A „Bloquons tout” (Zárjunk le mindent) országos akció alapja a blokád, útlezárás, a forgalom bénítása, járműrongálás, gyújtogatás és személyi erőszak. A hatósági fellépést nehezíti, hogy a provokációknak nincs hivatalos szervezete vagy vezetősége, hanem a közösségi médiában egyeztetik az akciókat.
HIRDETÉS
Szerdán magasabb fokra lépett a Franciaország-szerte terjedő tiltakozó és provokációs mozgalom. Az erőszakos akciókat általában a szélsőbaloldalhoz kötik, de konkrét vezető vagy szervezet egyelőre nem látszik mögöttük.
Az ország napi működését megzavaró, anarchista jellegű provokációk célja rendkívül széleskörű: Macron elnök elmozdításától kezdve az új miniszterelnök személyének blokkolásán át költségvetési követelésekig és a „társadalmi igazságosságig” terjed. Ennek esett áldozatul tegnap az egyik neves párizsi étterem is.
A nap során Párizs, Nantes, Montpellier, Marseille, Lyon, Toulouse, Rennes, Bordeaux volt a helyszíne a legsúlyosabb és legtöbb provokációnak és és összecsapásnak, de kisebb településeken is zajlottak erőszakos események.
Az eddig bemutatott tiltakozó eszközök között szerepel a közúti forgalom lezárása, menetrendek megzavarása, járművek (köztük autóbuszok) és üzletek, vendéglők felgyújtása, rendőrökkel való összetűzések, testi bántalmazás, kövekkel és Molotov-koktélokkal való dobálás, és az általános rendzavarás.
A rendőrség néhány órán belül több mint 300 embert állított elő tartóztattak országszerte, Párizsban pedig 132 főt a nap közepéig. Az AP szerint akár 450–500 fő is összejöhet a szerdai végelszámolásban.
A felelősök és lázítók azonosítását nagyban nehezíti, hogy az anarchista megmozdulások mögött egyelőre nem tűnt fel hivatalos vagy ismert szerepló, párt vagy mozgalom. A részvevők a közösségi média felületeit használják (Instagram, X, TikTok, meghívásos Facebook csoportok, Telegram), ahol a posztoló személyek kiderítése nehéz.
A nagy hírközlők is bajban vannak a beazonosítással, és a közösségi médiás felületekről igyekeznek konkrétumokat összekaparni. A Local France Facebook oldal részletesen közöl híreket az eseményekről, de ez sem köthető közvetlenül a konkrét felelősökhöz.
Az Instagram egyik posztja szerint szerte Franciaországban alakulnak helyi „assemblées” (gyűlések), és ezek szervezése több száz Telegram- és Facebook-csoportban zajlik. Mozgalom indult Telegram-hurkokból „Les Essentiels” néven, amely az északi régiókból közvetít.
Noha a szervezők azonosítása nehéz, de az szembeötlő, hogy a „lezárók” követelései összecsengenek a francia szélsőbaloldal szokásos követeléseivel. A baloldali pártok keményen kritizálták a megszorító intézkedéseket, és bizalmatlansági indítványokkal fenyegetnek, ha a költségvetés nem vesz figyelembe néhány alapvető társadalmi követelést.
Ezt a jobboldal is érzékeli, és a Rassemblement National (RN) – Jean-Marie Le Pen pártja – deklarálta, hogy hajlandóak támogatni a kormányt a költségvetés érdekében, de csak feltételekkel. Ez különösen jelentős egy olyan politikai helyzetben, ahol nincs egyértelmű többség parlamentben, jelezve a stabilitás iránti közös nézetet.
Macron elnök személyi lépése – az új miniszterelnök kinevezése – a stabilitás látszatát kívánta kelteni, de számos kommentátor szerint ezzel még nem sikerült csillapítania az elégedetlenséget. A tiltakozások azt jelzik, hogy a költségvetési megszorítások és a politikai instabilitás komolyabb feszültséget okoztak, mint az várható volt.
A fokozódó feszültség az Európai Unióban is nyugtalanságot kelt, mivel Franciaország instabilitása rontja a hitelképességet és nemzetközi megítélést. A tőkeáramlás és befektetői bizalom szempontjából kritikus tényező lenne, ha az ország politikai válságai rendszeressé válnának. Ha a francia politikai instabilitás elhúzódik, az uniós költségvetési fegyelem kapcsán is kérdések merülhetnek fel (deficit, GDP-arányos eladósodás), amelyeket Brüsszelből előbb-utóbb kötelező jelleggel kezelni kell.
Ennek elkerülésére hívott fel Sébastien Lecornu új kormányfő, aki első hivatali napját a krízis kezelésével kezdte a Matignon palotában. A politikus hangsúlyozta a „kreatív és technikai” együttműködés fontosságát az ellenzékkel, keresve a lehetőséget a parlamenti egyezkedésre.
Lecornu célja, hogy az 2026-os költségvetést olyan formában terjessze be, amely elfogadhatóbb az ellenzék számára is. Ugyanakkor az ő személye éppúgy elfogadhatatlan a „lezárók” számára, mint Macron elnöké, és több tüntetésen követelték a miniszterelnök hatáskörének korlátozását.
A következő napokban további tiltakozások, sztrájkok, parlamenti feszültségek várhatók, melyek az új kormányt frakcióközi (cross-block) válaszokra kényszeríthetik.