Hogy állnak az oroszbarát pártok Európában?

HIRDETÉS

Fedett orosz támogatások, kedvezményes magyar hitelek, kapcsolatok az orosz titkosszolgálatokkal, békepártiság, bevándorlás- és gyakran oltásellenesség; a szankciók eredménytelenségének, az ukrán ellenállás hiábavalóságának a hangoztatása - ezek a közös pontjai azoknak a még csak nem is feltétlen szélsőjobboldali erőknek, amelyek egyre közelebb araszolnak a politikai hatalomhoz Európa számos országában. Romániától Spanyolországig, a direkt titkosszolgálati pórázon tartott Bundestag-képviselőktől a meggyőződéses társutasokig az Euronews összeállítása azt mutatja be, hogyan állnak az Oroszország stratégiai érdekeit előmozdító pártok Európában.

Franciaország: Nemzeti Tömörülés (RN), 37%

Franciaországban a jobb- és baloldali váltópártok az elmúlt két évtizedben felszámolták önmagukat, a maradékból Emmanuel Macron ideiglenesen kovácsolt - első elnöki ciklusának idejére - működő centrumot. Mindez részben annak is köszönhető volt, hogy a francia politika mumusa 2002 óta a szélsőjobbról lassan egyre kevésbé radikális vizekre evező párt, amelyet 1972-ben Nemzeti Front a Francia Egységért néven alapítottak, és amely 2002 óta elutasítottságával rendszeresen biztosította a mérsékeltebb - akár jobb, akár baloldali - jelölt győzelmét az elnökválasztásokon. Az alapító Jean Marie le Pen helyét a lánya, Marine le Pen vette át, aki 2018-ban átnevezte a pártot Nemzeti Tömörülésnek és sokkal kevésbé radikális irányba állította. Az antiszemitizmus helyét a bevándorlásellenesség vette át, a NATO- és EU-ellenesség is finomodott azzal a nem titkolt céllal, hogy a párt elutasítottságát csökkentsék.

2024-re Macron elveszítette a többségét a törvényhozásban, ahol a legtöbb képviselője a választásról választásra erősödő Nemzeti Tömörülésnek van, és a következő elnökválasztás egyértelmű esélyese Marine le Pen lett volna - csakhogy egy régóta húzódó sikkasztási per záróakkordjaként a bíróság eltiltotta attól, hogy választáson induljon. Le Pen fellebbezett ugyan, de kétséges, hogy indulhat-e 2027-ben, amennyiben nem, akkor valószínűleg a párt 29 éves elnöke, Jordan Bardella állhat a helyére.

Marine Le Pen kezdetben kifejezetten oroszbarát húrokat pengetett. 2011-ben, első elnökjelöltsége idején azt mondta, hogy Franciaország jól tenné, ha "Oroszország felé fordulna". Ugyanitt kifejtette, hogy "bizonyos mértékig lenyűgözi" Vlagyimir Putyin, aki "rendelkezik azzal a jellemmel és vízióval, amire szükség van az Oroszországnak járó jólét biztosításához". Később is amellett kardoskodott, hogy Európának szorosabbra kellene fonnia a kapcsolatokat Oroszországgal. 2013-ban Oroszországba látogatott, ahol találkozott a Duma akkori elnökével, Szergej Nariskinnel, aki jelenleg az orosz külföldi hírszerzés vezetője. 2014-ben pártja több tagja is megfigyelőként vett részt a Krím elcsatolását eredményező népszavazáson, amelyet teljesen legitimnek ismertek el.

Egy Jean-Marie le Pen vezette politikai egyesület, a COTELEC egy hónappal később 2 millió eurót kapott egy volt KGB-ügynökhöz, Jurij Kudimovhoz köthető ciprusi cégtől, amelynek visszafizetéséről nincs információ. Hamarosan az is kiderült, hogy maga a Nemzeti Front 9 millió euró kölcsönt kapott az Első Cseh-Orosz Banktól egy orosz képviselő, Alekszander Babakov közvetítésével. Marine le Pen arra hivatkozott, hogy a francia pártoknak meg kell előlegezni a kampánycélra járó állami támogatást, és a francia bankoktól nem kaptak hitelt. Ez a séma ismétlődött 2017-ben és 2022-ben is, az utóbbi alkalommal a magyar MKB banktól kaptak kölcsönt, amely döntő részben Mészáros Lőrinc és Szíjj László tulajdonában áll. Mészáros Lőrinc, Orbán Viktor gyerekkori barátja 2010 után egyszerű gázszerelőből lett az ország leggazdagabb embere, a politikai hatalommal összefonódott gazdasági hatalom ikonikus figurája Magyarországon. Orbán Viktor - akinek a Putyinnal való kapcsolata szintén gyanú tárgya az EU-ban - azzal érvelt, hogy színtisztán üzleti tranzakcióról volt szó, amelyhez egyébként a magyar kormánynak semmi köze.

