Az ukrán alkotmány tiltja az ország szuverén birtokainak cseréjét vagy átadását.
HIRDETÉS
Egy olyan békemegállapodás, amely Kijevtől megköveteli az ukrán területek cseréjét Oroszországgal, nemcsak rendkívül népszerűtlen lenne, hanem az alkotmány értelmében illegális is.
Trump nem érti
Volodimir Zelenszkij elnök ellentmondást nem tűrően elutasított minden olyan megállapodást Moszkvával, amely földterületek átengedésével járhatna, miután Donald Trump amerikai elnök – pénteki alaszkai találkozója előtt – azt sugallta, hogy egy ilyen engedmény mindkét fél számára előnyös lenne.
Trump azt mondta, hogy „kissé zavarta” Zelenszkij kijelentése, miszerint alkotmányos jóváhagyásra van szüksége ahhoz, hogy átengedje Oroszországnak azt a területet, amelyet az oroszok provokálatlan invázió során elfoglaltak.
„Úgy értsem, megkapta a jóváhagyást arra, hogy háborúba menjen és mindenkit megöljön, de szüksége van jóváhagyásra egy földcseréhez?” – tette hozzá. „Mert lesz némi földcsere. Ezt Oroszországból és mindenkivel folytatott beszélgetésekből tudom.”
Oksana Markarova, Ukrajna amerikai nagykövete vasárnap a CBS „Face the Nation” című műsorában adott interjújában magával hozta országa alkotmányának egy példányát, és kijelentette, hogy az elnök, mint „az alkotmány garantálója”, nem adhat át földet.
Zelenszkij elnök szerint egy ilyen megállapodás közfelháborodást váltana ki az ukránok több mint három évnyi vérontása és áldozathozatala után. Mi több, nincs is felhatalmazása ilyen aláírására, mivel Ukrajna 1991-es határainak megváltoztatása ellentétes az ország alkotmányával.
Az ukrán alkotmány 94. számú cikkelye kimondja, hogy „Ukrajna területe a jelenlegi határokon belül oszthatatlan és sérthetetlen”. Ez a szabály csak népszavazással módosítható.
Ihor Reiterovych, a Kijevi Tarasz Sevcsenko Egyetem politológus professzra hangsúlyozza, hogy “a területi integritás kérdése csak a nép döntése alapján változtatható, és sem az elnök, sem a kormány, sem a parlament nem hozhat ilyen határozatot, sem együtt sem külön-külön”. Ha ez mégis megtörténne, szerinte a hatalom gyakorlói az „Alaptörvény elárulása ” miatt bűnössé válnának.
Egyelőre úgy tűnik, hogy egyedül a a frontvonal befagyasztása lenne olyan eredmény, amelyet az ukrán nép hajlandó elfogadni, de ez nem jelentheti az oroszok birtokában lévő területek végleges koncesszióját, átengedését.
Az ipari örökségéért is folyik a harc, és az orosz mohóság mögött történelmi ok is meghúzódik
A 2. világháború után, amikor Ukrajna is felszabadult a náci terror alól, a rohamosan felgyorsított szovjet hadiipar meghatározó részét Ukrajnába telepítették. Itt volt együtt a nyersanyag, az ipari kapacitás, az ipari munkaerő és a magasan képzett szakembergárda.
A szovjet hadsereg fegyver-ellátásának zöme is itt készült, és a neves kutatóközpontokban folytak a magasabb szintű katonai fejlesztések, beleértve a nukleáris és rakéta-fegyverkezést is.
Ukrajnában egyszerre volt jelen a nyersanyagforrás (vasérc, szén, mangán), a fejlett nehézipari infrastruktúra, a tapasztalt ipari munkaerő és a magasan képzett mérnöki-szakértői gárda. A hidegháború kezdetére Ukrajna a szovjet hadiipar egyik központjává vált.
A Szovjet Hadsereg fegyverellátásának jelentős része itt készült, például Harkivban működött a Malisev gyár, amely a T–34, majd a T–54/T–64 harckocsik egyik fő gyártóbázisa volt.
Dnyipropetrovszk (ma Dnyipro) két rakétagyára kulcsszerepet játszott a szovjet interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM-ek) terén, főként az R–36 (NATO-kód: SS-18 „Sátán”) fejlesztésében és gyártásában.
