Nem lehet szőnyeg alá söpörni a csevegős sztorit - újabb részleteket közölt az Atlantic szerzője
Trump elnök megpróbálta kicsinyíteni a Signal-sztori jelentőségét, és megindultak a támadások és lejáratások is a közzétevő lap főszerkesztője ellen. Jeffrey Goldberg azonban nem hagyja magát, újabb részleteket közöl a chatbe írt szigorúan bizalmas tényekről.
HIRDETÉS
A főszerkesztő szerint Donald Trump most olyasmiért tartja a hátát, amit nem ő a ludas, de fontosabbnak tartja kormánya integritásának védelmét. Ez viszont nem lehet indok az újságíró hitelességének és az általa közölt adatok valódiságának támadására.
Az eset súlyát növeli, hogy jelenleg éppen zajlik az amerikai légierő példátlan méretű csoportosítása az Indiai-óceánon egy Jemen elleni támadás előkészítésére.
Trump elnök, Pete Hegseth védelmi miniszter és más tisztségviselők az elmúlt két napban grillezni kezdték a The Atlantic-ot és a Goldberget, hogy megcáfolják vagy hiteltelenítsék a tudósítás, és a lap ezért döntött úgy, hogy nyilvánosságra hozza a további szövegeket, hogy a közönség maga is lássák azokat. A közléseket képernyőképekkel támasztják alá.
Goldberg a második menetben teljes részletességgel közli, hogy milyen katonai adatokat osztottak meg az amerikai vezetők egy közhasználatú üzenőfelületen, amelyet ma már egy iskolás is fel tud törni.
Goldberg újabb tájékoztatójában a főszereplő Pete Hegseth védelmi miniszter, aki teljes aprólékossággal osztja meg a támadás paramétereit. Az új cikk azzal vádolja az adminisztrációt, hogy lekicsinyli a chatben a Goldbergnek (is) véletlenül küldött üzenetek fontosságát.
„Hegseth, Gabbard [a nemzeti hírszerzés főnöke], Ratcliffe [CIA igazgató], Trump elnök és mások kijelentései, miszerint hazudunk a Signal-szövegek tartalmáról, megértették velünk, hogy az embereknek látniuk kell a szövegeket, hogy saját következtetéseikre juthassanak” – írta Goldberg és munkatársa, Shane Harris.
Az újabb anyag olyan részleteket közöl a támadásról, amelyeket az első botrányt kiváltó cikk nem tartalmazott, beleértve a légicsapás konkrét időpontját, a konkrét célpontokat, valamint a bevetett fegyverzetet.
Korábban Hegseth tagadta, hogy titkos információkat osztott volna meg a csoportos csevegésben, a Szenátus Hírszerzési Bizottsága előtt Tulsi Gabbard és John Ratcliffe, a CIA igazgatója azt mondta, hogy a Signal csoport információi nem titkosak. (Az utóbbi kijelentést több szenátor gúnykacajjal fogadta.)
A Fehér Ház részéről Karoline Leavitt szóvivő szintén azt állította, hogy „a csoportos csevegés során nem továbbítottak minősített információkat”.
Vékony jégre lép a The Atlantic még akkor is, ha igaza van
Az újság lépése hasonló helyzetet teremt, mint korábban a Watergate vagy a Pentagon-iratok is előidéztek, vagyis hogy az adminisztráció tagadja, az nem jelenti egyben azt is, hogy a közölt adatok ne lennének objektíve védettek és bizalmasak. Ennek következményei lehetnek a magazin számára. A tisztségviselők szerint a chatben szereplő információk nem titkosak, közzétételük mégis sértheti a kémtörvényt, ha igazak.
A nemzetbiztonsági igazgató alig burkolt fenyegetése ezzel kapcsolatban már meg is jelent.
A lap ugyanakkor vitatja, hogy egy már megtörtént esemény ismertetése miért sértené a titkosságot, és emlékeztet a szólásszabadság (közlés) szintén védett alkotmányosságára.
Szerintük Leavitt „nem foglalkozott azzal, hogy a Fehér Ház a szövegek mely elemeit tartotta kényesnek, és hogy több mint egy héttel a kezdeti légicsapások után közzétételük miként lehetett hatással a nemzetbiztonságra”.