Marine le Pen oroszbarátsága töretlen volt 2022-ig, Oroszország Ukrajna elleni nyílt és teljes körű agressziójáig, amit a francia politikus elítélt. Ugyanakkor később is kitartott amellett, hogy nem kell "szítani a tüzet" és a konfliktus diplomáciai úton megoldható. Továbbra is vannak kérdések a Kreml és a párt kapcsolatát illetően, például 2024-ben, az előrehozott választás alatt az orosz külügyminisztérium támogatólag nyilatkozott a Nemzeti Tömörülésről az X-en. "A franciák olyan szuverén külpolitikát szeretnének, amely a nemzeti érdekeiket szolgálja, és szakít a washingtoni és brüsszeli diktátummal. Franciaország vezetői nem hagyhatják figyelmen kívül a polgárok nagy többségének e mélyreható szemléletváltozását" - írták Marine Le Pen mosolygós fényképe alá. Le Pen még aznap este a tweetet provokációnak minősítette. " Ha úgy gondolták volna, hogy érdekük fűződik hozzánk, nem kürtölik világgá", mondta a pártvezető.

Bár Le Pen az utóbbi időben a korábbiaknál jobban elhatárolódott Oroszországtól, a jelenlegi kormánynál egyértelműen megértőbb lenne Oroszország szempontjai iránt. Amennyiben Marine nem indulhat 2027-ben, a párt valószínű elnökjelöltjére, Jordan Bardellára még az oroszokkal való korábbi együttműködés bélyege sem tapad.

Németország, Alternatívát Németországnak (AfD), 20,8%

A németországi AfD (Alternatívát Németországnak) pártot a 2010-es évek elején euroszkeptikus német közgazdászok alapították elsősorban azzal a céllal, hogy Németország vezesse ki az eurót. Az AfD rövid idő után egyértelműen szélsőjobboldali irányba fordult, és fő témájává a bevándorlásellenességet tette meg, amihez oltásellenesség, némi antiszemitizmus, melegellenesség és természetesen orosz kapcsolatok járultak. A párt egykori társelnöke, Alexander Gauland már 2013-ban szorosabb német-orosz kapcsolatokat tartott szükségesnek. 2014 után a párt elismerte a Krím orosz annexióját és az azt legitimálni próbáló népszavazást. Később kritizálta az emiatt Oroszország ellen bevezetett szankciókat. A nyílt orosz agresszió kezdete után ugyan voltak arra kísérletek, hogy a pártkongresszus elítélje azt, de az erre irányuló kísérleteket minden egyes pártkongresszuson leszavazták.

2019-ben Markus Frohnmaier-ről, az AfD egyik fontos képviselőjéről derült ki, hogy szorosan együttműködött az orosz titkosszolgálatokkal. A ZDF, a BBC, a Spiegel és a la Repubblica közös nyomozásából többek között olyan 2017-es orosz külpolitikai stratégia került elő, amelyben azt írták Frohnmaierről, hogy , hogy "lesz egy képviselő a Bundestagban, aki hozzánk tartozik és teljesen az irányításunk alatt áll.” Frohnmaier azóta is aktív politikusa az AfD-nek. Hasonló botrányba keveredett Maximilian Krah EP-képviselő és Petr Bystron, akikkel kapcsolatban azt állították a cseh titkosszolgálattól származó értesülések alapján, hogy pénzt kaptak a Kremltől azért, hogy nyilvánosan képviseljék az orosz narratívákat.

Az AfD 2025 februárjában az előrehozott szövetségi választásokon a szavazatok 20,8%-át szerezte meg, ezzel a második legerősebb párt lett Németországban a CDU/CSU jobbközép pártszövetség után. Április 9-én a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták bejelentették, hogy megegyezésre jutottak a koalícióról. A CDU prominens politikusa, Markus Söder erről korábban azt mondta, a nagykoalíció Németországban "a demokrácia utolsó tölténye", vagyis az utolsó lehetőség arra, hogy távoltartsák az AfD-t a hatalomtól.

