Az amerikai elnök többször egyértelműsítette, hogy szerinte mindkét országnak hasznos lenne, ha Kanada 51. tagállamként csatlakozna az USA-hoz. Bár a liberális kanadai miniszterelnök leszögezte, hogy országa nem eladó, egy szakértővel és kanadai magyarokkal jártunk utána, hogy mi reális és mi nem.
HIRDETÉS
Kanada csatlakozásáról Trump 2024. decemberében posztolt először, amikor azt írta, hogy a csatlakozás szerinte remek ötlet lenne, és hogy szerinte sok kanadai szintén ezt szeretné. 2025 február 9-i Fox Newsnak adott interjújában arra hivatkozva indokolta ötletének jogosságát, hogy az Egyesült Államok évente 200 milliárd dollárt veszít a Kanadával való kereskedelemben. Alig egy hétre rá, egy az Ovális Irodában tartott sajtótájékoztatón Trump ismét felvetette Kanada csatlakozását, sőt az országot "nagyon komoly jelöltnek" nevezte. Hozzátette, szerinte nemcsak a magas kanadai adók csökkennének ennek következtében, de az ország biztonságpolitikai érdekei is a csatlakozást kívánnák meg. Március közepén egy újabb sajtótájékoztatón Donald Trump ismét a csatlakozást javasolta, korábbi indoklását kiegészítve ezúttal azzal érvelt, hogy a fúzió megoldaná a "vámproblémát". Hiszen ekkor már tartott a vámháború.
Az április végén megválasztott liberális kanadai miniszterelnök, Mark Carney májusi menetrendjét azzal kezdte, hogy a Fehér Házba utazott, ahol egy mulatságos jelenet közepette határozottan elutasította Donald Trump felvetéseit, közölve vele, hogy "Kanada soha nem lesz eladó”. Donald Trump agresszív kommunikációja a kanadai ügyekben bár légbőlkapottnak tűnhet, és korántsem olyan lejátszott meccs, mint azt Carney egyértelműsítő nyilatkozataiból gondolhatnánk. A kanadaiak ugyanis a különböző társadalmi problémák korábbi kormányzati kezelése kapcsán megosztottak: a bevándorlás, a lakásválság, a növekvő adóterhek és az ezekkel nem összeegyeztetett bérek miatt sokan elégedetlenek. Bár mindenki más bűnbakot keres, a hagyományosan konzervatív szavazók a korábbi miniszterelnök, Justin Trudeau liberális politikáját okolják, melynek mulasztásait a liberálisok döntő része szintén belátja és elismeri. Az ilyen konzervatív tartományok közül Albertára érdemes figyelni. Danielle Smith albertai miniszterelnök bár személyesen nem támogatja a függetlenséget, 2026-ra népszavazás lehetőségét jelentette be. Ebben arról szavaznának az albertaiak, hogy a tartomány elszakadjon-e Kanadától vagy sem. A referendum kiírásához a választásra jogosultak 10%-ának kell az aláírása, 120 napon belül. A legfrissebb felmérések szerint a tartományi függetlenség támogatottsága 30-36% között mozog. Az elszakadást támogatók két mozgalomra oszthatóak: míg az Independence Party of Alberta a teljes elszakadást és saját alkotmány létrehozását szorgalmazza, a Republican Party of Alberta az USA-hoz való csatlakozás lehetőségét is támogatja.
Mi történt a választásokon?
A 2025. április 28-ai kanadai szövetségi választásokon a Mark Carney vezette Liberálisok 43,8%-al győztek, így sorozatban negyedszer alakíthattak kisebbségi kormányt. A választásokat azért írta ki ilyen hamar Mary Simon főkormányzó, mert Justin Trudeau politikai bukása után a párt vezetőségi választásán csaknem 86%-al megválasztott pártvezető, Mark Carney mihamarabb stabilizálni akarta a kormányzati helyzetet és miniszterelnöki pozícióját. Ahhoz, hogy ezt sikerrel tegye meg, nagymértékben hozzájárult az Egyesült Államok kiszámíthatatlan külpolitikája és Donald Trump szankcióspolitikára hajazó vámintézkedései.
