Ha egyszer véget is ér a háború, az aknákat nehéz lesz kikaparni az ukrán földből
Több millió lehet az ukrán frontvonalakon és a keleti régiókban telepített gyalogsági taposó, és a páncélelhárító aknák száma. A takarítás évekbe telhet Kijevnek, és jelenleg nincs is hozzá elegendő kapacitása.
HIRDETÉS
Oroszország inváziója arra kényszerítette az ukránokat, hogy felgyorsítsák az innovációt a védelmi szektorban, az egzisztenciális fenyegetésekre adott válaszok közül kevésbé ismert, hogy egyre nagyobb figyelem fordul az aknamentesítésre és a robbanóanyag-elhárításra (EOD).
Ukrajna jelenleg a világ egyik legszennyezettebb országa a fel nem robbant lőszerek (UXO) tekintetében, az ország területének mintegy 23 százaléka veszélyzónának tekinthető. A Landmine Monitor 2024 jelentése szerint Ukrajna 27 közigazgatási régiójából tizenegyben fedeztek fel rejtett gyilkos eszközöket, így erősen feltételezhető, hogy felért az ebből a szempontból legveszélyesebb országok listáját vezető Egyiptom mellé, ahol 23 millió fel nem robbant eszközt valószínűsítenek. Ukrajna egész biztosan rosszabb helyzetben van, mint Irán (16 millió eszköz), Afganisztán (10 millió) vagy Angola (szintén 10 millió).
Megjegyzendő, hogy a világ több olyan országa, amely agresszió célpontja lehet, esetleg veszélyeztetett helyzetben van, sorra gyengíti a taposóaknák tilalmáról szóló Ottawai Egyezményt.
A "fertőzöttség" terjedése Ukrajnában olyan fokú, hogy szinte óránként találnak taposóaknákat, lőszereket és egyéb inaktív robbanóanyagokat mezőkön, utakon, lakott területeken, sőt az orosz erők által közönséges tárgyaknak álcázva, jól látható helyeken is, amelyek elsősorban a kíváncsi gyermekeket csonkítják vagy ölik meg.
Az aknamentesítés során Ukrajnának - a többi biztonsági ágazathoz hasonlóan - személyzeti kihívással kell szembenéznie. Az ország 2022 óta megkétszerezte az aknamentők számát, de ez még mindig csak 4 ezer fő, ami messze a szükséges alatt van.
Sorra jönnek az új veszélyforrások
A tisztogatást nehezíti, hogy szakadatlanul jelennek meg új típusú és nehezebben észlelhető robbanószerkezetek. A jelenlegi szakemberállomány ismeri a hagyományos szovjet gyalogsági és páncéltörő aknákat és hatástalanítani is képesek ezeket, de az új kihívásokkal már nem tudnak szembenézni. Oroszország egyre veszélyesebb lőszerkombinációkat fejleszt ki, beleértve a drónokról ledobott lőszereket, amelyek nem robbannak fel azonnal - ezért is életbevágó a mentesítők folyamatos képzése, mivel a legkisebb tudáshiány is életekbe kerülhet.
Mellékszál és nem végső megoldás, de érdekesség, hogy a mentesítő munkába bevethetők a robbanóanyagokra jellemző összetevők kiszagolására képzett ázsiai és afrikai patkányfajták is, közülük egy kambodzsai példány, mely már több mint 100 taposóaknát szimatolt ki, amivel világrekordot állított fel.
Az ukrán szakemberek képzése a Nemzetközi Aknaelhárítási Szabványok (IMAS) szerint folyik. Lesya Granger, a munkálatokat irányító Mriya Aid nevű kanadai szervezet vezérigazgatója szerint „a minőségi képzés és az innovatív technológiák terén Ukrajna aknamentesítésének leggyorsabb és legbiztonságosabb folyamatát fogjuk biztosítani”.
Ugyanakkor a munka során nyilvánvalóvá vált, hogy Ukrajna feltételei eltérnek más országokétól, és egyedi megoldásokat igényelnek. Míg a hatalmas kiterjedésű, Magyarországnál több mint hatszor nagyobb ország földrajzi sokszínűsége a békeidőben előnyt jelent, háborús viszonyok között súlyos kihívások elé állítja az aknamentesítési műveleteket, és személyre szabott megközelítést igényel. A robbanóanyag-ártalmatlanítási munkák városi területeken, mezőkön, erdőkön, mocsaras területen vagy a sztyeppéken erősen változók és eltérő követelményeket támasztanak.