Ausztria, Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), 38%

A szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt eredetileg erősen antikommunista - vagyis a Szovjetunióval szemben állást foglaló - párt volt, amelyet mostanra sikerült egyértelműen oroszbarát irányba fordítani. Az FPÖ kiindulópontja ezen a téren mindig Ausztria hagyományos semlegessége volt, amely alapján a párt az elmúlt tíz évben az oroszokkal való kapcsolat szorosabbra fűzését szorgalmazta. 2016-ban a Szabadságpárt együttműködési megállapodást írt alá Putyin Egyesült Oroszország pártjával. 2017-ben koalíciós kormányzásba kezdtek az akkor Sebastian Kurz vezette Osztrák Néppárttal, és a külügyminiszteri posztra Karin Kneisslt állították, aki olyannyira jó viszonyban volt a Kremllel, hogy meghívta Vlagyimir Putyint az esküvőjére - mindezt hónapokkal azután, hogy az orosz titkosszolgálatok brit földön Novicsokkal megmérgezték Szergej Szkripal ezredest és a lányát, ami óriási felháborodást váltott ki Európában.

A párt jelenlegi vezetője, Herbert Kickl akkor belügyminiszter volt, és a párt orosz kapcsolatai miatt több külföldi szolgálat kizárta Ausztriát a hírszerzési információk megosztásából attól tartva, hogy azok Oroszország számára is hozzáférhetővé válnak. A kizárást az váltotta ki, hogy Kickl parancsnoksága alá tartozó rendőrség házkutatást tartott a polgári titkosszolgálatok székházában. A teljes képhez hozzátartozik, hogy oroszellenességgel a Néppárt és Sebastian Kurz sem volt vádolható. Ausztria a semlegesség okán tradicionálisan hemzsegett az orosz és nyugati kémektől, a poltikai és üzleti élet képviselői pedig szívesen üzleteltek Oroszországgal, különösen az energetika terén - ugyanakkor mindez még az Ukrajna elleni nyílt agresszió előtt volt, amikor például a német centrumpártok szemében sem volt ez még tabu.

Az FPÖ 2019-ben belebukott az Ibiza-botrányba, amelynek a lényege az volt, hogy azóta is tisztázatlan körülmények között a párt akkori vezetőjét, Heinz-Christian Strachét kelepcébe csalták. Elhitették vele, hogy egy orosz oligarcha jelentős összeggel támogatná a pártját, és az erről folytatott tárgyalásokat videóra vették. Strache a felvételen boldogan és spiccesen taglalta, hogyan építene orosz pénzen Orbán Viktor magyar miniszterelnökéhez hasonló médiabirodalmat, és milyen ellentételezést tartana cserébe elképzelhetőnek. Az FPÖ-nek ezután távoznia kellett a koalícióból, később pedig a Néppárt is belebukott Sebastian Kurz korrupciós botrányába.

Az elmúlt évek folyamatos kormányválságokkal teltek Ausztriában. A legutóbbi választáson - 2024 szeptemberében - az FPÖ kapta a legtöbb szavazatot, de a többi párt kezdetben elzárkózott attól, hogy koalícióra lépjen velük. Az első koalíciós tárgyalássorozat az FPÖ nélkül sikertelenül végződött. Ezután az FPÖ tárgyalt a Néppárttal, amely sajtóértesülések szerint azért végződött sikertelenül, mert Kickl nem engedett volna abból, hogy a Szabadságpárt irányítsa a belügyminisztériumot - a Néppárt viszont pont az orosz kapcsolatok miatt ezt nem akarta. Így március óta a jobbközép Néppárt, a balközép Szociáldemokraták és a liberális Neos koalíciója vezeti Ausztriát, miközben a legnagyobb parlamenti párt a Szabadságpárt.