A pártok kampányainak fő témái a megélhetési költségek, a lakhatási válság, a bűnözés kérdései, illetve a Trump-adminisztráció fenyegető kommunikációja és az új helyzetet jelentő globális gazdasági- és kereskedelmi állapotok voltak. A választási eredmények a két nagy párt megerősödését és a kanadai politikai rendszer polarizálódását mutatják: a Liberális Párt 43,8, a Konzervatív párt 41,3, míg a Bloc Québécois 6,3%-ot ért el. A legnagyobb vesztes az Új Demokrata Párt (NDP) volt, akik az előző választásokon elért eredményükhöz képest (17,8%) ezúttal 6,3%-os eredményt értek el. Ezzel bár a párt vezetője nem, hét másik képviselőjük bejutott a parlamentbe. Az NDP hivatalos pártstátuszát nem őrizte meg. Bár a Konzervatív Párt javított az eredményén, a párt vezetője, Pierre Poilievre elvesztette képviselői mandátumát miután az ontariói Carleton választókörzetében idén indult 91 politikus közül 2004 óta először nem ő került ki győztesen, hanem a liberális Bruce Fanjoy. A kanadai liberálisok nem csak a carletoni választókörzetben győzedelmeskedtek: 1984 óta a legmagasabb szavazatarányt érték el, amit Justin Trudeau lassú bukása után meglehetősen váratlan eredményként értékelnek a kanadaiak.
Mi a liberálisok titka?
Választási győzelmét követően Mark Carney egyik első dolga az volt, hogy május elején a Fehér Házban meglátogassa Donald Trump amerikai elnököt. A találkozó célja a két ország kapcsolatának javítása volt, hiszen Donald Trump és Justin Trudeau viszonya megromlott többek között az amerikai elnök első elnöklete miatt. A regnáló amerikai elnök már első elnöki ciklusa alatt is próbálkozott a protekcionista vámpolitikával. Akkor a kanadai acélt 25%-os, míg az alumíniumot 10%-os vámmal terhelte meg. Justin Trudeau ezt „teljességgel elfogadhatatlannak” minősítette, az intézkedésre válaszul 12,6 milliárd dollár értékű amerikai árura vetett ki vámokat. Az áruk között volt a wisconsini sajt, a whiskey, a ketchup, a motorcsónakok és a fűnyírók. A szigorításokat követően diplomáciai adok-kapok következett: 2018 júniusában a Québec-i G7-csúcson Trump Trudeaut becstelennek és gyengének nevezte. Rá egy hónapra életbe léptek a vámok, a két politikus viszonya pedig hosszú időre megpecsételődött. A vámháború folytatódott. Novemberben Kanada, az Egyesült Államok és Mexikó aláírta az USMCA-t (Egyesült Államok-Mexikó-Kanada megállapodást), amely a NAFTA helyébe lépett és az amerikaiaknak még kedvezőbb feltételeket biztosított a kanadai piacon. Elsősorban az amerikai tejipar profitál ebből az egyezményből. Az USMCA-t Donald Trump hatalmas győzelemként állította be, míg a megállapodásnak Kanadában kettős visszhangja volt. A vámok feloldásáról közel egy év után 2019 májusában egyeztek meg: a USMCA ratifikációs folyamatának részeként feloldották ezeket.
2025. március 4-én Donald Trump újból 25%-os vámot vetett ki. Ezúttal azonban minden kanadai importcikkre, kivéve az energiaipari termékeket, amelyeket 10%-os vámmal sújtott. Az intézkedés indoklása szerint az amerikai kereskedelmi deficit csökkentése és a kanadai határbiztonság erősítése volt a cél. Az intézkedésre válaszul Kanada szintén 25%-os vámot vetett ki 30 milliárd dollár értékű amerikai termékre, és további 125 milliárd dollár értékű termékre tervezett vámokat a következő hetekben.
A liberális győzelem titka Zsigó Thomas Frank politológus, az ELTE TáTK adjunktusa szerint leginkább Donald Trump külpolitikájában keresendő. Mint azt lapunknak elmondta, Carney elsősorban Trump politikájának, különösen a vámháborúnak köszönheti a győzelmét. Szerinte azonban a politikusnak ahhoz, hogy hatalmon is maradjon, vigyáznia kell a kommunikációját illetően.
