Donald Trump vajon "megbékélési" politikát folytat Vlagyimir Putyinnal szemben? Interjú Christian Goeschel történésszel, aki szerint az "appeasement" nem lehet megoldás, sőt, veszélyes Európára nézve.
HIRDETÉS
Az orosz elnök, az Ukrajna elleni agresszív háború kezdeményezője csak nevet Trump békeközvetítői erőfeszítésein - mondta az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Kaja Kallas az Euronewsnak adott interjújában. "Putyin gúnyolódik Trump minden kezdeményezésén, az alaszkai tárgyalások után fokozta támadásait".
Még februárban, az uniós védelmi miniszterek találkozóján Kallas azzal vádolta az új washingtoni vezetést, hogy az ukrajnai konfliktusban a megbékélés útját járja: "Miért adunk meg (Oroszországnak) mindent, amit akar, még mielőtt a tárgyalások megkezdődtek volna?" - bírálta Donald Trump engedelmességét a Kreml kívánságai irányába. "Ez az 'engesztelés', ez még soha nem működött!"
Az "appeasement" (megbékélés, engesztelés) olyan kifejezés, amely egyre gyakrabban bukkan fel a heves vitákban. És szinte kivétel nélkül pejoratív szándékkal használják. De mit is jelent pontosan? - ezt kérdezzük Christian Goeschel-től, aki a manchesteri egyetemen tanít modern európai történelmet. A professzor jelenleg a legújabb kori történelem egyik legjelentősebb "appeasement"-kutatója.
"1938 óta, amikor Neville Chamberlain brit miniszterelnök és francia kollégája, Edouard Daladier engedményeket tettek a náci Németországnak Csehszlovákia feje fölött, az appeasement szó a köznyelvben és a politikai vitákban már elcsépelt lett" - mondja Goeschel. "Pontosan értenünk kell, hogy mit is jelent az 'appeasement policy", azaz az enyhülési politika. Ez az a kísérlet, hogy messzemenő engedményekkel elkerüljük a fegyveres konfliktusokat és háborúkat".
Az 1938-as müncheni konferencián Chamberlain és Daladier engedett Adolf Hitler fenyegetéseinek. Nagy-Britannia és Franciaország cserbenhagyta Csehszlovákiát. A müncheni egyezmény előírta, hogy Csehszlovákiának tíz napon belül át kellett adnia a Szudéta-vidéket Németországnak és ki kellett ürítenie a területet. Chamberlain és Daladier bedőltek a német diktátor üres ígéreteinek. Hitler néhány hónappal később kirobbantotta a második világháborút.
Valóban összehasonlítható-e az 1938-as München, a Szudéta-vidék átengedése a náci Németországnak Putyin kelet-ukrajnai területek nagy részének átengedésére vonatkozó 2025-ös követelésével? Más szóval, van-e értelme a történelmi analógiáknak?
Mindenképpen, véli Goeschel, egyúttal hangsúlyozva, hogy az összehasonlítás nem egyenlőségjel. Ez azért fontos számára, mert
De még ha a történelemből nem is lehet közvetlen útmutatást levezetni a jelenlegi döntésekhez, "akkor is megpróbálhatjuk megtanulni a történelemből, hogy milyen hibákat kell elkerülni".
"Nem arról van szó, hogy Putyin olyan, mint Hitler, nem ez a lényeg. Arról van szó, hogy a liberális demokráciáknak, a Nyugatnak hogyan kellene eljárnia az alapvető értékek, azaz a szabadság, a demokratikus hatalommegosztás és a népek önrendelkezési jogának megőrzése érdekében" - hangsúlyozza Goeschel. Vagy másként fogalmazva: "Hogyan viszonyul a Nyugat az expanzív diktátorokhoz?".
Donald Trump újraválasztása óta a Fehér Házban a helyzet "bonyolultabbá vált, mert Trump viselkedése Putyinnal szemben nem túl robusztus, összehasonlítva elődje, Biden dominánsabb viselkedésével".
Euronews: Milyen kérdéseket vet fel ez, Goeschel professzor, történelmi összehasonlításban is 1938-hoz képest?
Goeschel: Mi történne, ha Putyin egész Ukrajnát átvenné? Mi történhetne, ha a nyugati hatalmak feladnák Ukrajnát? Mi történne, ha Donald Trump, ha a nyugati hatalmak Putyinnal kötnének alkut Ukrajna feje fölött? Az katasztrofális lenne. Mert ez táplálná Oroszország további területi hódítási vágyát.