Románia, Szövetség a Románok Egységéért (AUR), 18%

Az egykori keleti blokk országai közül hagyományosan Lengyelország és Románia atlanti elkötelezettsége a legerősebb, ugyanakkor Romániának van olyan népszerű szélsőjobb pártja, amely más országokhoz hasonlóan az orosz narratívát terjeszti, és vezetőit összefüggésbe hozták az orosz titkosszolgálatokkal. Ez az AUR, amely az utolsó választáson már a második legnépszerűbb pártnak bizonyult, ugyanakkor a centrumpártok - a szociáldemokrata és populista gyökerű SPD, a liberális PNL és a magyar RMDSZ koalíciója őket is távol tartotta a kormányzástól. Az AUR a posztcovid időszak tipikus oltásellenes, nacionalista pártja, amely egyrészt további románok lakta területeket szeretne Romániához csatolni - például Moldovából, de adott esetben Ukrajnából is. A másik Ukrajnához kapcsolódó neuralgikus pont a Constanta kikötőjén keresztül exportált ukrán gabona ügye, amelyet több szélsőjobboldali politikai formáció szeretne kitiltani az országból, így az AUR is. Érdekesség, hogy a magyarellenes húrokat is szívesen pengető a magyar szélsőjobboldali Mi Hazánkkal van közös pártcsoportban az Európai Parlamentben.

Romániában azonban nem csak pártokat hoztak hírbe Oroszországgal, hanem Calin Georgescut, egy független jelöltet is, aki meglepetésre végzett az élen a 2024-es elnökválasztás első fordulójában. A nacionalista, oroszbarát nézeteket hangoztató Georgescu ismeretlenként egy lendületes közösségi médiakampány eredményeként majdnem 23%-ot ért el az első fordulóban. A román alkotmánybíróság megsemmisítette az eredményt titkosszolgálati információkra hivatkozva, amelyek szerint Georgescut összehangolt, külföldi szolgálatok által folytatott közösségi médiakampány segítette az eredményhez. A választást 2025 májusában megismétlik, Georgescu ellen azonban időközben büntetőeljárást indítottak, és kizárták a jelöltek közül.

A jelenlegi közvéleménykutatások szerint Georgescu kizárása az AUR vezetőjét, George Simiont hozza helyzetbe, akinek jelenleg 30% körüli szavazatot jósolnak az első fordulóban - vagyis szinte biztosan ott lesz a döntő második fordulóban. Kérdés azonban, hogy ki lesz az ellenfele, ugyanis még az is megtörténhet, hogy a balliberális kormányfőből szintén kőkemény jobboldali populista irányba fordult Viktor Ponta lesz a második, akkor pedig két EU-szkeptikus, Ukrajnával szemben ellenséges jelölt között álaszt majd Románia - ebben a kontextusban a mérsékeltebb szavazatok Pontához áramolhatnak majd. Nála valószínűbb második helyezett a bukaresti polgármester Dan Nicosur matematikus, aki klasszikus liberális értelmiségi alternaítvát kínál, illetve Crin Antonescu, aki a centrumpárti kormánykoalíció jelöltje. Az eredményazért is kizsámíthatatlan, mert a közvéleménykutatások kevésbé veszik figyelembe a román diaszpórát, amely folyamatosan keresi a korrupt hírben álló hagyományos pártok alternatíváját és rendkívül kitett a közösségi médiakampányoknak. Az előző jobbközép kormányfőt, Klaus Johannist is ők repítették - viszonylag váratlanul - az elnöki székbe.

Magyarország - Fidesz, 15 éve kormányon

2010 előtt Oroszország más országokhoz hasonlóan egy szélsőséges, akkor még elsősorban cigányellenességével kitűnő pártot, az akkori Jobbikot támogatta Magyarországon, ehhez kapcsolódik a kevés magyar kémbotrány egyike - az EP-képviselő Kovács Béláról derült ki, hogy az orosz szolgálatokkal ápolt bensőséges kapcsolatot. A 2014-es krími népszavazáson is Jobbikos képviselő, Gyöngyösi Márton volt az, aki a magyar politikából legitimálta a népszavazást. A politikai centrum felé húzódó Jobbik mögül ugyanakkor hamarosan végleg kikopott Oroszország, amely jóval erősebb szövetségesre lelt a magyar kormánypártokban.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök pártja, a Fidesz 2010-ben másodszor került kormányra, méghozzá alkotmányozó többséggel. Orbán ugyan ellenzékből még kritizálta például a Grúzia elleni orosz fellépést, de 2009-ben, kormányra készülve találkozott Vlagyimir Putyinnal Szentpéterváron, és a jó kapcsolatot ezután nem ásta alá semmi. Magyarország 2010 után szorosan együttműködött a putyini Oroszországgal az energetikában, akár az Egyesült Államok tiltakozása ellenére is befogadott orosz titkosszolgálati hátterű nemzetközi bankot, illetve szívesen kötött üzletet az oroszokkal számos területen - de nem mindig a magyar adófizetők előnyére.