“Hogy hosszútávon is kormányon maradjon, Carney nem folytathatja Trudeau politikáját, és kerülnie kell a korrupciós botrányokat is. Ha miniszterelnök szeretne lenni, akkor a kirekesztett csoportokat csendben kell támogatnia, a korrupciógyanús képviselőket pedig hangosan kell kitessékelni. Így kerülhet vissza a mainstreambe, amiből Trudeau korábban kicsit kivezette a Liberális Pártot” – ecsetelte. “Mindenki azt várja most Carneytól, hogy kezelje a lakásválságot és a bevándorlás kérdéseit. Nagy jóslataim nincsenek, de biztosan várhatóak különböző tárgyalások a tartományokkal és az önkormányzatokkal. Ezeken a feleknek lakhatási és más szociális ügyekben kellene megegyezniük. Úgy sejtem, hogy Carney egyfajta hibrid rendszert fog felépíteni, azonban erősebb állami beavatkozás várható, mint korábban, különösen az egészségügyben” – tette hozzá.
Kanadától függetlenül?
Azzal kapcsolatban, hogy mi a racionális magyarázat Donald Trump agresszív kanadai kommunikációjára, és különösen az elnök annexiós elképzeléseire, még a szakértők is bizonytalanok. Zsigó szerint az elképzelés elsősorban az elnök túláradó önbizalmának és a felvállalt erőpolitikának egy váratlan szüleménye. Ha bármiféle racionális magyarázat van is a kérdésre, az csupán Alberta kapcsán fogalmazható meg. Igaz, a konzervatív tartomány szövetségi csatlakozásával kapcsolatos érvek szintén homályosak.
“Trumpot elsősorban az egója fűti. A grönlandi politikáját illetően hellyel-közzel akár el lehet ismerni, hogy vannak fontos katonai támaszpontok, de ez semmiképp nem mondható Kanadára. Ráadásul a második világháború után kötött katonai egyezmények remekül működnek. Tehát ha katonai és biztonságpolitikai érveket sorakoztatna fel az elnök, az nem állná meg a helyét” – kezdi a szakértő. “A piacszerzés sem lehet működő érv, mert a legújabb kereskedelmi szerződések nagyon jól működő kereskedelmi kapcsolatokat tartanak fenn: az amerikai termelők egy-két szektort kivéve szinte akadályok nélkül érhetik el a kanadai piacot. Amire egyelőre nincs bizonyíték, de talán szempont lehet egy-egy Fehér Házi tárgyaláson, az a nehezen kitermelhető, de viszonylag olcsó albertai olaj és a kanadai vizek, amelyek a kaliforniai vízínség relációjában lehetnének fontosak az Egyesült Államoknak. Ha létezik erről a belső tárgyalásokon bármiféle diskurzus, akkor erre alapozhatják azt a feltevésüket, hogy a terjeszkedési politikájuk igenis racionális. Ha az Egyesült Államok átvenne egy ilyen területet a vízre és az olajra hivatkozva, annak óriási ára lenne. Igaz, Trump nem arról híres, hogy racionálisan kalkuláljon” – tette hozzá.
Egy Albertában élő magyar nő lapunknak elmondta, hogy a helyiek rezonálnak a függetlenség elképzeléseivel. Mint mondja, Alberta székhelyén, Edmontonban állandó témát jelent a kérdéskör.
“A lakosság egy része nyitott lenne arra, hogy a tartomány csatlakozzon Amerikához vagy legalább kiváljon Kanadából. Igaz, szerintem egyik sem fog megtörténni. A konzervatívak mindenesetre nagyon kampányolnak ezért. A legtöbb politikai állásfoglalás a jégkorong-szurkolók körében történik: vannak akik a mezeikre azt nyomtatják, hogy “soha nem leszünk az 51. tagállam” és abban járnak ki a meccsekre hazafias dolgokat kántálni" – mondta.
