A londoni Telegraph szemléje szerint az amerikai elnök egyre többet panaszkodik Vlagyimir Putyin időhúzásai és ellentmondásos cselekedetei miatt, miközben ő maga szeretne mielőbb túllépni az ukrajnai háború problémáján.
HIRDETÉS
Donald Trump nagyon szeretné összeültetni Vlagyimir Putyin orosz és Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, de egyelőre hiába sürgeti. Putyin késlelteti a találkozót, külügyminisztere, Szergej Lavrov pedig azt állította, hogy „szükség van egy napirendre” a két vezető találkozója előtt.
Amikor arról kérdezték, hogy szerinte az orosz vezető miért vonakodik találkozni Zelenszkijjel, Trump azt a magyarázatot hozta elő, hogy „mert nem kedveli őt, nem kedveli őt... igazából nem kedvelik egymást. Nem tudom, hogy találkoznak-e. Talán igen, talán nem” – mondta Mr. Trump az Ovális Irodában. „Nem igazán jönnek ki jól egymással” – tette hozzá az ukrán és az orosz vezetőkről. (Ebben az a meglepő, hogy Trump meglepődik azon, hogy két háborúban álló ország vezetője nem jön jól ki egymással.)
Az amerikai elnök olykor a lelkesedés, majd hirtelen a keserű csalódottság hangján szól Putyinról. Az orosz vezető valószínűleg különféle pszichológiai technikákat fog alkalmazni annak érdekében, hogy a tárgyalások sehová se jussanak, de úgy, hogy elkerülje Trump haragját.
„Minden beszélgetésem nagyon jó volt vele” – mondta Trump korábban Putyinról. A 2025-ös USA–Oroszország csúcstalálkozón úgy fogalmazott, hogy „mindig is fantasztikus volt a kapcsolatom Putyin elnökkel”.
A lelkesedő megnyilvánulásokat viszont követik az olyan szavak, mint hogy „és akkor sajnálatosan egy bomba zuhan Kijevre vagy máshova, és én ettől nagyon dühös vagyok”, vagy „hogy nagyon mély következményei lesznek, ha Putyin nem hajlandó találkozni Zelenszkjjel”, és lám, mégsem történik semmi.
Trump csütörtökön alig burkolt fenyegetést fogalmazott meg Vlagyimir Putyin felé. „Érdekes idők jönnek!!!” – írta a Truth Social oldalán megjelent bejegyzésében, megjegyezve, hogy „nagyon nehéz, ha nem lehetetlen háborút nyerni anélkül, hogy megtámadnánk a betolakodó országát”.
A béketárgyalásnak nevezett felszínes egyeztetések gyakorlatilag megrekedtek, miután a Kreml elutasított minden javaslatot, ami az Egyesült Államoktól, Európától és Ukrajnától érkezett, így Putyin és Zelenszkij személyes találkozóját, a NATO-szerű biztonsági garanciákat Ukrajna számára, és másokat. Az orosz vezetőnek - elvileg - fel kell(ene) ismernie, hogy eljön az a pont, amikor Trump visszafordítja a szabályt ellene, mert az elnök nem az a fajta, aki vesztesnek akar látszani, mondja Rebeka Kofler amerikai biztonsági szakértő.
Putyin nagy valószínűséggel figyelembe vette ezt is a számítások során. Tudnia kellett, hogy próbára teszi Trump türelmét, és a kérdés az, hogy ezt meddig feszítheti.
Vajon mi az orosz vezető forgatókönyve?
Putyin valószínűleg azt a célt tűzte ki, hogy Trumpot benn tartsa a játékban, és ameddig csak lehet, elégedetté tegye vagy legalábbis ne haragítsa meg. Ezzel késlelteti a kedvezőtlen következményeket (például a másodlagos szankciókat), miközben folytatja azt a felőrlő háborús stratégiát, amelynek célja Ukrajna megadására kényszerítése. Legvégső akarat ugyanis ez, nem pedig apróbb kompromisszumok elérése.
Trump manipulálásának érdekében Putyin – aki KGB-s karrierjét Németországban toborzással és kémhálózatok működtetésével töltötte – valószínűleg hírszerzési eszközökkel, lélektani szakértelemmel, a dzsúdófilozófia és a hidegháborús hadviselés keverésével kísérletezik, és eddig sikerrel, mivel továbbra is képes folytatni a háborút.
A Trump-Putyin interakciók „hullámvasút” mintát követnek – előbb konstruktív hívások és baráti beszélgetések a két fél között, majd Trump bizakodása, hogy a béke a küszöbön áll. Ezután jönnek Oroszország könyörtelen rakétatámadásai Ukrajna ellen, végül pedig Trump csalódott és dühös közösségi médiás bejegyzései és megismételt ultimátumai, amelyek közül eddig egyet sem valósított meg.