Bár Orbán végül hivatalosan kimondta, hogy Oroszország az agresszor a háborúban, a hangsúlyt a háború kapcsán a Nyugat felelősségére helyezi, amely szerinte proxyháborút folytat Ukrajnában Oroszország ellen, a kormánysajtó pedig szinte pontról pontra átvette az orosz narratívát az ukrajnai háború kapcsán. A magyar diplomácia vezetője, Szijjártó Péter az orosz agresszió kezdete óta is rendszeres vendége az orosz külügyminiszternek, Szergej Lavrovnak, és maga a miniszterelnök az első EU-s vezető volt, aki az agresszió után egy asztalhoz ült az orosz elnökkel - a másik a szlovák kormányfő, Robert Fico volt.

Magyarország az Európai Unióban az egyetlen, amely rendszeresen megakasztja a döntéshozatalt Ukrajna támogatása ügyében. Bár az erről szóló uniós szavazásokat végül érdemben nem akadályozta meg a magyar kormány, de azt gyakran megfúrta, hogy a Tanács egységes álláspontot tehessen közzé az uniós csúcsok után, a háború felelőseiként számon tartott orosz állampolgárok szankcionálását pedig több ízben megakadályozta.

A Fidesz irányította Magyarország külföldi tevékenysége is rendszeresen egybeesik az orosz érdekekkel. Ilyen a korábban Oroszország által finanszírozott nyugati szélsőjobboldali - Orbán értelmezésében patrióta - pártok finanszírozása, amelyet a magyar kormányfő oligarchái vettek át az elmúlt években. Ilyen Magyarország balkáni aktivitása, például a Bosznia-Hercegovina szétverésén dolgozó Milorad Dodik szerb vezető támogatása, illetve a Vlagyimir Putyinnal szintén jó kapcsolatot ápoló Aleksandar Vucic szerb kormányfővel való szoros szövetség.

A Fidesz jelenleg is alkotmányozó többséggel kormányozza Magyarországot, a választásokat 2026-ban tartják. Orbán Viktornak új kihívóval kell szembenéznie, egy a rezsimmel szembehelyezkedő volt fideszes káderrel, Magyar Péterrel, aki mindössze egy év leforgása alatt jelentős követőtábort épített ki új pártjának, a Tiszának, amely a független közvéleménykutatók szerint jelenleg népszerűbb a Fidesznél. Ennek legalábbis részben az az oka, hogy az ország gazdasági értelemben kudarcot kudarcra halmoz a COVID-járvány óta, és az amerikai vámháború ezen a téren javulást sem ígér a választást megelőző időszakra. Ugyanakkor Orbánnak számtalan eszköz áll a rendelkezésére, hogy megőrizze a hatalmát, ide értve a választási osztogatást, illetve az új ellenzéki erő elleni hatósági fellépést is.

Szlovákia, SMER - kormányon

Robert Fico pártja, az eredetileg balközép populista SMER elnöke fokozatosan közeledett Oroszországhoz hosszú politikai karrierje során. Jelenleg a SMER egy ingatag koalíciót vezet a Peter Pellegrini alapította HLAS nevű szociáldemokrata párttal és a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) nevű nacionalista formációval. (Pellegrini jelenleg köztársasági elnök.) Fico jelentős érvkészletet vett át Orbán Viktor magyar miniszterelnöktől, és követte őt azon a téren is, hogy uniós miniszterelnökként Moszkvába látogatott, ahol találkozott Vlagyimir Putyinnal.

Bár szóban kiállt a magyar álláspont mellett, ami Ukrajna uniós támogatásának ellenzését illeti, de végül egyetlen uniós tanácsi döntést sem vétózott meg. Az oroszok melletti kiállásra alkalmat teremtett számára az, hogy Szlovákia Magyarországhoz hasonlóan kiszolgáltatott volt az orosz energiahordozóknak, de más európai országokkal ellentétben a függés csökkentésére nem tett hathatós lépéseket az Ukrajna elleni nyílt orosz agresszió kezdete után. Az ukrán gáztranzit leállítása 2025 januárjában ezért nehéz helyzetbe hozta Szlovákiát, amely így Magyarországnak kénytelen magas tranzitdíjat fizetni a Déli Áramlaton érkező orosz gázért.

