyan rendszer lenne, ahol az emberek rangsort állíthatnak a pártokból, így azoknak érdemes lenne mindenki szimpátiájáért küzdeni.
„Ez olyanfajta kampányokat eredményezhetne, ahol már nem az van, hogy csak a legelkötelezettebb szavazókat kell megszólítani, hanem olyanfajta üzeneteket vagy keretezéseket kell megfogalmazni, ami már a padsorokon, törésvonalakon átívelően meg tudja szólítani a szavazókat” - mondta az Euronewsnak Zsiga Bulcsú.
Az a cél, hogy a politikusok ne csak a saját táborukat próbálják meggyőzni
A rangsorolásos választási rendszereket úgy kell elképzelni, hogy a szavazólapon az ember nem csak egy pártot vagy jelöltet választ, hanem mondjuk második és harmadik helyezettet is. Hogyha a szavazatszámlálás után nem alakul ki egyértelmű szavazattöbbség (például egyik jelölt sem éri el az 50 százalékot egy egyéni körzetben), akkor kiveszik az utolsó helyen végzett jelölt eredményét, és a rá szavazók második preferenciáit hozzáadják a többi szavazathoz.
A sor aztán tovább is folytatható, amíg ki nem jön egy egyértelmű eredmény a választáson. Így pedig a győztes végül olyan szavazópolgároknak is köszönheti majd a mandátumát, akik nem őt választották volna egy egyszerű többségre épülő rendszerben. Ezért pedig a nyerni akaró jelölteknek érdemes úgy kampányolniuk, hogy a politikai ellenfeleik táborát ne idegenítsék el maguktól, sőt, próbálják meg minél több ember akaratát beépíteni a saját programjukba. Hasonló rendszer működik jelenleg Írországban, Új-Zélandon vagy például Ausztráliában.
Százmilliók maradnak valódi képviselet nélkül a világ demokráciáiban
Az Egyesült Államokat nemrég megrázta a konzervatív véleményvezér, Charlie Kirk meggyilkolása, de a tavalyi kampányban Donald Trump ellen is kíséreltek meg merényletet. Az amerikai választásokon a győztes mindent visz elve érvényesül, ahogy például Magyarországon az egyéni választókörzetekben is.
A magyar rendszer ráadásul a legnagyobb pártnak kedvez, így előfordult olyan is az elmúlt 15 évben, hogy a Fidesznek úgy volt kétharmados többsége, hogy listán a szavazatok kevesebb, mint felét szerezte meg. A vesztes pártok szavazóinak voltak képviselőik a parlamentben, de ezeknek a képviselőknek valódi hatalom nem jutott: a fideszes kétharmad bármilyen törvényt el tudott (és tud) fogadni, amit csak szeretne.
Nem csoda, hogy ilyen helyzetben az ellenzéki szavazók úgy érzik, hogy képviselet nélkül maradnak. Zsiga Bulcsú szerint Magyarországon nem elterjedtebb a politikai erőszak, mint más nyugati országokban, bár az elmúlt egy évben voltak erőszakos cselekmények például a Tisza Párt standjainál és a politikusok beszédmódja is egyre végletesebb.
De az biztos, hogy a választási rendszer átalakítása önmagában még nem elég ahhoz, hogy az egyre erőszakosabb közbeszéd felé mutató trend visszaforduljon. Sok politikus ugyanis úgy érzi, hogy a rövid távú érdekét, a választási győzelmet az szolgálja leginkább, ha felhergeli és politikai ellenfelei ellen fordítja a saját táborát.
„A polarizáció ahhoz vezet, hogy a választásnak növekszik a tétje, tehát a politikusok a demokráciának a minőségét fűzik ahhoz, hogy mondjuk a saját oldaluk nyerjen: hogyha a másik nyer, akkor négy vagy öt évig véget ér a világ. Pedig azért ez nem így van” - magyarázta az elemző, majd hozzátette:
A helyzetet az is nehezíti az elemző szerint, hogy a konszenzusos üzeneteket megfogalmazó politikusok gyorsan érdektelenné válnak a szenzációhajhász és megosztó kijelentéseket felerősítő médiatérben. További problémát jelent, ha a vezető politikai réteg aláássa az embereknek a független igazságszolgáltatásba vetett bizalmát. Ha például engedélyeznek az egyik oldal tüntetőinek olyan erőszakos cselekedeteket, amilyeneket a törvények szerint nem lenne szabad, akkor a másik oldal szimpatizánsai is felhatalmazva érzik majd magukat a törvénysértésre.
A civil társadalom is kikényszerítheti a változást
A politikai vezetők részéről tehát önmérsékletre lenne szükség ahhoz, hogy egészségesebb közbeszéd alakuljon ki Magyarországon és a világ más országaiban. Félre kellene rakniuk a rövid távú, csak a következő választási győzelmet szem előtt tartó gondolkodásukat annak érdekében, hogy hosszú távon békésebb, konszenzusosabb közbeszédet tudjanak kialakítani. De ha erre nem hajlandók, akkor a civil társadalom is tehet azért, hogy rábírja őket a változtatásra.
Zsiga Bulcsú szerint jó példa erre Kenya esete az 1990-es évekből. Az afrikai ország ekkor tért vissza a többpártrendszerhez, az egymással versengő politikai pártok pedig megpróbálták kihasználni a törzsi különbségekből eredő törésvonalakat. A különböző népcsoportok vezetői azonban ennek ellenálltak. Végül a párbeszédre törekvő hozzáállásukkal sikerült megakadályozniuk azt, hogy a politikusok úgy szerezzenek maguknak pluszszavazatokat, hogy cserébe tovább mélyítik az ellentéteket a különböző társadalmi csoportok között.