Pontosan három évvel ezelőtt, 2022 márciusának elején műholdfelvételek mutatták a civilek első tömegsírját a kijevi régió egyik városában, Bucsában, a Szent András-templom területén. Ott, ahol most az orosz csapatok által a megszállás során megölt civilek emlékfala áll.
HIRDETÉS
A Szent András-templom papja, Andrij Halavin atya még mindig Bucsában van, három évvel azután, hogy Oroszország megkezdte brutális invázióját Ukrajna ellen.
A bucsai emlékfalat mutatva Andrij atya azt mondja, hogy azt egy állandó emlékművel fogják felváltani.
Az Euronewsnak elmondta, hogy a falnak, amely tele van fémtáblákkal minden egyes emberről, akit az orosz csapatok megöltek a városban, olyan helynek kell lennie, ahová az emberek a gyermekeikkel együtt jöhetnek, hogy ez egyben az erő helye is legyen.
"Hazánk felszabadítása Bucsa felszabadításával kezdődött" - magyarázza Andrij atya.
Fájdalmas emlékek 2022-ből
Andrij atya ismeri Bucsa minden szegletét és valószínűleg minden lakóját. Miközben mutatja az emlékhelyet, a templommal szemközti házra mutat. Az ott élő család egyszer már megmenekült az orosz háború elől, amikor az oroszok megszállták a Donbászt. De a Kreml és annak háborúja egészen Bucsáig üldözte őket.
Március 5-én - néhány nappal a megszállás után - a család megpróbált elmenekülni. "Az orosz erők tüzet nyitottak rájuk, az egész családra, csak úgy, Bucsa utcáin" - emlékezik vissza Andrij atya.
Csak az apa maradt életben, aki elvesztette a lábát. A két gyermek - kilenc és négy évesek - és édesanyjuk neve fel van vésve a házukkal szemben lévő templomban lévő emlékműre. A férfi még mindig Bucsában él.
"Vannak térfigyelő kameráink a Bucsából való kijáratnál, a Hosztomel és Irpin felé vezető körforgalomnál. A háború második napján az oroszok minden mozgó autóra tüzet nyitottak, és sokan ott haltak meg" - mondja az atya.
Sok civil is meghalt, miközben a megszállás alatt Bucsában tartózkodott. "Amikor az oroszok bejöttek az emberek házaiba, tüzet nyitottak mindenkire, aki bent volt" - magyarázza Andrij atya.
A lakosoknak nem volt más választásuk, mint elhagyni a várost, és megpróbáltak élelmet, vizet és gyógyszert találni. Az orosz katonák azt mondták a helyieknek, tegyenek fehér szalagot a karjukra, és akkor biztonságban lesznek.
"Egy apa és egy fia a városházára mentek gyógyszerért, mindkettőjüket lelőtték. A tizenhárom éves fiú azért élte túl, mert a golyó csak a mellénye kapucniján ment át. A földön maradt, az apja teste mellett, halottnak tettetve magát, amíg biztonságosabb volt hazafutni" - emlékezett vissza a pap.
Bucsa, három évvel később
A bucsai Vokzal'na utca, ahol az ukrán hadsereg orosz páncélozott járművek oszlopát semmisítette meg, és amely a világot sokkoló fotóról híresült el, ma már teljesen másképp néz ki.
Nyoma sincs a csatának, és szinte semmi nyoma a lerombolt házaknak. Az utcát, a kávézókat és boltokat újjáépítették és újra megnyitották, az emberek visszatértek. Az orosz brutalitás nyomait csak néhány lakóházon lehet észrevenni a repeszek által kilyuggatott homlokzatokon - akárcsak a Szent András-templomon -, de az érzelmi sebek nem gyógyultak be.
Az emlékfalon 509, a bucsai megszállás alatt elesett civil neve olvasható - mondja Andrij atya, hozzátéve: - 509 civil halt meg itt, nem a harcok következtében, hanem a megszállás alatt. És még nem beszéltünk a nemi erőszakról, a rablásról, a gyermekek elrablásáról".
Tárgyalások Oroszországgal, Bucsából nézve
Donald Trump amerikai elnök számos Ukrajnával kapcsolatos kijelentése közül volt egy, ami igazán kiemelkedett, és átlépte a vörös vonalakat az ukránok számára: amikor Trump azt mondta, hogy Ukrajnának nem kellett volna megkezdenie a háborút.
Andrij atya szerint az oroszok számára a tárgyalások nem a béke megtalálásának útját jelentik, hanem "egy módot arra, hogy elérjék azt, amit fegyverekkel nem lehet elérni".
- magyarázza. "Ez igazságtétel kérdése. Ami aggasztó, hogy amikor azt mondják, hogy "tárgyalások", senki sem beszél bűncselekményekről. Senki sem beszél a felelősségről".
Andrij atya szerint most az európaiak olyan állapotban vannak, hogy kezdik megérteni, de nem állnak készen arra, hogy feladják, ami volt, vagy elfogadják a dolgokat úgy, ahogy vannak.
"Ha ez így folytatódik, fennáll a veszélye, hogy meg kell tanulniuk oroszul. Mert ha Ukrajna elbukik, Lengyelország és a balti államok lesznek a következők" - mondta.
Úgy véli, az Oroszországgal folytatott bármilyen tárgyalásnál a döntő kérdés az, hogy mit jelent a "béke", ami Ukrajnában és Oroszországban nagyon eltérő fogalom. Még ha a megállapodás feltételei jók is, a kérdés az, hogy ez vajon arra készteti-e Vlagyimir Putyint és erőit, hogy abbahagyják a lövöldözést?
"Az ukránok akkor értik a béke szót, amikor nem ölik őket, amikor igazságtétel van, amikor a bűnözőket felelősségre vonják a bűneikért - ez a béke" - mondja Andrij atya.
"Putyin szemszögéből, úgy gondolom, a 'béke' olyasmi, mint amikor már azért nem lőnek többé, mert a mi oldalunkon már nincsenek túlélők, senki sem él, csak területek maradtak" - zárja gondolatait.