Sajtóértesülések szerint Ausztriához hasonlóan Szlovákia is csak korlátozottan lehet részese a nyugati titkosszolgálatok hírszerzési információmegosztásának Kínával, Ukrajnával, Oroszországgal kapcsolatban, mivel ezen a téren nincs meg a szükséges bizalom a szlovák szolgálatok irányába.

Fico a belpolitikában is olyan lépéseket tett, amelyeket ellenfelei a demokrácia leépítésére és saját politikai hatalmának megerősítésre irányuló lépésként írnak le. Ilyen volt a például a korrupciós bűncselekmények büntetési tételének enyhítése és a speciális ügyészség megszüntetése, illetve a köztelevízió elfoglalására tett lépések. Fico parlamenti többsége azonban az elmúlt időszakban ingataggá vált, miután a HLAS több képviselőjét kizárta, akik kritizálták a koalíció oroszbarát politikáját és a párt vezetését. A kormányválságot országszerte több tízezer főt megmozgató tüntetések kísérik, amelyen a résztvevők előrehozott választásokat követelnek. A rendes menetrend szerint 2027 szeptemberében tartanának választásokat Szlovákiában.

Csehország, ANO, 33%

Andrej Babis cseh üzletember pártja, az ANO toronymagasan vezet a közvéleménykutatásokban a 2025 őszére tervezett cseh törvényhozási választások előtt. Babis pártja kevésbé köthető direkten az orosz befolyáshoz és a titkosszolgálatokhoz, mint sok párt, amelyek ebben az összeállításban szerepelnek, Babis azonban soha nem rejtette véka alá, hogy a diplomáciai megoldást szorgalmazza az Ukrajna elleni orosz agresszió megállítására, és ellenzi a jelenlegi cseh kormánykoalíció fegyverszállításait és egyértelmű kiállását a megtámadott Ukrajna mellett. Szoros szövetsége az orosz agendát számtalan ügyben előmozdító és hangoztató Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel mégis az oroszbarát erők közé sorolja pártját Európában. A liberális populista Babist 2021-ben egy rendkívül sok pártból álló jobbközép centrumpárti koalíció mozdította ki a hatalomból, a kormányzás évei erodálták a szövetség támogatottságát, és a jókora népszerűségvesztést elkönyvelt Kalózpárt kilépett a koalícióból. A verseny egyelőre nyitott, de az egységes és jól szervezett pártot vezető Babis inkább tűnik jelenleg favoritnak.

Olaszország, Lega, kisebb koalíciós párt, 8%

A szélsőjobboldali, bevándorlásellenes Liga és annak vezetője, Matteo Salvini hagyományosan jó kapcsolatokat ápolt Oroszországgal. Salvini többször kifejezte Vlagyimir Putyin iránti csodálatát, a Krím elcsatolása után más szélsőjobboldali pártokhoz hasonlóan támogatást nyújtott az annexiót szentesítő népszavazás legitimálásában. A Liga 2017-ben együttműködési szerződést írt alá Putyin Egyesült Oroszország pártjával, amely 2022-ben automatikusan megújult. 2018-ban a Liga prominens tagjai egy moszkvai szállodában tárgyaltak az orosz titkosszolgálat embereivel. Bár ez a tény bizonyítást nyert egy rejtett kamerás felvétel révén, de a történet további része, amelyet az Insider oknyomozó portál tárt fel, végül nem vált valóra: a felek arról tárgyaltak, hogy az oroszok 65 millió euróval támogatják meg a Ligát egy, az ENI olasz olajvállalaton keresztül lefolytatott olajüzlettel. A botrány után az olasz ügyészség eljárást indított, amelyet hamarosan megszüntettek, ugyanis az olasz jogszabályok szerint a korrupció csak akkor állt volna meg, amennyiben a kenőpénzt hivatalos személyek kapják - a Liga Moszkvában tárgyaló emberei azonban nem viseltek közhivatalt.