Euronews: Mint Hitler, aki a Szudéta-vidék elcsatolása után is folytatta hódításait?
Goeschel: Nem lehet megbékíteni olyasvalakit, mint Putyin, ahogy 1938-ban sem lehetett megbékíteni Hitlert. Hitler akkor azt mondta, hogy a Szudéta-vidék az utolsó területi követelése. Nagy-Britannia és Franciaország kormányfői hittek neki. Hitlert azonban valami egészen más érdekelte, őt a "keleti életterek" nagyszabású meghódítása érdekelte.
Euronews: Ez megfelelő vagy kissé furcsa összehasonlítás?
Goeschel: Még egyszer mondom, nem lehet Putyint egyszerűen Hitlerrel azonosítani, nem ez a lényeg. Ugyanakkor az 1938-as müncheni egyezményre való történelmi visszaemlékezés nem furcsa vagy ostoba történelmi összehasonlítás. Arról is szó van, hogy a történelmi analógiák segítségével élesítsük mai elemzőképességünket. Arról van szó, hogy jobban megértsük, mi történhet, ha a nyugati hatalmak túlságosan félénkek az expanzív diktatúrákkal szemben, és hagyják, hogy területeket foglaljanak el.
Euronews: És az EU külügyi vezetőjének, Kallasnak a figyelmeztetése, hogy Trumpnak nem szabad Ukrajna feje fölött, de az európaiak feje fölött sem egyezséget kötnie Putyinnal? Ez is utalás 1938-ra?
Goeschel: Az 1938-as müncheni egyezmény ismeretében el kell gondolkodnunk azon, hogy mit jelent, amikor a nyugati hatalmak, mint ma Donald Trump, megpróbálnak "alkukat" kötni az érintettek feje felett.
Számtalan kísérlet történt Putyin megbékítésére, teljesen függetlenül az úgynevezett Oroszország-apologétáktól. Ott volt a minszki megállapodás, amelyben az akkori német kancellár, Angela Merkel kulcsszerepet játszott. A Schröder vezette vörös-zöld kormány engedményeket tett Oroszországnak. Annyi hiábavaló kísérletet tettek nemzetközileg Putyin megbékítésére...
Euronews: Mivel magyarázza a döntéshozók túlnyomó többségének hosszú ideje tartó vakságát Oroszország expanziós törekvéseivel szemben?
Goeschel: Tegnap és ma is az ellenség katonai céljainak teljes félreértékelésével állunk szemben a nyugati hatalmak részéről. Ráadásul a nyugati demokraták és minden felelős politikus el akarja kerülni a háborút. A háború a konfliktusmegoldás utolsó eszköze. És: Európa katonai védelmi felkészültsége nincs jó állapotban. Túl sokáig támaszkodtunk az USA katonai védelmi ernyőjére. Ezek a fő okok, amiért olyan sokáig tartott, amíg felébredtünk és felismertük, hogy Putyin milyen veszélyes.
Az Euronewsnak adott interjúban Kaja Kallas, az EU külügyi vezetője arra figyelmeztetett, hogy Oroszország próbára teszi a Nyugatot és megpróbálja megosztani az uniós országokat, hogy aláássa az Ukrajnának nyújtott támogatást. "Putyin egyértelműen teszteli a Nyugatot, hogy meddig mehet el. Most rajtunk múlik, hogyan és milyen erősen reagálunk, mit engedünk meg".
Euronews: Goeschel professzor, tekintettel erre a Kallas-féle ébresztőre, ha Önt arra kérnék, hogy egy válságos helyzetben adjon néhány történelmileg megalapozott tanácsot kormánypárti politikusoknak, mi lenne az?
Goeschel: Nagyképűség lenne tőlünk, történészektől azt hinni, hogy befolyásolni tudnánk a napi döntéseket. De természetesen megtehetjük: Érthetőbb könyveket írhatunk. Bekapcsolódhatunk a politikai vitákba. Abban az időben más hatalmak is figyelemmel kísérték, hogy miben állapodtak meg 1938-ban Münchenben. Japán és Olaszország például megtanulta a leckét a müncheni egyezményből, hogy lehetséges az expanziós politika. A politikusok maguk döntik el, hogy tanulnak-e és mit akarnak tanulni a történelemből, akár jót, akár rosszat.