A kanadai magyar szerint a tagállami hovatartozás sokaknak csupán gazdasági kérdés. Mint mondja, az általa megkérdezettek a környezetében mind azt mondták, hogy dacára a bűnözésnek, a rossz közbiztonságnak vagy a drága egészségügynek, szívesen dolgoznának Amerikában. “Kanada egy erősen vállalkozáspárti és businessfókuszú ország. Ezért sokak pénztárcája az USA-hoz húz, hiszen ott háromszor annyit tudnának keresni, mint most” – mondta. “Azt fontos figyelembe venni, hogy Albertában Carneynak szinte semmilyen támogatottsága nincsen, ahogy Justin Trudeaunak sem volt korábban. A liberálisokkal szembeni ellenérzéseket jól mutatja, hogy amikor az Trudeau lemondása után Carney lett a liberálisok vezető politikusa, a Fuck Trudeau feliratú zászlókat szinte azonnal felváltották a Fuck Carney zászlók” – egészítette ki.
Hasonló, gazdasági kérdéseken alapuló ellenérzésekről beszélt a lapunknak egy az ontariói Hamiltonban élő magyar férfi. Mint azt elmondta, Albertában nagyon sok a kihasználatlan kőolaj, amely lehetőséget azonban nem aknázott ki kellően a liberális kormány. Ehhez szerinte a korábbi liberális kormányoknak olajfinomítókat kellett volna építeniük ahelyett, hogy az olajat az Egyesült Államokba szállítják, majd onnan visszahozatják az országba: “sokaknak az szúrta igazán a szemét, hogy az USA gyakorlatilag megvámolja a kanadai olajkincseket.” Ez szerinte azért fontos kérdés, mert az albertaiak közül az olaj rengeteg embernek jelenti a megélhetést. Ennek ellenére az edmontoni magyar nőhöz hasonlóan ő is szkeptikus Alberta elszakadási törekvéseivel kapcsolatba, amely függetlenségi mozgalom szerinte egyetlen más tartományra sem jellemző.
Zsigó a Kanadában élő magyarokkal egyetértve elmondta, hogy bár az albertai miniszterelnök, Danielle Smith egy “keményvonalas konzervatív kormányzó”, léteznek nála sokkalta inkább jobboldali erők: ezek kampányolnak most a függetlenségi népszavazás kiírásával. A referendumtervezetben megfogalmazott kérdésekben azonban nem szerepel az Egyesült Államok neve. Mint azt a szakértő elmondta, bár pár helyen lehet arról hallani, hogy a tartomány szempontjából logikus lépés lehet az Egyesült Államokhoz való csatlakozás, ezt az ötletet albertai lakostól még nem hallotta. Mint mondja “korai még állást foglalni ebben a kérdésben: bár az albertaiaknak voltak komoly konfliktusaik a szövetségi kormánnyal, nem tudhatjuk, hogy mennyire komoly az albertai függetlenségi mozgalom.”
Kötekedő nacionalizmusok
A hamiltoni magyar szerint bár a konzervatívok kevésbé “vették a szívükre” Trump kampányát, mégis sokan voltak közöttük, akikben ennek kapcsán megszólalt a nemzeti érzelem. Ezért szavaztak át a liberálisok jelöltjeire.
“Toronto és Hamilton környékén hatalmas botrányt okoztak Trump kijelentései. Senki nem gondolta volna, hogy az amerikai elnök fejében megfordulhat az, hogy 51. tagállamként említse Kanadát vagy hogy ez egyáltalán szóba kerüljön. Az elnök korábban a Panama-csatornával és Grönlanddal kapcsolatban is hasonlókat mondott. Őszintén nem értették a helyiek, hogy elhitte-e, amiket mondott” – mondta.
Zsigó elmondta, hogy bár Donald Trump kanadai kommunikációjában mérvadó lehet egyfajta “manifest destiny” (nyilvánvaló elrendelés) hozzáállás, hiszen ez a hagyomány amerikai küldetéstudat a MAGA-politikával nagyon is összeegyesztethető, az amerikaiak ebben a kérdésben “nem veszik komolyan ezt” a jelszót. Szerinte ha komolyan vennék, akkor Puerto Rico már amerikai kézen lenne, és az Egyesült Államok mexikói politikája is másmilyen lenne. A szakértó szerint Donald Trump több ízben hangoztatott elképzelése inkább egy szórványos kommunikációs trükk, mintsem egy általános kampány. Annyiban azonban mérvadó, hogy ezzel az eszközzel Trump azt sugallhatja, hogy ő maga az, aki a tempót diktálja egy-egy diplomáciai kérdésben.