Maaloulában még mindig él Krisztus nyelve, de élnek az emberek félelmei is. Az arámi nyelvű város lakói a szíriai politikai változások után komoly kihívásokkal néznek szembe.
HIRDETÉS
A szíriai keresztények több tartományban, köztük a Damaszkuszhoz közeli Maaloula városban is megünnepelték az első virágvasárnapot Bashar al-Asszad rendszerének bukása után. Az idei ünnepségekre erős biztonsági intézkedések mellett került sor, a rendőrök nagy erőkkel vonultak fel a templomok körül, és lezárták az oda vezető utakat, hogy biztosítsák a szertartások békés lebonyolítását.
Az ünnepségek látszólag normális légköre ellenére mindenki szemében félelem tükröződött. Ez volt az első alkalom, hogy a rezsim bukása után a lakosok megünnepelték a virágvasárnapot.
A szíriai keresztényeknek a szektariánus felhívások, a partvidéken a közelmúltban elkövetett mészárlások és az országszerte zajló jogsértések mellett a politikai és biztonsági változások által támasztott komoly kihívásokkal is szembe kell nézniük.
Az Euronews megható vallomásokat hallott a város lakóitól (a cikkben megszólalók nevét kérésükre és a biztonsági üldözéstől való félelem miatt megváltoztattuk), akik elmondták történeteiket és megosztották gondolataikat az ott élő keresztények valóságáról.
"Jó hangulatban tartottuk a virágvasárnapot, de jelen volt az aggodalom" - mondta a város egyik vénje, hozzátéve: "Az ország a kialakulásának kezdetén van, és az identitása ismeretlen. Amikor az ember ránéz a körülötte lévő emberekre, nem tudja, hogy valóban elfogadják-e, vagy csak úgy tesznek, mintha elfogadnák. De a velük való mindennapi érintkezésem során jóságot látok bennük. Szeretnénk, ha ez fejlődne, szeretnénk bizalmat építeni, ami eddig szinte nem is létezett. Mi csak azt akarjuk, hogy mindenki számára béke legyen, és ne kényszerüljünk migrációra".
Vége a biztonságnak?
Rawiya, aki négygyermekes anyuka, elmeséli, hogy 2011 előtt mennyire más volt az élete, mint ma. Azt mondja:
"A háború előtt mindannyian egy család voltunk. A muszlimok és a keresztények együtt nőttek fel, és tisztelték egymást. A templomok és mecsetek közel voltak egymáshoz, és senki sem gondolt vallásra vagy szektákra, amikor a szomszédságról vagy barátságról volt szó. De miután 2013-ban fegyveres csoportok átvették a város irányítását, minden megváltozott. Kitelepítettek minket, elvesztettük az otthonunkat és a földjeinket. Féltettem a gyermekeim életét."
Miután a megbuktatott rezsim erői bevonultak Maaloula városába, Rawiya és családja új életet kezdett. "Visszatértünk, és folytattuk otthonaink és földjeink helyreállítását, és igyekeztünk stabilizálódni a körülöttünk lévő bonyolult helyzetek közepette" - mondja. A biztonság, amit érzett, azonban megszűnt.
"A rezsim bukása után a biztonság már nem volt ugyanaz. Fiatal férfiak, akik korábban a fiaim barátai voltak, most fegyvert hordanak maguknál, és szektásan fenyegetnek minket. Nem mondhatom, hogy olyan biztonságban érzem magam, mint korábban".
"Maaloulában élő keresztényként nem érdekel, hogy Szíria elnöke Ahmad al-Sharaa vagy bárki más. Számomra az a fontos, hogy az elnök vagy az uralkodó garantálja a biztonságot és a stabilitást, megakadályozza a káoszt, és mindenki számára tisztességes életet biztosítson, vallási, felekezeti, faji vagy nemzetiségi megkülönböztetés nélkül. Olyan Szíriát akarunk, amely minden szíriainak szól, egy olyan országot, amely minden polgárával egyformán bánik, és amelynek mindenki a része lehet, anélkül, hogy bárki kisebbségnek érezné magát. Olyan országról álmodunk, ahol igazságosság és béke uralkodik, ahol mindenki méltósággal és biztonságban él" - mondta Rawiya.
