Ukrajna győzhet az Oroszország elleni háborúban, de csak akkor, ha nem az elfoglalt területek visszaszerzésére koncentrál, hanem fejleszti a technológiáját és az infrastruktúra védelmét.
HIRDETÉS
Fentebbit Valerij Zaluzsnij nyugalmazott tábornok, a volt ukrán főparancsnok írta egy tanulmányában. A jelenlegi londoni ukrán nagykövet szerint Ukrajnának két éve van erre, mert 2027-ben már robothadseregek harcolnak majd egymás ellen.
A szókimondásáról ismert egykori főtiszt szerint Ukrajnának a nemzeti ellenállóképességét kell fejleszteni az innovációk alkalmazásával, és olyan rendszereket kell kiépítenie, amelyek elhárítják az infrastruktúrája elleni orosz támadásokat. A nyugalmazott főparancsnok azt írja: elengedhetetlen, hogy Ukrajna egy új, aszimetrikus technológiai stratégiát alkalmazzon, mert újfajta hadviselésre van szükség, és hogy
Vége a manőverező hadviselésnek és az ellenséges vonalak áttörésének
A tábornok meggyőződése, hogy 2022-23-ban lezárult az 1970-es években kifejlesztett, precíziós fegyverek korszaka. Már az orosz-ukrán háború első évében komoly elektronikai harcot (electronic warfare, EW) folytattak egymás ellen az oroszok és az ukránok, és ez mára csak fokozódott. Ez nem csak az információs és kibertér-műveleteket jelenti, hanem a harctéri megfigyelő, felderítő és rádióelektronikai zavaró hadviselést is (electronic countermeasure, ECM), illetve az ezek elleni harcot (electronic counter-counter measures, ECCM). Mindez nem meglepő annak tükrében, hogy a nyugati szakértők már a hidegháború idején is arra hívták fel a figyelmet: a Szovjetunió a NATO-nál sokkal nagyobb erőfeszítéssel fejlesztette az elektronikai hadviselési eszközöket, és pl. olyan teljesítményű radarokat alkalmazott, amelyek pusztán a brutális energiájuknál fogva képesek voltak „átégetni” az amerikai zavaróberendezések elektronikus zaját. Mindennek eredményeképpen kialakult az első világháborúra emlékeztető lövészárok-háború az ukrajnai frontszakaszokon, amelyben minimális területeket tudnak elfoglalni egymástól a háborúzók.
„Akkor alakult ki ez a patthelyzet, amikor megjelent a drónok masszív tömege a harctéren, ezek pedig lehetetlenné tették a mozgást. Emiatt ma már nem tudjuk megközelíteni az oroszokat, és ők sem tudják megközelíteni a mi vonalainkat. Vagyis megszűnt az áttörés lehetősége.”
Ennek következtében az orosz hadsereg a harkivi irányban mindössze napi 50 métert halad előre, írja egy nyugati agytröszt friss elemzése is.
Rosszabb a tempó, mint az első világháborúban
A kutatóintézet tanulmánya szerint az orosz hadsereg harkivi előrenyomulásának sebessége kisebb, mint a szövetségesek napi 80 méteres területfoglalása a somme-i vérfürdőben, 1916-ben. A Somme-menti, több hónapos ütközet az első világháború nyugati frontjának egyik legborzalmasabb csatája volt, amely a hiábavaló állóháborús mészárlás jelképe lett. A mostani donyecki irányban sem sokkal jobb a helyzet, ott napi 135 méter jutnak előre az orosz erők. Ez még mindig messze kevesebb, mint a második világháborús leningrádi ostrom tempója, ahol 1943-ban naponta ezer métert tettek meg a támadó csapatok.
Az adatok szerint az elfoglalt területek nagysága is önmagáért beszél. Oroszország a háború első öt hetében 120,000 négyzetkilométer ukrán területet foglalt el – amelyből 2022 tavaszán aztán Ukrajna visszafoglalt 50,000 négyzetkilométert. Az orosz támadás lassulását és az orosz győzelem távoli lehetőség az is mutatja, hogy Putyin hadserege 2024 óta csak 5,000 négyzetkilométert tudott elfoglalni, ami Ukrajna területének 1 százalékát jelenti.
Borzalmas emberi és anyagi veszteségek
A nyílt forrású hírszerzési adatok szerint még ennél is rosszabb a helyzet az anyagi veszteségek esetében. A hozzávetőleges számítások azt mutatják, hogy Oroszország 2024 eleje óta elvesztett 1,149 páncélozott járművet, 3,098 páncélozott harcjárművet, 300 önjáró löveget és 1,865 tankot. Az orosz és az ukrán anyagi veszteségek aránya egyes kategóriákban 5:1-hez.
Végül, iszonyatosak az orosz emberveszteségek is. Oroszország már átlépte az 1 milliós veszteséglistát, amelyből 250,000 fő a halott. Ez különösen annak fényében elgondolkodtató, hogy ez a szám a tizenötszöröse a Szovjetunió afganisztáni veszteségének, és tízszerese a 13 éven át tartó csecsenföldi háborúnak.
