A barcelonai bazilika tervezője talán sosem lesz szent. Jómódú családban született, felkarolta a szegényeket, és idővel hitbuzgó katolikus lett. Mindez kevés az örökkévalóságot jelentő címek elnyeréséhez. Egy csodával kell bizonyítani, hogy boldoggá, egy másikkal, hogy szentté avathassák.
HIRDETÉS
„Ez nemcsak építészeti munkásságának elismerése, hanem valami sokkal fontosabb” – így reagált Barcelona bíborosa arra, hogy a Szentszék elismerte Antoni Gaudí „hősies erényeit”.
Juan José Omella szerint „örömhír”, hogy a Sagrada Família megálmodója pápai dekrétummal elnyerte a „tiszteletreméltó” címet, ami az első lépés a boldoggá, majd szentté avatás hosszú és rögös útján.
Az eljárás már eddig is elnyúlt: Gaudí szentté avatásának elképzelése még a kilencvenes évek kezdetén érlelődött, a hivatalos előterjesztés óta pedig éppen negyed évszázad múlott el.
Ez alatt az idő alatt szerencsére fokozott lelkesedéssel folytak a munkálatok az 1882-ben elkezdődött építkezésen, és ha minden a tervek szerint alakult, jövőre, 2026-ban végleg elkészül a Szent Család barcelonai temploma, amelyet XVI. Benedek pápa már 2010-ben megszentelt, és a bazilika rangjára emelt.
A tiszteletreméltó cím a boldoggá avatás előfeltétele, és ez a bürokratikus folyamat az iktatás óta eltelt huszonöt évnél tovább is eltarthat. A vatikáni szabályozás szerint bizonyítani kell, hogy a jelölt érdemeként csoda következett be – emlékeztetett az El País.
Egy újabb, második, Gaudí nevéhez köthető csoda igazolásával a jámbor katalán építészt szentté avathatják.
A kőbe vésett költemény
Gaudí varázslatai, vértanúsága és dicső érdemei felsorolásának a végén jegyzik meg, hogy az ünnepelt építőművész, teljes nevén Antoni Gaudí i Cornet „1852. június 25-én született, vélhetően Reusban és 1926. június 10-én halt meg Barcelonában”. Ferenc pápa dekrétumával az aspiráns „hősies erényeit” bizonyítottnak tekinti, és „Isten tiszteletreméltó szolgájává” nyilvánította.
Gaudí boldoggá avatási egyesülete még 1992-ben alakult meg, hat év elteltével pedig a katalán püspökök, 2000 márciusában pedig a Szentszék is engedélyezte a hivatalos procedúra elindítását. Ezt követően alakult meg Barcelonában egy egyházi törvényszék, amely bizonyítékokat, dokumentumokat és tanúvallomásokat gyűjtött. A Vatikánnak 2003-ban küldött, 1024 oldalas összefoglaló bizonyította, hogy Gaudí példás életet élt.
A vaskos jelentés több mint két évtizeden át porosodott a dikasztériumban, abban a vatikáni testületben, amely a szentre jelöltek munkásságát vizsgálja és értékeli.
Gaudí szentté avatásának kezdeményezése tulajdonképpen a múlt század elejére nyúlik vissza – mondta a hivatalos eljárás egyik posztulátora, kérelmezője, aki a Sagrada Família munkálatait folytató egyik építész fia.
„Fiatal korától kezdve tisztelettel viseltetett a természet iránt. Nagyon szigorú életet élt, ami éles ellentétben áll a jóléti társadalmunkkal, amely néha a fenntarthatóság ellen fordul. Jó szakember volt, és eltökélt a jól végzett munka iránt. Egyedülálló maradt, de nagy szeretettel viseltetett a családja iránt. A Jézus Krisztusba és az Egyházba vetett hitét egy maradandó alkotásban, a Sagrada Famíliában formázta meg” – mondta Gaudíról Lluís Bonet Armengol.
„Ön az építészet Dantéja. Az ön munkája az egyik legszebb, kőbe vésett keresztény költemény” – így áradozott a mellette álló Gaudí alkotásáról Monsignor Remigio Ragonesi, pápa nuncius, aki 1915-ben a helyszínen tekintette meg a székesegyház építésének munkálatait.
