Nem csak a londoni kabinetnek, hanem a kormányzó Munkáspártnak is kellemetlen Angela Rayner botránya, aki egyben a lakásügyekért is felelős volt, legalábbis eddig.
HIRDETÉS
Lemondott Angela Rayner, a brit kormányfő helyettese pénteken. Rayner a Labour párt alelnöki posztjától is búcsúzik, amiért elmulasztotta egy nagy értékű ingatlan után a kötelező illeték (stamp duty) lerovását, mintegy 40 ezer font értékben. A döntés mögött egy független etikai vizsgálat állt, amely megállapította a jogsértést.
Rayner javára lehet írni, hogy elismerte a vétkességét, és felvette a kapcsolatot az HMRC-vel (a brit adóhatósággal). Egyben jelezte, hogy hajlandó megfizetni a hiányzó összeget, és maga jelentkezett etikai vizsgálatra az illetékes testületnél. Ezzel minimalizálta a Keir Starmer miniszterelnökre nehezedő politikai terhet, aki egyben a kormánypárt elnöke is 2020 óta.
A 45 éves politikust, aki bő egy éve Starmer helyettese, jelen állás szerint nem fenyegeti büntetőeljárás, de bírság és késedelmi kamat kirovására feltétlenül számítania kell. Helyzetét súlyosbíthatja, hogy korábban két figyelmeztetést is figyelmen kívül hagyott, melyeket adótanácsadási cégektől kapott, akik jelezték a késlekedést, derült ki az etikai bizottság jelentéséből.
Emellett elkövette az a szarvashibát is, hogy az ügy első szakaszában a tanácsadókat hibáztatta, mielőtt az etikai bizottsághoz fordult volna. Állítását a saját ügyvédei cáfolták nyilvánosan, és ezután már nem volt mit tenni.
Sir Laurie Magnus, a miniszteri érdekek független tanácsadója a Keir Starmer kormányfőnek írt levelében úgy fogalmaz: „rendkívül sajnálatos, hogy Rayner asszony nem fizette meg a megfelelő mértékű lakásfenntartási adót a vásárlásnál, különös tekintettel arra, hogy ugyanakkor éppen ő tölti be a lakásügyi, közösségi és helyi önkormányzati államtitkár posztját”.
Rayner esete nem kirívó a brit kormányok és a Parlament történetében - sok kellemetlenebb ügy is volt korábban
A rendkívül szigorú westminsteri szabványok ellenére az elmúlt évtizedekben az egymást követő kormányok nem maradtak mentesek a pénzügyi botrányoktól, és ez kiterjedt a törvényhozásra is.
A legkirívóbb eset a 2009-es képviselői költségtérítési botrányt volt, annak rendszerszintű jellege miatt, ami több száz képviselőt érintett, kormánypártiakat és ellenzékieket egyaránt. Főként közpénzekkel való visszaélésekről volt szólt (fiktív költségek, luxuscikkek, „kacsaúsztató ház” jellegű szimbolikus túlkapások).
Az ügynek jogi következménye is lett, több volt képviselő börtönbüntetést is kapott.
Korábban kiemelkedő volt az Ecclestone-adomány és a dohányszponzoráció, melynek során a Munkáspárt 1 millió fontos támogatást kapott a Forma-1 menedzserétől.
2006-ban a Lordok Háza került nagyító alá, a felsőházi tagjelölések miatt, amikor Tony Blair miniszterelnököt is kihallgatták tanúként.
Több képviselő keveredett költségtérítési botrányba 2009-ben, kiváltva a házelnök (Speaker) lemondását és négy parlamenti tag börtönbüntetését.
Peter Cruddas, a Konzervatív Párt pénztárnoka azután mondott le 2012-ben, hogy napvilágra kerültek titokban felvett felvételek, amelyeken adományért cserébe hozzáférést ígért a miniszterelnökhöz. Bizarr módon az illetőt 2020-ban lorddá emelték.
2022-ben a “Partygate” okozott közbotrányt, amikor a rendőrség 126 bírságot szabott ki a Covid-lezárások megsértése miatt, érintve Boris Johnson miniszterelnököt és Rishi Sunak későbbi kormányfőt is. Az ügy pénzügyi vonatkozása az volt, hogy a bíróság jogellenesnek minősítette a járvány alatti bevezetett közbeszerzési “VIP-sávot”, amely egyenlőtlen bánásmódot eredményezett.
Az utolsó feljegyzett eset Nadhim Zahawi adóügye volt 2023–ban, amikor a tory pártelnököt Rishi Sunak menesztette a miniszteri kódex súlyos megsértése és kétes adóelszámolás miatt.