Kijev volt a jelentős elektronikai, radartechnikai és katonai távközlési fejlesztések központja, míg Mikolajiv a Szovjetunió legfontosabb hadihajógyártó központja, ahol repülőgép-hordozókat és cirkálórakétákat építettek.
Ukrajnában működtek a szovjet nukleáris fegyverkezés kulcsfontosságú kutatóközpontjai is, különösen a rakétatechnika területén. A ’60-as–’80-as években Ukrajna nélkül a Szovjetunió nem tudta volna fenntartani nagyhatalmi katonai státuszát.
A Szovjetunió felbomlásával viszont Oroszország búcsút inthetett ezeknek a kapacitásoknak, mint sajátjának. A szétválás után Ukrajna még évekig gyártott és szállított fegyvereket, hadiipari alkatrészeket és rakétatechnikai komponenseket Oroszországnak, de már csak piaci alapon, pénzért. Ez a kapcsolat is csak a Krím 2014-es annektálásig maradt fent, amikor Kijev hivatalosan megszakította a katonai együttműködést Moszkvával.
A Szovjetunió felbomlása után a hadiipari tudás és kapacitás nagy része Ukrajnában maradt. Bár a kilencvenes évek gazdasági összeomlása megtépázta az ipart, a mérnöki tudás, a technológiai bázis és számos kulcsüzem fennmaradt.
A rakétatechnika, a nehézipari gyártás és a hajóépítés területén Ukrajna még mindig birtokosa annak a stratégiai ipari örökségnek, amelyet Moszkva jól ismer, és amelynek elvesztése súlyos csapást mért az orosz hadiipari önellátásra.
Így nem pusztán területi hódításról, hanem stratégiai ipari és technológiai visszaszerzésről is szó van: a föld és a kikötők mellett az oroszok számára ezek az ipari gócpontok jelenthetik a kulcsot ahhoz, hogy újra teljes körű, saját hadiipari vertikumot építsenek ki, ráadásul mindezt Európa közelében.
Mindezekhez erősen kapcsolódik a Dnyeper (Dnyipro) szerepe, amely a Fekete-tengerig hajózható, és a Szovjetunió idején is kiemelt szerepe volt a nehézipari termékek, nyersanyagok és hadiipari eszközök belső szállításában.
A folyó több nagy ipari központot köt össze — Kijevet, Dnyiprót, Zaporizzsját, Herszont, közvetlen víziútként a centrumok és a kikötők között. Birtoklása nemcsak olcsóbbá, hanem biztonságosabbá is teszi a nagy tömegű, érzékeny rakományok, így az acél, gépalkatrészek és a hadiipari berendezések mozgatását.
Orosz szemmel nézve a Dnyeper feletti ellenőrzés egy logisztikai ütőeret jelent, ami összeköti az ország közepét a tengerrel, egyben katonai utánpótlási és felvonulási útvonal, amely a szárazföldi kockázatok nélkül működhet, végül gazdasági erőforrás, hiszen a folyami szállítás ma is kulcs a nagy volumenű exportokhoz.
A földek átengedése további invázióval fenyeget
Katonai szempontból különösen a donyecki régió feladása javítaná Oroszország képességét, hogy ismét lerohanja Ukrajnát – állítja a washingtoni székhelyű Háborúkutatási Intézet agytröszt.
Ezzel Ukrajna feladná az „erődövezetét”, amely 2014 óta Donyeck fő védelmi vonala, „anélkül, hogy garancia lenne arra, hogy nem folytatódnak a harcok” – állítja az intézet.
Az ISW szerint a regionális védelmi vonal megakadályozta Oroszország erőfeszítéseit a régió elfoglalására, és továbbra is akadályozza Oroszország erőfeszítéseit a terület többi részének elfoglalására.
A konfliktus befagyasztása kisebb rossznak tűnik Ukrajna számára
Az elemzők a földcserét figyelemelterelésnek tekintik. A jelenlegi frontvonal mentén zajló konfliktus befagyasztása az egyetlen lehetőség, amelyet az ukránok hajlandóak elfogadni – mondta a legutóbbi közvélemény-kutatásokra hivatkozva.
Ez a lehetőség mindkét fél számára időt nyerne a munkaerő konszolidálására és a hazai fegyveripar kiépítésére. Ukrajnának erős biztonsági garanciákra lenne szüksége nyugati partnereitől a jövőbeni orosz agresszió elrettentése érdekében, amelyet Kijev elkerülhetetlennek tart.