Állandó félelem az ismeretlentől
Youssef, aki egy kis boltban dolgozik a város központjában, arról a félelemről beszél, amely a Maaloulában élő keresztényeket sújtja: "A rezsim bukása után sokan visszatértek a városból, különösen a fiatal muszlim férfiak, akik fegyveres csoportok oldalán harcoltak. Néhányan közülük még mindig ugyanazt a szélsőséges ideológiát vallják. Többször zaklattak a vallásom miatt. Azt mondták nekem: 'Te a rezsimmel voltál', mintha ez olyan bűn lenne, amiért meg kellene bűnhődnöm. Nem fogtam fegyvert senki ellen, nem bántottam senkit, de ellenségként kezelnek".
"Állandó félelemben élünk, hogy valami újra megtörténik. Itt mindenki tudja, mi történt Száhelben. Attól félünk, hogy Maaloulában is megtörténik. Igaz, hogy a hatóságok azt mondják, erőfeszítéseket tesznek a biztonság érdekében, de nem lehetünk teljesen nyugodtak. A templomokba visszakerült harangok fontos lépésnek számítanak, de nem elégségesek. Nagyobb garanciákat és biztonságosabb jövőt akarunk gyermekeink számára".
Ellenőrzőpontok és a földhöz való hozzáférés megtagadása
George szerint "a rezsim bukása után egy Szulejmán sah nevű frakció bevonult a városba, és számos megalázó gyakorlatnak voltunk kitéve, többek között gyakori házkutatásoknak, amelyeknek az volt az ürügye, hogy fegyvereket vagy bármi terhelőt keresnek. Minket, gazdákat abban is megakadályoztak, hogy hozzáférjünk a földjeinkhez, hogy megműveljük azokat, és ezek az intézkedések nem voltak mások, mint a megfélemlítésünk és az otthonunk elhagyására kényszerítésünk eszközei."
A helyzet szerinte némileg javult a város keresztény és muzulmán véneinek találkozója után, befolyásos külföldi személyiségek támogatásával. A találkozón kinyilvánították szándékukat, hogy új életet kezdenek. Néhány negatív gyakorlat azonban továbbra is fennmaradt.
Péter atya, aki szemtanúja volt a háborúnak és annak következményeinek, aggódik a jövő miatt: "Maaloula korábban a tolerancia és a béke helye volt. De most a legnagyobb problémát a fiatalok jelentik, akik a háború árnyékában nőttek fel. Ők nem ismerik azt az együttélést, amit mi a nagyszüleikkel ismertünk. Szélsőséges és gyűlölettel teli eszmékkel nevelték őket. Az elmúlt napokban dulakodások voltak keresztény és muszlim fiatalok között, és egyértelműen szektás szavak hangzottak el".
"Mi csak békét akarunk"
Maria, egy fiatal anya kifejezi reményét, hogy gyermekei számára jobb jövő vár: "Maaloulában születtem és nőttem fel, és el sem tudom képzelni az életemet innen távol. De féltem a gyermekeimet. Amikor látom őket az utcán játszani, attól félek, hogy egy nap szembesülnek majd a gyűlölet szavaival vagy a vallásuk miatt elkövetett erőszakkal. Mi csak békét és együttélést akarunk. Azt akarjuk, hogy egyenrangú állampolgároknak érezzük magunkat, nem pedig másodrangú embereknek".
"Ami Száhelben történt, mély sebet ejtett a szívünkben. Félünk, hogy valami hasonló fog itt is történni. Igaz, hogy most már szabadon gyakorolhatjuk a vallásunkat, és a templomokba visszakerült harangok egyfajta visszatérést szimbolizálnak a normalitáshoz, de még mindig nagy óvatossággal tekintünk a jövőbe. Szeretnénk hinni, hogy az elkövetkező napok jobbak lesznek, de a félelem még mindig ott van bennünk" - meséli.
A maaloulai keresztények és az ország egészének jövője továbbra is attól függ, hogy az állam és a társadalom képes lesz-e megvalósítani az egyenlőséget és az igazságosságot, és meg tudja-e védeni azt a kulturális és vallási sokszínűséget, amely Szíria történelmét és örökségét oly gazdaggá teszi.