Az aszkéta élet
Mások Isten építészének nevezték az önmegtartóztató, szinte önsanyargató életet élő Gaudít, aki megannyi álmatlan éjszakát és összesen negyvenhárom évet áldozott az Úr dicsőségének szolgálatára.
Ebédre általában csak néhány, tejbe mártott salátalevelet majszolt el, a negyvenes évei elején, az 1894-es nagyböjt idején pedig majdnem belehalt az aszkéta életmódba. A túl szigorú koplalás az életét veszélyeztette, ugyanakkor maradandó lelki élményben részesítette Isten keresésében – írta a Vatican News. Csak akkor kezdett újra enni, amikor egy pap emlékeztette a székesegyház építéséhez kötődő küldetésére.
Ezt mindennél fontosabbnak tartotta, így évek során visszautasította a busás haszonnal kecsegtető párizsi és New York-i szerződéseket.
Sajátos stílusában tervezett ugyan néhány más épületet, fő művének azonban a Sagrada Famíliát tartotta. Amikor a munkálatokat pénzhiány fenyegette, kétségbeesetten gyűjtött adományokat, hogy legalább a mesteremberek egy maroknyi csoportját a helyszínen marasztalhassa.
Ettől kezdve minden egyéb megbízást visszautasított. Élete hajlatán egy, a templom melletti kis odút alakított ki otthonának.
Annyira szerény életet élt, hogy szinte koldusnak öltözött. Népszerűsége ellenére akkor sem ismerték fel, amikor 1926. június 7-én elütötte egy villamos, miközben egy közeli templomba igyekezett a rendszeres napi gyónásra. A járókelők az eszméletlen Gaudít a Santa Creuba, Barcelona szegénykórházába szállították, ahol a többi, hasonló megjelenésű beteghez hasonlóan kezdetleges ellátásban részesítették. Mire a Sagrada Família papja másnap azonosította, Gaudí állapota már annyira leromlott, hogy életét nem tudták megmenteni. Megkapta az utolsó kenetet.
Három nappal később meghalt, utolsó útjára pedig több mint harmincezren kísérték.
A földi javak
A boldoggá, majd szentté avatás feltétele tehát egy-egy olyan csoda, amelynek bekövetkezte Gaudí esetén egyértelműen hozzá köthető.
A Sagrada Família belsője és külsője senkit sem hagy hidegen.
„Olyan állapotot teremt, amely közel áll a misztikus extázishoz” – vallotta a megvilágításról a Barcelonai Egyetem művészettörténésze. Lourdes Cirlot szerint „ha valaki betér a Sagrada Famíliába, és mélyen hisz abban, hogy meggyógyul, akkor valószínűleg megtörténik”.
A feltételezés persze önmagában kevés a csoda igazolására, amint azt egy újságíró is megállapította. Josep Maria Tarragona írta meg Gaudí életrajzát, és szerinte csupán a Sagrada Família megálmodása kevés az építész boldoggá avatásához.
A római katolikus egyház mindig a legnagyobb művészeket alkalmazta. Ezzel a logikával Michelangelót vagy Mozartot is boldoggá lehetne avatni. A mérce azonban Gaudí esetében – Tarragona szerint – példamutató, keresztény, voltaképpen szent élete.
A gazdag családba született Gaudí fiatalon dúskált a földi javakban, „operába és a legjobb éttermekbe” járt.
– a legenda szerint ezt mondta Elies Rogent, a katalán tartományi építészeti főiskola igazgatója Gaudínak, amikor átadta diplomáját.
A tehetős fiatalember világéletében aggódott a munkások jólétéért, így amikor hozzáfogtak a székesegyház építéséhez, segített a Colonia Güell megtervezésében. Az egy malom köré épült munkásnegyednek saját kórháza és iskolája volt, nem utolsósorban pedig Spanyolország első futballstadionjával büszkélkedhetett.
Ez idő tájt nem volt gyakorló katolikus. A hite azzal párhuzamosan erősödött, ahogy Isten monumentális háza lassan formát öltött.
Jézus – Tarragona szerint – akkor érintette meg Gaudít, amikor az „örömteli születés” homlokzatán dolgozott.
Soha nem nősült meg, bár ennek semmi köze a valláshoz. Egyszerűen nem volt szerencsés a szerelemben.
