Törökroszág nem EU-tag, így az uniós jogszabályok nem kötelezik. Az EU bármilyen szabályt hozhat a fosszilis energiahordozók eredetének tisztázására, a török kormányra ez nem vonatkozik, és nem kell együttműködnie az adatközlésben sem.
HIRDETÉS
Törökország nem támogatja az Európai Uniót abban, hogy teljesen felszámolja az orosz fosszilis energiahordozók importját, legfeljebb akkor, ha ezért kap valamit cserébe. Körülbelül így fest a török kormány álláspontja ebben a kérdésben, miközben az uniós vezetés új jogszabályokat vezetne be a 2027-re tervezett teljes leválás érdekében. Ezek azt szolgálnák, hogy az uniós hatóságok minél nagyobb mértékben ellenőrizhessék, honnan származik az az olaj vagy gáz, amely vezetékeken keresztül bekerül az EU-ba.
Törökország a gázszállítások szempontjából van nyeregben - írja elemző cikkében a Politico -, ugyanis Európa számára fontos vezetékek mennek keresztül az országon. Természetesen a tranzitországok mindegyikét meg kell nyerni egy effajta ellenőrzéshez, de Törökország kulcsszereplőnek számít ebből a szempontból.
Márpedig a török kormány már közölte is, hogy nem kíván együttműködni az EU-val ez ügyben, mert nem tartja jó ötletnek az orosz gáz negligálását, mert az szerinte "zavart okoz a globális gazdaságban, és veszélyezteti az energiabiztonságot". Úgyhogy csak azokat az Oroszország elleni szankciókat hajtja végre, amelyeket az ENSZ Biztonsági Tanácsa fogadott el” - nyilatkozta a török külügy a Politicónak azt hangsúlyozva, hogy ezek megvalósításában viszont teljes mértékben együttműködik.
Ebben az ügyben súlyosbító tényező, hogy az EU és Törökország kapcsolata éppen mélyponton van. Az Unió vezetése neheztel a török kormányra több okból is. Legfőképp azért, mert Ankara - bár közvetítőként lép fel az ukrajnai békéltetésben -, kifejezetten oroszbarát politikát folytat, és a közel-keleti válságban a kezdetektől Izrael ellen foglalt állást. Így aztán az, hogy a török politikai ellenzék ellen Ankara súlyos jogsértéseket követ el már több mint tíz éve, csak ezek után következik.
A török vezetés sérelmei között szerepel még mindig, hogy saját bevallása szerint nem kapta meg az Európába tartó migráció megfékezéséért korábban megígért uniós támogatás nagy részét, illetve hogy nem folytatódnak a Törökország uniós tagságával összefüggő, korábban megrekedt tárgyalások, pedig az EU megígérte ezek újrafelvételét a keletről Európába tartó migráció elleni hatékonyabb török fellépés fejében.
A Politicónak nyilatkozó török szakértő, Mehmet Öğütçü, aki a Global Resources Partnership energiaügyi tanácsadó cég vezérigazgatója, úgy látja, hogy ha az EU hajlandó lenne felújítani ezt a párbeszédet, az készségesebbé tenné a török kormányt az uniós törekvések kivitelezésének támogatásában.
Mindez a gyakorlatban
Az ukrajnai orosz invázió kezdete, vagyis 2022 februárja óta az EU fokozatosan megszüntette az orosz olaj és szén tengeri úton történő beszerzését, miközben vezetékes gázimportját körülbelül kétharmadával csökkentette. Ugyanakkor továbbra is jelentős mennyiségű cseppfolyósított földgázt vásárol Moszkvától.
Az orosz energiaimport teljes felszámolása érdekében az Európai Bizottság törvényjavaslatot terjesztett elő júniusban. Az orosz energiahordozók fokozatos betiltását az idei rövid távú szerződésekkel kezdené, és lépésről lépésre megszüntetné a hosszabb távú megállapodásokat is 2027-ig. Ennek érdekében információt kér az orosz gázt importáló vállalatoktól, hogy követni lehessen, honnan érkeznek a szállítmányok. Ez a szerződésekre is vonatkozik, ami már nehezebb ügy, hiszen azok bizalmasak, az üzleti titoktartás hatálya alá esnek.
Nagy kockázatú belépési pontok
A Politicónak nyilatkozó egyik elemző a probléma szemléltetésére egy török-bolgár gázkereskedelmi csomópontot említ, a Strandzha-Malkoklar gázvezetéket. Aura Săbăduș, az ICIS tanácsadó cég vezető energiaelemzője és gázpiaci szakértője azt magyarázza, hogy a szerződések nem mindig mutatják egyértelműen a szállítmány származási helyét, vagyis az uniós cégeknek további információkat kell kérniük török partnereiktől, és kénytelenek ezekre az információkra hagyatkozni, mert nincs más.
A konrét esetben ez úgy néz ki, hogy egy 2023-ban aláírt megállapodás értelmében a bolgár Bulgargaz energiaipari vállalat cseppfolyósított földgázt rendelhet török terminálokba, ezeket a szállítmányokat átveszi a török állami tulajdonú Botaş, hogy aztán átszállítsa Bulgáriába a Bulgargaznak. Érdemes megjegyezni, hogy a bolgár állami cég szóvivője azt mondta a Politicónak, hogy a nevezett megállapodás értelmében értékesítést nem végeznek, csak "a gáz szállítását segítő szolgáltatásokat nyújtanak". Ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy szorosan ellenőrzik a vezetéken áramló gáz eredetét. Arról, hogy ez az ellenőrzés miben áll, a Politico nem ír.
A török kormány is kijelentette, hogy „határozott és következetes álláspontot képvisel minden olyan kísérlettel szemben, amely Törökországot használja fel az uniós szabályok megkerülésére”, és hozzátette azt is, hogy „a gázimportjára vonatkozó beszállítói adatokat rendszeresen közzéteszi. De mint azt már fent említettük, ez csak az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elfogadott szankciókra vonatkozik Oroszország esetében.
A szakértők nem igazán bíznak ezekben a nyilatkozatokban
Aura Săbăduș is kitart amellett, hogy nem tudni, a Bulgáriába szállított gáz ugyanaz-e, mint amely a török terminálokra érkezik. Szerinte az EU nem lehet biztos benne, hogy a Törökország felől jövő, eredetileg máshonnan származó gáz nincs „keverve” egyéb szállítmányokkal. És mivel az orosz gáz viszonylag olcsó, szerinte „nagy a kockázata” annak, hogy mire Európába ér, a szállítmány nagy részét orosz gáz adja. Ugyanez vonatkozik a Görögország és Törökország közötti kisebb Kipi összekötő vezetékre is, tette hozzá.
Az ENTSO-G platform adatai szerint az EU az elmúlt évben 1,9 milliárd köbméter gázt importált a két összeköttetésen keresztül. És bár ez eltörpül a korábbi, 150 milliárd köbméternyi orosz import mellett, még mindig ötöde volt tavaly a blokk teljes orosz vezetékes gázbehozatalának. Ezért Săbăduș úgy gondolja, hogy ezt a két összekötő vezetéket „mindenképpen bele kell foglalni” a bizottsági javaslatba, mint az EU-ba vezető „magas kockázatú” belépési pontokat. Az, hogy az orosz energiaimportról tervezett leválás végrehajtását miként lehet majd hatékonyan ellenőrizni, továbbra is kérdés.
Az Európai Bizottság, a török Botaş, valamint a görög gázimportőrök, a DEPA és a Metlen Group nem reagáltak a Politico megkeresésére.