A szennyezettségi sorrendben az észak-ukrajnai Csernyihiv régió a legerősebben elaknásított terület. Szerhij Bilevycs alezredes, a csernyihivi Aknaelhárító Központ vezető oktatója szerint az intenzív és folyamatos ágyúzás és az orosz légitámadások miatt a lőszerek szétszóródtak a régióban, köztük iráni Shahed drónok, rakéták és tüzérségi lövedékek, amelyek maradványai nagy körzetben szóródtak szét. Noha a terület egy részét mentesítették, nagyobb erdőrészletek és sík területek továbbra is szennyezettek.
Gyorsabb technológiai felzárkózás szükséges, a víz alatti munka a legnehezebb
Az ukrán védelmi szektor legújabb fejlesztése ( beleértve a földi robotrendszereket) még nem érték el a hatékony taposóaknák mentesítéséhez szükséges szintet. A feladatot nehezíti, hogy a tisztogatást ki kell terjeszteni a Fekete-tengerre is, amely kulcsfontosságú szállítási folyosó, és jelenleg haditengerészeti aknákkal és más UXO-kkal erősen szennyezett.
A jelentések szerint az orosz erők aknákat helyeztek el polgári hajózási útvonalakon, beleértve a gabonaexportra létrehozott „humanitárius folyosót” is. Ukrajna azonban hiányt szenved a víz alatti aknamentesítésre kiképzett személyzetből.
Olekszandr Kovhan, a kiképzőközpont búvárszolgálatának vezetője szerint Ukrajnában talán harminc víz alatti aknamentő lehet, és egyikük sem kapott speciális képzést külföldön. Pedig a víz alatti mentesítés kétszer olyan veszélyesnek számít, mint a szárazföldi művelet, főként a rossz látási viszonyok miatt. Emellett sokkal kevesebb mechanikai és technológiai eszköz létezik ezen a téren, mint a szárazföldi módszerek esetén.
A hagyományosan férfiak által uralt aknamentesítési szektorban a képzett munkaerő hiánya miatt a nők szerepe egyre fontosabbá vált. A nők nagy figyelmet fordítanak a részletekre és a csapatmunkára, amelyek értékes tulajdonságok ezen a területen. Jelenleg mintegy harmincöt ukrán nő kapott IMAS minősítést, és aktívan vesz részt a műveletekben.
A mentesítéssel járó eredendő veszélyen túl további súlyos kockázatokat jelent, hogy a feladatot gyakran harci övezetben kell elvégezni. Az aktív hadviselés körülményei között az aknamentesítési csapatok gyakran kerülnek orosz rakéta- és dróntámadások hatókörébe, miként az a Svájci Aknatámadási Alapítvány esetében is történt 2024 júliusában, Harkiv körzetében. Idén februárban nem egy felrobbant akna, hanem egy közvetlen orosz támadás ölte meg Vadim Jeliszejev mentőszakembert.
Sok esetben a mentesítési munkát félbe kell szakítani az orosz zárótűz és a drónok miatt. Így megnehezedik a támadó tervek megvalósítása is, mert nem lehet a csapatokat és a pótolhatatlan fegyverzetet ráengedni egy szennyezett területre. Azért sem, mert a modernebb orosz aknatípusok távolról is, akár egy mobiltelefonnal felrobbanthatók, épp akkor, amikor az ukrán gyalogság az aláaknázott területen halad át.
Beláthatatlan időt követel a megtisztítás
Az előrejelzések szerint Ukrajna aknáktól és UXO-tól való megszabadítása évtizedeket vesz igénybe, és legalább 30 milliárd dollárba fog kerülni. A feladat ellátása elképzelhetetlen a magánszektor bevonása nélkül. A tavaly júniusban elfogadott Nemzeti Aknaellenes Stratégia elősegíti az adományozók és a nemzetközi támogatás vonzását is, ami döntő fontosságú a háború idején, és az lesz a befejezése után is.
Lesya Granger, a Mriya Aid kanadai szervezet elnöke és vezérigazgatója kijelentette: „A minőségi képzés és az innovatív technológiák terén az adományozókkal nemzeti szinten és nemzetközi szinten összehangolt erőfeszítések Ukrajna aknamentesítésének leggyorsabb és legbiztonságosabb útját és folyamatát fogják eredményezni.”