Salvini végül elítélte ugyan Ukrajna nyílt megtámadását, de rendületlenül kritizálta az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatásokat azzal, hogy azok a békekötés akadályai. Ugyanakkor a Liga kisebbik koalíciós partner Giorgia Meloni kormányában, amelyben az Olasz Testvérek egyértelműen dominánsak. (E cikk írásának pillanatában 33% körül mérik őket, míg a Ligát 8% körül.) Meloni szélsőjobboldalról érkezett, egyértelműen bevándorlásellenes pártja azonban vitán felül atlantista vonalat visz, és következetesen Ukrajna mellé állt a konfliktusban. Talán éppen ezért Meloni belpolitikai törekvéseit saját hatalma megszilárdítására kevesebb kritika éri a nemzetközi színtéren. Kormányzása pedig meglepően stabilnak látszik az évtizedes távlatban kormányválságról kormányválságra bukdácsoló olasz politika hagyományaihoz képest. Ily módon a Liga meglehetősen távol áll attól, hogy az Oroszország által felé tett gesztusokat a közeljövőben meghálálhassa.

Spanyolország: VOX, 14%

A 2013-ban alapított spanyol VOX elsődleges programpontja az elszakadási törekvések - így a viharos katalán elszakadási kísérlet - blokkolása és az ország egységének megőrzése volt. Ez viszonylag hamar gazdagodott jobboldali populista elemekkel, illetve olyan ígéretekkel, amelyek megvalósítása csorbítaná a nők, az LMBTQ közösség vagy mások jogait. Ugyanakkor a Vox hangsúlyosan elítélte a Krím annexióját, az Ukrajna elleni inváziót, támogatta az ukrán menekültek befogadását és nem ellenezte az Ukrajnának nyújtott spanyol támogatást sem. Vezetőjük, Santiago Abascal kezdetben tartózkodott attól, hogy nyílt kritikát fogalmazzon meg magával Vlagyimir Putyinnal szemben, a háború előrehaladtával azonban a Vox egyre többször vádolta Pedro Sanchez szocialista kormányát azzal, hogy szándékosan vagy tehetetlenségből az oroszok kezére játszik. Ukrajna és Oroszország a nagy távolság miatt azonban másodlagos politikai téma Spanyolországban, így más radikális jobboldali pártokhoz képest a Vox kevesebbet foglalkozik a kérdéssel, és a pártnak nincsenek egyértelműen dokumentált orosz kapcsolatai. Ugyanakkor szoros kapcsolatot ápolnak Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel és pártjával, és a 2023-as kampány előtt 9,2 millió eurós hitelt kaptak a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó MBH banktól, hasonló érvek mentén, mint Marine Le Pen.

Spanyolország abban a tekintetben is különleges helyzetben van, hogy a korábbi centrum váltópártjai meggyengültek ugyan, de még mindig nagyobb a támogatottságuk, mint a VOX-nak. A következő választásokat 2027-ben tartják, és ha a mostani tendenciák folytatódnak, valószínűtlennek látszik hogy a Vox meghatározó politikai erővé válhatna.

Hollandia, Szabadságpárt (20%)

Hollandiában Orbán Viktor régi szövetségese, Geert Wilders és az ő bevándorlásellenes, euroszkeptikus, jobboldali populista Szabadságpártja (PVV) a legnépszerűbb párt volt a 2024-es parlamenti választásokon, 23,6%-ot értek el. Utána azonban nagyon nehézkesen sikerült kormányt alakítani, és a megalakult kormányt nem vezetheti maga Wilders, hanem egy külsős miniszterelnökben egyeztek meg a koalíciós partnerekkel.

A Holland Szabadságpártnak az elsődleges profilja a bevándorlásellenesség, ezen belül is külön tekintettel az iszlám bevándorlásra. Wilders kormányra kerülése előtt többször kifejtette, hogy Hollandiának nem kellene támogatnia Ukrajnát, és figyelembe kellene venni az orosz biztonsági szempontokat. A nyílt orosz agresszió kezdete előtt kritizálta az Oroszország elleni uniós szankciókat. Ugyanakkor 2022 után egyértelműen elítélte a párt az orosz agressziót, és azóta a holland kormány - amelynek a Szabadságpárt a vezető ereje - egyértelműen besorolt az uniós fősodor mögé. A sikertelen kormányalakítások és a kompromisszumos koalíciós politizálás erősen kikezdte a Szabadságpárt népszerűségét, amely azonban még mindig a legnépszerűbb párt Hollandiában.