Annak ellenére, hogy júliusban elismerte, hogy „Putyin sok hülyeséget dob ránk”, de „mindig nagyon kedves, ám végül kiderül, hogy értelmetlen”. Trump mégis csúcstalálkozót engedélyezett Putyinnak Alaszkában, abban a reményben, hogy megállapodásra juthat. Ebben viszont megint csalódnia kellett.
A helyzet valóban frusztráló az elnök számára
A hízelgés az egyik olyan technika, amelyet a kémszervezetek ügynökei, mint Putyin alkalmaznak, hogy kihasználják leendő eszközeik hiúságát. Putyin soha nem beszélt negatívan Trumpról. Ehelyett inkább dicséri Trump politikai éleslátását és személyiségét, „intelligensnek”, „tapasztaltnak”, „tehetségesnek”, „okosnak” és „pragmatikusnak” nevezve őt. Januárban Putyin azt mondta, hogy Trumppal „mindig is üzletszerű, pragmatikus, de egyben bizalmi kapcsolatunk volt”. Biztosra veheti, hogy a Fehér Házban elégedetten olvassák az ilyen sorokat.
Az időhúzás kedvéért Putyin megpróbálhatja befolyásolni Trumpot a „reflexív kontroll” technikával is, amelynek célja az ellenfél valóságérzékelésének manipulálása. A módszert Vlagyimir Lefebvre szovjet matematikus és pszichológus fejlesztette ki, és a mai napig tanítják az orosz vezérkar és a kémügynökségek munkatársainak.
Trump kiváló célpontja lehet ennek a technikának, mivel karaktere szerint úgy gondolja, hogy nincs olyan ügy, amit ne tudna megoldani az Egyezség Művészetével. Ha Moszkvának sikerül elérnie, hogy ugyanezt gondolja Putyinról is, akkor az orosz elnök előnybe kerül, mert hihetőnek tűnik az amerikai elnök számára, hogy ő is megoldást akar. Trump többször hangsúlyozta is, hogy Putyin akarata a megállapodás. A valóságban viszont Putyin csak a saját feltételei szerint fogadna el bármilyen alkut.
Az ellenfél egyensúlyának megzavarása (kuzushi) a dzsúdó egyik alapelve, amelynek célja az ellenfél testtartásának megtörése, súlypontjának megzavarása, hogy dobásokat és fogásokat lehessen előidézni. A módszernek nem csak fizikai eszközei vannak, hanem lélektaniak is, így az ellenfél figyelmének elterelése és más mentális stratégiák, mint egyes megtévesztő vagy ijesztő szavak és kiáltások használata a küzdelem során.
Jelenleg úgy tűnik, hogy a dzsúdózó Putyinnak sikerült Trump bőre alá bújnia, mert soha nem mondott neki ellent közvetlenül, és váltogatta a baráti interakciókat Ukrajna bombázásával. Amikor Trump „teljesen őrültnek” nevezte Putyint egy nemrégiben végrehajtott hatalmas légitámadás után, a Kreml Trump frusztrációját együttérzően az „érzelmi túlterheltségnek” tulajdonította. Ezzel egyben kifejezte Putyin mentális szívósságát, stabilitását és erőfölényét is.
Mindezek a módszerek kezdettől fogva működnek, amit már 2022 februárjában jelzett Trump megjegyzése a Clay Travis and Buck Sexton Show rádióműsorban, ahol zseniálisnak nevezte Putyin ukrajnai akcióját. Az orosz elnök már akkor elkönyvelhette, hogy egy olyan személyről van szó, aki messzemenően respektálja a határozott erőt, és kevésbé érdeklik a szabályok.
A kifárasztás technikája
Az amerikai elemző példaként hozza fel a Muhammad Ali-George Foreman közt a zairei Kinshasában vívott boksz világbajnoki döntőt (1994), ahol Ali a köteleknek támaszkodva szívósan „elnyelte” az ütéseket, majd amikor ellenfele kifáradt, kiütötte.
A jelen látvány szerint Putyin is Trump kifárasztására törekszik, mivel az ultimátumok ellenére Oroszország eddig egyetlen végzetes ütést sem kapott Trumptól. Az orosz vezető vélhető célja az, hogy Trump kilépjen a tárgyalásokból, megunja, feladja és beleegyezzen az összes követelésébe, hivatkozva arra, hogy átadja a háború menedzselését Európának. (Az elmúlt hetek eseményei erősen ebben az irányba is mutatnak.)
Trumpnak természetesen nem kell feltétlenül Putyin játékát játszania. Használhatná a saját titkos fegyverét – főként az orosz gazdaság végzetes megtépázásának képességét, és lehívhatná a Kreml blöffjét. A kártyaszabályok szerint viszont ehhez akkora mennyiségű zsetont kell betolni, amit az ellenfél nem tud vagy nem kíván megadni.
Mindez attól is függ, hogy Trump csapata képes-e elvégezni a vele járó rendkívül nehéz házi feladatot.