Közben persze az ukrán hadsereg, részben a veszteségek miatt, komoly létszámhiánnyal küzd. A donyecki területen, Pokrovszk térségében pl. mozgósított, területvédelmi alakulatot vetettek be az orosz reguláris erők ellen, és a rutintalan egység súlyos veszteségeket szenvedett. Itt olyan kevés az ukrán gyalogos, hogy az ukrán tankok gyakran fedezet nélkül, csak rövid időre támadnak, és pár percig közvetlen közelről lövik az orosz állásokat, majd visszavonulnak. Hasonló volt a helyzet 1944-45-ben a náci Németország esetében is, pl. a budapesti csatában, ahol az SS-páncélosok gyalogsági fedezet hiányában szenvedtek súlyos veszteségeket, és voltak kénytelen feladni területeket egy-egy taktikai győzelem után.
A győzelmi recept
A volt főparancsnok azt írja, Ukrajna győzelme azon múlik, hogy képes lesz-e Oroszországnál gyorsabban alkalmazkodni a háború realitásaihoz. A tábornok azonban nem akadályt, hanem lehetőséget lát ebben az elkerülhetetlen változásban.
Szerinte a győzelemhez három feltétel szükséges:
- Olyan energetikai infrastruktúra, szállítási hálózat és kormányzati kommunikációs rendszer kiépítése, amelyet a folyamatos támadások alatt is lehet üzemeltetni. Ukrajna már megkezdte az ezekre való átállást.
- Olyan olcsó, bővíthető robotrendszerek fejlesztése, amelyek minimális költséggel képesek megsemmisíteni a stratégiai célpontokat Oroszországban. Erre példa az ukrán innováció a drónok területén.
- A védelem erősítése az információs hadviselésben, hogy az orosz pszichológiai támadókampányok ne tudják csökkenteni a lakosság harci szellemét.
„A stratégiánknak nem a területek visszafoglalására kell összpontosulnia, hanem arra, hogy lehetetlenné tegyük az ellenségnek azt a képességét, hogy káoszt okozzon a társadalomban.”
Az ukránok előnye az oroszokkal szemben
Ukrajna a háborúban már bizonyságot adott arra, hogy az óriási orosz létszámfölény ellenére kimagasló taktikával és technológiai támogatással képes súlyos károkat okozni Oroszországnak. Az ukrán hadsereg a Javelin páncéltörő rakétákkal, a HIMARS rakétarendszerekkel és a Neptun hajó elleni rakétákkal iszonyatos veszteségeket okozott az orosz erőknek.
Zaruzsnij ugyanakkor arra emlékeztet, hogy ezt ma már nem lehet megismételni az erős orosz elektronikai tevékenységek miatt. Ezért a háború következő szakaszában drónhadseregeknek kell támadniuk az orosz célpontokat, hogy a légvédelem tehetetlen legyen, és innovatívan kell megtervezni ezeket a támadásokat, épp úgy, mint a másfél éves előkészítés után végrehajtott, meglepetésszerű Pókháló-hadművelet esetében történt. A tábornok véleménye szerint kibertámadásokkal kell akadályozni a kritikus orosz infrastruktúra működését, szisztematikus műveletekkel kell rombolni azt, és közben minden erővel védeni kell a hazai rendszereket. Zaruzsnij ezt jósolja:
“A drónhadseregek új navigációs rendszerek segítségével nem csak az ellenséges katonákat és a fegyvereiket semmisítik meg, hanem az ellenség gazdasági és társadalmi infrastruktúráját.”
A volt főparancsnok szerint Oroszország lemaradt az innovációkban, részben Ukrajna nemzetközi technológiai támogatása miatt.
Jönnek a Terminátorok
A tábornok arra hívja fel a figyelmet, hogy nincs sok idő a felkészülésre. Szerinte 2027-ben megkezdődik egy olyan folyamat, ami eddig csak a világvégéről szóló sci fi filmekben szerepelt: a harctéren tömegével jelennek majd meg a robotok, amelyeket már nem az ember irányít.
„A mesterséges intelligencia és a tanulásra képes technológia óriási ütemben fejlődik. Két év múlva, először az emberi történelemben úgy zajlik majd a harc, hogy a robotok döntik el az ember helyett, mik vagy kik a célpontok, és milyen sorrendben kell megtámadni őket. Az emberi döntéshozatal részben vagy teljes mértékben meg fog szűnni a fronton.”
Ukrajna győzelmi esélyeit tehát nem az jelenti, hogy több fegyvert gyártson, mint Oroszország, mert ez irreális lenne, írja Valerij Zaruzsnij. A volt főparancsnok szerint az a győzelem kulcsa az, hogy az ukránok meg tudják-e tartani és növelni tudják-e az innovációs előnyüket az oroszokkal szemben. A tábornok arra is emlékeztet, hogy a NATO vezetői és stratégái még mindig az olyan klasszikus, elavult fegyverrendszerekben gondolkodnak, amelyek nemsokára meg fognak semmisülni a robothadseregek támadássorozataiban.