Az aranyvécé ötlete Trump első jelölése előtt fogant meg. Maurizio Cattelan szerint nagy hatással volt rá a mogul helye az amerikai kultúrában. Trumpék egy Van Goghot kölcsönöztek volna a Guggenheimből, a múzeum kurátora azonban az Amerika névre keresztelt aranyvécét ajánlotta fel az elnöknek.
HIRDETÉS
„Szokatlan műalkotás volt: egy teljesen működőképes, 18 karátos aranyból készült, Amerika nevet viselő vécé” – így jellemezte az Oxfordi Koronabíróságon kezdődött tárgyaláson a zsákmányt a vádat képviselő ügyész.
A Blenheim kastély egyik mosdójában állították ki, és előzetes bejelentkezés után a látogatók rendeltetésszerűen használhatták – legfeljebb három percig. Akkora volt ugyanis az érdeklődés, hogy a tumultus és a sorban állás elkerülése érdekében korlátozni kellett a tartózkodás tartamát az illemhelyen.
Az olasz művész, Maurizio Cattelan a mérhetetlen gazdagságnak állított görbe tükröt gondolatébresztő alkotásával. Célját tökéletesen elérte: az ürítéssel mindenki véleményt nyilváníthatott a vagyonosokról.
A műtárgy eredetileg a kortárs New York-i Guggenheim múzeum számára készült egy firenzei öntödében még 2016-ban. A helyét azonban nem a kiállítótermek, hanem a mosdók egyikében jelölték ki.
A múzeum szerint az alkotást és gondozását magánadományokból finanszírozták.
Az aranykagylót negyedóránként takarították, de nem hagyományos tisztítószerekkel, hanem gyengéd orvosi törlőkendőkkel, amelyeknek nincs illata és színe – árulta el a New Yorkernek Nathan Otterson, a Guggenheim vezető tárgykonzervátora, miközben az alkotó, Cattelan azzal viccelődött, hogy inkább Bvlgari kendőt és Chanel parfümöt kellene használni.
A múzeum szerint az aranybudi kiállítási ideje alatt több mint százezren várakoztak türelmesen arra, hogy igénybe vegyék a mellékhelyiséget.
Cattelan becslése szerint akkoriban négymillió dollárt ért a mázsás kagyló nemesfém-nyersanyagként, ugyanakkor hatmillió dollárra taksálták az értékét műalkotásként.
A kényes kérdés
Nagyjából ezzel egyidejűleg, Donald Trump első ciklusának kezdetén az elnök és a first lady szemet vetett a Guggenheim tulajdonában álló egyik festményre. Vincent van Gogh Tájkép a hóban című alkotásával magánlakosztályukat szándékozták ékesíteni.
A Guggenheim főkurátora, Nancy Spector udvariasan, de határozottan utasította el a Fehér Ház kérését, a jeles holland posztimpresszionista festő műve helyett viszont az alkotó, Cattelan nevében felajánlotta az Amerika elnevezésű színarany vécékagylót – azt, amelyet addig a Guggenheim múzeum ötödik emeletének látogatói használtak nap mint nap.
Miután a rendhagyó tárlat befejeződött, a vécé elérhető, „amennyiben az elnök vagy a first lady bármilyen érdeklődést tanúsít a műtárgy Fehér Házban történő beszerelésére” – idézte a Washington Post Spector válaszát. Az elnökkel szemben kritikus kurátor kajánul azt is megjegyezte: a „rendkívül értékes és kissé sérülékeny alkotás felszereléséhez és a gondozásához minden utasítást készségesen megadnánk”.
A Fehér Ház válaszra sem méltatta a felajánlást. Ebben minden bizonnyal az is szerepet játszott, hogy Donald Trump köztudottan germafób, iszonyodik a baktériumoktól.
„Kényes kérdés” – ezzel utasította el az újságírók megkeresését maga az alkotó, miután arra voltak kíváncsiak, miért éppen a Trump házaspárnak ajánlotta fel Amerikát. Maurizio Cattelan művének értelmét így magyarázta: „Minden abszurdnak tűnik, amíg meg nem halunk. Csak akkor nyer értelmet”.