Mivel villamos ütötte el, nem halt mártírhalált, ami elégséges lenne boldoggá avatásához, így most Gaudí nevéhez kötődő csodát kell bizonyítani, ami igencsak lassú eljárás lesz.
A csodák
A legtöbb katolikus szent a papság és az apácák soraiból kerül ki. A nyitás II. János Pál nevéhez kötődik, aki a laikusokra is felfigyelt, és 1980-ban boldoggá avatott egy 17. században élt mohawk őslakos lányt. A himlő végzett családjával, ő azonban sebhelyekkel túlélte, és 19 évesen áttért a katolikus hitre. Huszonnégy éves volt, amikor meghalt, a szemtanúk szerint pedig csúf hegei percekkel később – tisztasága jeleként – csodák csodájára eltűntek az arcáról. Kateri Tekakwitha azóta bekerült a szentek közé.
Ami Gaudí csodáit illeti, Barcelona korábbi érseke szerint mirákulummal ér fel, hogy „1882 óta egészen mostanáig nem történt súlyos baleset a Sagrada Família nagy magasságban dolgozó építői, sőt az épülő templom sokmillió látogatója között sem”. Lluís Martínez i Sistach azzal is érvelt, hogy a bazilika váratlan megtérések helyszíne volt az épületen dolgozó nemzetközi mesterember-gárda körében.
Az igazi csodát azonban az orvostudomány igazolhatná.
Egy, Gaudí feltételezett szülőhelyéről származó művész retinája perforálódott, és a nő az építészhez fohászkodott, hogy visszanyerje látását. Szemorvosa szerint ez bekövetkezett, a gyógyulást egészen kivételesnek nevezte, de a nemzetközi szakértők nem voltak teljesen lenyűgözve.
Egy férfi, daganattal a lábában műtét nélkül gyógyult meg, de a lábadozást még a konzílium minden tagja sem tartotta csodának.
A barcelona Gaudí-egyesület vezetőjének barátja rákos lett, és mindketten Gaudíhoz imádkozva vártak segítséget. Miután a beteg állapota javult, az esetet a Szentszék elé terjesztették, amely orvosi szakértőkhöz továbbította az ügyet. Az orvosok a meghonosodott gyakorlat szerint közölték, hogy öt évet kell várni a csoda kihirdetésére. A rák azonban három év elteltével kiújult, és a beteg meghalt.
A millenniumi szent
Gaudí példátlan népszerűsége azonban az Amerikai Katolikus Egyetem docense szerint segíteni fogja Isten építészének a megítélését.
„II. János Pál pápa és Teréz anya gyors boldoggá avatási eljárása azt jelzi, hogy a nép vágya kulcsfontosságú elem” – bizakodott Michael Witczak már tíz éve. A tiszteletes úgy véli: a katolikus egyház szeretne szentté avatni egy olyan laikust, aki művész és kézműves, ugyanakkor mérnök és egyfajta misztikus személyiség.
Az egyetlen millenniumi jelölt a szentek kapujában az 1991-ben Londonban született olasz, Carlo Acutis, akit már életében Isten influenszerének és az internet védőszentjének neveztek, pedig csak a maga alkotta honlapon katalogizálta a csodatételeket.
Tizenöt évesen halt meg menthetetlen leukémiában, a Szentszék pedig 2013-ban megállapította, hogy nihil obstat, nincs akadálya boldoggá avatásának.
Három éve, 2022-ben egy Valeria nevű Costa Rica-i nő leesett a kerékpárjáról, és olyan súlyos agyvérzést szenvedett, hogy az orvosok letettek az életéről. Anyja azonban Acutis beavatkozását kérte imáiban, sőt még sírjához is elutazott Assisibe.
Valeria azon a napon önállóan kezdett lélegezni, másnap lábra állt, a vérrög pedig teljesen felszívódott.
A bizonyított, második csoda után minden akadály elhárult, így Carlo Agutist a jövő vasárnap, április 27-én szentté avatják.
Antoni Gaudí nem türelmetlen, és minden bizonnyal még sokáig kell várakoznia az örökkévalóságot jelentő címek elnyerésére.
A kapkodást sosem tartotta erénynek. Az általa tervezett templom gyakori kudarcairól és késéseiről lakonikusan annyit mondott: „Az én ügyfelem várhat”.