Több ezermilliárd köbméter földgáz lapul a szibériai tajga alatt, amely gyorsan elkezdhet Európába áramolni. Putyin igyekszik újjáéleszteni az exportokat, viszont a kontinens már kevésbé érdekelt ezek megvásárlásában.
HIRDETÉS
A Gazprom PJSC, amely egykor az Európai Unió legnagyobb gázszolgáltatója volt, szinte az összes regionális ügyfelét elveszítette az invázió folytán. A termelő gigantikus mezői jelenleg a háború előtti téli szint legfeljebb 70%-át szivattyúzzák ki, ami a Kreml bevételeit csorbítja. A Kínába irányuló kivitel a korábbi összes kiáramlás töredékét teszi ki.
Az orosz elnök kedden fog részletesen egyeztetni Donald Trumppal, és az alkudozások egyik tétele az lehet, hogy a béke fejében az USA segítsen az európai orosz gázexport helyreállításában. Ha a békemegállapodás végül megvalósul, az elemzők arra számítanak, hogy a Gazpromnak meglenne az étvágya és kapacitása a termelés gyors felfuttatásához.
Nem lenne nehéz ügy technikailag - de Európát is meg kell kérdezni
„Ha Európából jön érdeklődés, akkor a Gazprom egy héten belül készen áll a szükséges gázmennyiség szivattyúzására ezekről a mezőkről” – mondja Szergej Vakulenko, a Carnegie Alapítvány kutatója. „Technológiailag egyszerű a gázkutak nyitása és elzárása, és a Gazprom évtizedek óta ezt csinálja.”
Ugyanezt az optimista nézetet mások kevésbé osztják, akik szerint a csővezeték-áramlások felfutásának egyik lehetősége sem különösebben egyszerű, és nem is egyforma. Legkönnyebb az Ukrajnán áthaladó gáz tavalyi szintjének újraindítása lenne, amely december végén leállt. Ezek a mennyiségek Európa teljes gázszükségletének kevesebb mint 5%-át fedezték.
Az orosz gázexport hatalmasat zuhant a háború követő európai korlátozások és a kontinens piacának viszonylag gyors átrendeződése miatt.
A Gazprom kibocsátási adatai hagyományosan erős szezonális ingadozást mutatnak. A beszállító gyorsan csökkentette a termelést 2022-ben, amivel visszafogta az Európába irányuló áramlásokat. „Jelenleg és hosszú távon, ha van kereslet, és azt gazdaságilag megvalósíthatónak ítélik, a Gazprom erőforrás-bázisa évi 500 milliárd köbméter feletti exportot tesz lehetővé” – véli Vjacseszlav Kulagin, az Orosz Tudományos Akadémia energiakutatásának vezetője.
Ez több mint kétszerese lenne a 2018-ban Európába irányuló orosz exportfolyamat történelmi rekordjának, és több mint harmincszorosa annak, amit a Gazprom most a régióba küld.
„Ha mondjuk az USA és Oroszország megállapodnak az energiaszektorbeli együttműködésről, akkor biztosítható egy gázvezeték Európa számára” - mondta Putyin azon a március 13-i moszkvai tájékoztatón, ahol reagált az Ukrajna és az Egyesült Államok dzsiddai tűzszüneti javaslatára. „Ez Európa javára válik, hiszen olcsó orosz gázt kap” - tette hozzá az orosz elnök.
Moszkva részéről tehát az érdeklődés megvan, de a kérdőjel inkább Európa érdeklődése a vásárlás iránt. A háború rendkívül tanulságos volt az Unió számára, amely a korábbinál jóval határozottabb lépéseket tett az orosz függőség felszámolására. A nehéz időket átvészelt nemzetek vélhetően nem akarnának ugyanabba a csapdába kerülni, mint 2010-22 között, ami 45-50 százalékos energiafüggőséghez vezetett - Oroszország javára.
A mostani súlyosan ellenséges hangulatban, amikor Európa és az Elszántak Koalíciója saját véderő kiépítésén gondolkodik, nehéz elképzelni, hogy a behozatal akár csak részben visszaálljon, bár nem is zárható ki teljesen. Többen is úgy értékelhetik az ilyen kezdeményezét, mint Oroszország megjutalmazását az ukrajnai háborúért.
Nehéz lesz betoldozni a bizalmatlanság falát
Az európai blokk és Vlagyimir Putyin közötti emelkedett bizalmatlansági fal jelentős akadály lehet az energetikai konszolidáció előtt. Nyilván mindez a leendő béke-megállapodás tartalmától és főként garanciáitól is függ, mert az Unió jelenleg az orosz energia fokozatos leépítését tervezi, de a számításokat még nem fejezte be.
Ugyanakkor a gáz-kérdés ütőkártya is lesz az Unió kezében, hogy ne hagyják ki a békefolyamatból, miközben egy ilyen jelentős kérdés eldöntése tőle függ.
Az európaiak még mindig többet fizetnek a gázért, az elmúlt évtizedek legsúlyosabb energiaválsága után. Az EU legnagyobb gazdaságában, Németországban pedig egyes iparágak az orosz ellátás visszatérésében reménykednek, mivel a magas energiaköltségek nehezítik a külföldi gyártókkal való versenyképességüket.
Sok németországi politikus és vállalkozás számára az orosz vezetékes gáz vásárlásának gondolata továbbra is vonzó. Például a BASF SE vegyipari óriáscég, amely az ellátás leállása előtt hatalmas fogyasztó volt, a héten azt mondta, hogy egyelőre nincs forgatókönyve az ellátás újraindításával kapcsolatban, de majd lesz, ha béke is lesz.
Németország keleti részén, ahol a gazdasági stagnálás és az Oroszországgal fennálló történelmi kapcsolatok elfogadhatóbbá teszik az ötletet, és ahol a Moszkva-barát AfD párt befolyása magas, már a készletek visszaállításáról beszéltek, még a békemegállapodás megkötése előtt. Christof Günther, Németország egyik legnagyobb vegyipari telepének vezetője szerint egyes ágazatok újraéledésének feltétele az olcsó orosz gáz megszerzése, és ha Európától azt várják, hogy a jövőben segítsen finanszírozni Ukrajna fellendülését, ahhoz Németországnak gazdaságilag is erősnek kell lennie, hogy hozzájáruljon – mondta egy interjúban.
Kelet-Európa azon országai, amelyek korábban a szovjet korszak gáz áramlatára támaszkodtak, különösen Szlovákia és Magyarország, szintén szorgalmaznák az orosz vezetékes mennyiségek visszatérését.
Ráadásul idén a gáztárolás is nagyobb gondot okozott , miután a korábbiaknál hidegebb tél és a szélenergia-termelés visszaesése miatt a kontinens gyorsabban égette el készleteit. Európa költséges utántöltési szezonnak néz elébe a következő tél beköszönte előtt, és a szűkös piacon a gázellátás érdemi növelése az égetően szükséges enyhülést hozná.
Bár néhány tagállam érdeklődhet az olcsóbb orosz kínálat iránt, sok kereskedő inkább arra számít, hogy Moszkva korlátozott mennyiségekkel térhet csak vissza egykori legnagyobb piacára. Ez azt jelenti, hogy a több ezermilliárd köbméter szibériai gázra még hosszú várakozás vár.