Trump megtizedeli a Nemzetbiztonsági Tanácsot, az amerikai külpolitika idegközpontját
Az NSC rövidítésű kormányszervezet az amerikai elnök stratégiai lépéseit előkészítő tanácsadó, konzultatív és koordináló testület, amely 1947 óta történelmi súlyú határozatokat alapozott meg. Ebben a körben döntenek az USA-ra veszélyesnek tartott külföldi személyek likvidálásáról is.
HIRDETÉS
A tisztogatás azt követően csapott le, hogy a munkatársakat „megszondázták" abban a tekintetben, hogy támogatják-e az elnök külpolitikai irányvonalát.
A szervezet már hetek óta vezető nélkül hányódik, miután a nagy port kevert Signal chat-botrány után Donald Trump elbúcsúzott korábbi főtanácsadójától, Mike Waltztól (a képen), akit a kormányzat kulcsfigurájának tekintettek.
A végleg elbocsátott vagy kényszerszabadságra küldött munkatársak 30 percet kaptak, hogy összepakoljanak és elhagyják a Fehér Házat. Az érintettek száma 160 körül van, és közülük többeket kisebb súlyú ügynökségekhez helyeznek át, fizetéscsökkentéssel.
A váratlan döntést az elnöki hivatal az adminisztrációs költségtakarékossággal indokolta.
Az NSC éléről leköszönt Waltzot ENSZ-nagykövetnek jelölték, aki a korábban a posztra kiszemelt Elise Stefanik képviselő helyett kerül a világszervezethez. Az NSC átmeneti irányítását egyelőre Marco Rubióra bízták. A külügyminiszterre ezzel a harmadik nagy terhet helyezték, mivel a roppant amerikai külügyi apparátus vezetése mellett az átszervezés alatt álló USAID segélyszervezet irányítása is az ő feladata, miután a hatáskört elvonták Elon Musktól.
Utóbbi rendkívül bonyolult globális munka, aminek elvégzését több mint száz ország nyomása sürgeti az Egyesült Államoktól, és egy sor kedvezményezett állam vagy szervezet egy fillérhez sem jutott még az év során.
Trump olyan jelentős átalakítást rendelt el az NSC-ben, amit a hírforrások „felszámolásnak” jellemeznek. A Financial Times tudomása szerint például az ázsiai ügyekkel foglalkozó igazgatóság vezetője marad, miközben Kínára fókuszáló csapatát teljes egészében szélnek eresztették.
Meglepetésre a távozók között említik a szélsőjobboldali média-aktivistát, Laura Loomert is, akinek eddig szabad bejárása volt az Ovális Irodába. A washingtoni pletykák szerint az ő esetében közrejátszik, hogy plágiumvádakkal illették, és nehezményezték túlzott személyes befolyását is az elnökre.
Arrogáns és felfújódott szervezet?
Az NSC csökkentett kapacitással fog működni, de még nem világos, hogy a megszorítások hogyan az elnök kellő tájékoztatását a legfontosabb döntések meghozatalában.
Dennis Wilder, aki George W. Bush alatt volt az NSC magas rangú tisztviselője, azt nyilatkozta, hogy „kétségtelen, hogy a Biden-kormányzat idején a szervezet felfújódott, és arrogánsan próbálta végrehajtani a külpolitikát, ahelyett, hogy hagyományos szerepét töltené be, miszerint koordinálja a nemzetbiztonsági elit többi része általi végrehajtást”, de figyelmeztet arra is, hogy a hirtelen és tl nagy mértékű beavatkozások megzavarhatják az Egyesült Államok politikai idegközpontját.
Történelmet befolyásoló döntések születtek a bűvös körben
Harry S. Truman elnök 1947-ben hozta létre a Nemzetbiztonsági Tanácsot, okulva a 2. világháborús tapasztalatokból, amikor a Fehér Ház, a védelmi erők és a hírszerző szervezetek együttműködése nem volt szervezett. Ez súlyos veszteségekkel járt az Egyesült Államok számára, ezért a Tanács alapvető feladatául az elnök összesített koordinált tanácsadását szabták meg, és a testületre bízták a hivatalok munkájának összehangolását.
Az NSC a későbbiekben kulcsszerepet játszott az Egyesült Államok külpolitikájának legtöbb fontos eseményében, a koreai és vietnámi háborúktól a kínai és szovjet nyitáson át a terrorizmus elleni háborúig.
A szervezet működésének áttekinthetőségét az 1947-es Nemzetbiztonsági Törvény foglalja keretbe, csekély sikerrel, tekintettel az egyre bonyolultabb államapparátusi viszonyokra.
Az NSC meghatározó csúcsszerve, a Főbizottság már önmagában eleve egy bonyolult csoport, hiszen az elnök és az alelnök mellett tagja a külügyminiszter, a pénzügyminiszter, a védelmi miniszter, a legfőbb ügyész, az energiaügyi miniszter, a belbiztonsági miniszter, a Fehér Ház kabinetfőnöke, a nemzeti hírszerzés igazgatója, a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának elnöke, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója, a belbiztonsági tanácsadó és az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete.
A Főcsoport alatt további több tucat igazgatóság, elemző részleg, végrehajtási szervezet áll, akiket az elnöki főtanácsadó feladata egységes működésre kényszeríteni.
A titkos gyilkosságok és merényletek is itt dőlnek el
Ebben a körben döntenek az Egyesült Államokra nézve veszélyesnek tartott személyek célzott likvidálásáról is. Az NSC-n belül létrehozott titkos törzs előterjesztése alapján adhat parancsot az elnök olyan személyek megölésére, mint amilyen például Oszama bin-Laden volt, miután őt jelölték meg a 2001 szeptember 11-i New York-i terrortámadások fő felelősének.
Hasonló eset volt az amerikai állampolgársággal is rendelkező Anwar al-Awlaki jemeni hittudós és iszlamista szószóló megölése, amire Barack Obama elnök adott engedélyt.
Vélhetően al-Awlaki volt az egyetlen amerikai, akit az NSC döntése alapján öltek meg, de ezt azért nehéz pontosan megállapítani, mert a likvidációs törzs működése teljesen titkos.
A Tanács testülete és a beemelt tagok többször is változtak az elmúlt közel 80 évben, különösen a hírszerzés körében, emiatt a Kongresszusban rendszeres viták tárgya volt az NSC követhetetlen összetétele. Legutóbb Joe Biden elnök volt az, aki a klímavédelmi különleges megbízottat is beemelte a nemzetbiztonsági testületbe, amit Donald Trump várhatón vissza fog gombolni.