A Kamrában bemutatott "2031" című, a hetedik Orbán-kormány idején játszódó előadás egészen a 2010-es évek végére repít vissza, a még a "modellváltás" előtti Színház- és Filmművészeti Egyetem falai közé.
"Nincs múlt. Most van. És a mostból gondolunk dolgokat a múltról"
HIRDETÉS
A 2031 telén, a sokadik kétharmad korának egyik havazásos estéjén játszódó előadás Dohy Balázs rendező és Biró Zsombor Aurél író-dramaturg közös munkája.
Osztálytalálkozón vagyunk, egy tizenéve végzett rendezőosztály egykori hallgatói gyűlnek össze a közönség által arénaszerűen körbeült díszlet-nappaliban, és hamarosan befut az osztályfőnök is. A hangulat nem éppen a legjobb, de ez simán írható a közállapotok számlájára, legalábbis egy darabig ezt hinni. Egészen addig, amíg az emlékeket felidéző "nosztalgiakör" el nem jut arra a pontra, hogy kimondatik: a tanár az egyik (?) diákkal szemben hatalmával visszaélve jócskán átlépett egy határt.
"Utoljára talán éppen akkor voltam ilyen feszült, amikor egy évvel ezelőtt először megmutattuk ezt a darabot a Katona igazgatójának, Máté Gábornak" – idézi fel az olvasópróbát Bíró Zsombor Aurél naplójában, amelyből a jo.444.hu közölt részleteket. "Akkor is Balázs ült mellettem, és akkor is borzasztóan idegesített, hogy egyáltalán nem stresszel, pedig épp egy hatalmi visszaélésről szóló dráma műsorra tűzéséről próbáltuk meggyőzni annak a színháznak a vezetőjét, ahol alig néhány évvel ezelőtt hatalmi visszaélés miatt bontottak szerződést az egyik főrendezővel. Akkor egyébként Balázsnak lett igaza: feleslegesen görcsöltem, Gábor kifejezetten örülni látszott a 2031-nek, és annak, hogy két fiatal alkotó ebben a színházban szeretne erről a témáról beszélni" – írja.
A naplóbejegyzésekből az is kiderül, hogy ami az abúzust illeti, szó sincs arról, hogy akár a 2031 c. előadás dramaturgját vagy a rendezőjét nem személyes élmények ihlették volna, ám minden más, amiről a darab szól, ténylegesen átélt dolgok halmaza: "A kiinduló pontunk eleve önéletrajzi volt: beszélni az SZFE-n eltöltött szenvedős és traumatikus, eufórikus és felszabadító, lázadással, versenyzéssel, csalódásokkal teli éveinkről" – fogalmaz Bíró Zsombor Aurél.
Vehető-e revans ennyi év után?
Az olvasópróbán azt is rögtön leszögezték – folytatódik a naplóbejegyzés – hogy a "2031" még véletlenül sem a 2019-es Gothár-ügyről szól. A darabbéli legendás színházrendező-egyetemi tanár Gelléry Károly karaktere sok-sok különböző direktorból lett összegyúrva. "... egy olyan nemzedék talán utolsó élő tagjának képzeljük őt, aki a színházért mindent és mindenkit hajlandó volt feláldozni. (...) ezt a művészi hozzáállást persze lehet helyesnek vagy helytelennek tartani, a darab végső soron erre a morális dilemmára keresi a választ..."
A 2031 nem egy könnyű előadás, és a Katona Kamrájának szűk tere csak még fullasztóbbá teszi. A színészek, Fekete Ernő, Béres Bence, Tasnádi Bence, Vizi Dávid, Lengyel Benjámin, Mentes Júlia és Kanyó Kata játéka pedig izgalmassá.
A színlap ide kattintva olvasható.
Carlo Goldoni: Egy nyár
Az évad utolsó nagyszínpadi bemutatója egy klasszikus Goldoni-komédia: szerelmi sokszögek színpompás tablója, Ascher Tamás rendezésében. A szerelmi téboly kibontakozása, majd visszaterelése a morális korlátok, a társadalmi szabályok, a józan ész határai közé; féltékenység, szorongás, őrlődés az adott szó és a szenvedély között. Az Egy nyár hősei nyaralnak, mert nyaralni muszáj, így tartja szokás és illem, még ha csak hitelből megy is az utazás... És ezek a hősök szerelmesek: egyesek szívből, igazán, mások inkább anyagi javakra hajtva. És ott vannak még a gazdáik viselkedését döbbenten figyelő szolgák, ott a jószándékú, de mindent csak bonyolító apa, egy ingyenélő vendég, egy, korát tudomásul venni csak nem akaró nagynéni, na meg egy elviselhetetlen jóakaró. Szinte egyenrangú, nagy szerepek, gazdagon kidolgozott, komplikált jellemek.
Carlo Goldoni vígjátékaiban semmi sem egyértelmű, a vicces cselekmény alól minduntalan kifeslik valami bölcs, kiábrándult, részvéttel színezett borúlátás, egy-egy kisszerű, köznapi tragédia, tragikomédia.
Goldoni fényes velencei karrierjének utolsó két évében, 1761-62-ben írta A nyaralás trilógiát – szól az előadás ajánlója, amely a legendás színházrendező, Giorgio Strehler gondolatait is idézi:
"Az emberi nyaralások örök kalandja, az elutazások és a visszatérések kalandja, az illúzióé és az évszakok illúziójáé, a már visszahozhatatlan koroké. Ha érezhetünk Goldoninál szomorúságot, ha létezik töprengő melankólia ebben a században, olyan melankólia, amely a legmélyén csupa életörömmel, finomsággal és mértéktartással párosul, akkor ez a szomorúság itt a maga teljes fényében mutatkozik meg. Van ebben valami az évszázad halálából, valami egyre hangsúlyosabb hanyatlás. Épp ezért olyan mai a hangulatában a Trilógia."
Az Egy nyár című előadás színlapja ide kattintva olvasható.