Nem Trumpék voltak az elsők, akik műalkotást kölcsönöztek. Kennedyék egy Eugène Delacroix festményt kaptak a Smithsoniantől ideiglenesen az elnöki ciklus tartamára, Obamáék pedig a kortárs amerikai művészetet részesítették előnyben, így Mark Rothko és Jasper Johns műveit választották.
A vécé szemszöge
Maurizio Cattelan általában a közönségre bízta ellentmondásos és polgárpukkasztó műveinek értékelését, amelyek ennek ellenére szinte kivétel nélkül dollármilliókért keltek el.
Az aranyvécé ötlete Trump első jelölése előtt fogant meg benne, azt azonban elismerte, hogy utóbb nagy hatással volt rá a mogul szinte megkerülhetetlen helye az amerikai kultúrában. A társadalom bizonyos aspektusait átható gazdagság befolyásolta, ezért az aranyvécét úgy jellemezte: „1 százalék művészet a népesség 99 százaléka számára”.
– mondta.
A lengyeleket II. János Pál pápa installációjával botránkoztatta meg, akit egy meteor döntött a földre.
Sokakat sokkolt a térdelő Hitler, aki hátulról egy fohászkodó gyermekre emlékeztet, és csak elölről mutatja meg igazi arcát.
Százhúszezer dollárt adott Cattelan egyik elvakult rajongója egyetlen banánért, amit a művész egyszerűen szigetelőszalaggal a falra ragasztott. Az alkotás nem volt hosszú életű: a kiállításon egy másik imádója leszedte a falról, és megette.
A Blenheim
Amikor 2017 augusztusában Cattelan Amerikája az utolsó heteit töltötte a Guggenheimben, a kurátor, Nancy Spector Az aranyvécé Trump idején című blogjában megjegyezte, hogy az elnök intézkedései „nagy visszhangot váltottak ki”. Addigi ciklusát a „botrányok jellemezték, a számtalan polgári szabadságjog korlátozása és bolygónkat veszélyeztető klímaváltozás tagadása határozta meg”.
Miután a Fehér Ház nem tartott igényt Amerikára, az aranyvécé átkerült az óceán túlpartjára, egy egészen különleges helyre, a Blenheim kastélyba.
A Blenheim egyrészt a legnagyobb palota Nagy-Britanniában, amely nem az uralkodói család tulajdonába tartozik, ennél is nevezetesebb azonban arról, hogy itt született Sir Winston Churchill.
Ha éppen nem rendeznek jeles eseményt, csúcsértekezletet, a Blenheim múzeumként látogatható.
Az Amerika névre hallgató aranyvécével itt sem kivételeztek: 2019 szeptemberében ugyanoda telepítették, mint a Guggenheimben – arra a helyre, ahová a király is gyalog jár; egészen pontosan abba a mellékhelyiségbe, ahová egykor maga Churchill is gyalog járt.
A mosdóban bárki könnyíthetett magán, de akkora volt az iránta tanúsított érdeklődés, hogy rövidesen már csak előfoglalással lehetett bejutni az illemhelyre, ahol a tartózkodást három percre voltak kénytelenek korlátozni.
A nagy angliai vécérablás
A Blenheim látogatói nem csodálhatták sokáig Amerikát.
Napokkal beszerelése után, 2019. szeptember 14-én nem sokkal hajnali öt előtt egy Isuzu furgon és egy sötétkék Golf kanyarodott be a Blenheim udvarára. A két jármű a kastélyt övező mezőkön át hajtott egyenesen a főbejárat elé.
Magától értetődő, hogy mindkettő lopott volt.
A nyomozók szerint öt marcona, símaszkos férfi szállt ki a kocsikból, akik mindössze öt perccel később távoztak a darabjaira szétszedett Amerikával.
A 18 karátos aranyból öntött vécé tömege majdnem egy mázsa volt – egészen pontosan 98 kilogramm. Meglovasításakor nemesfémként önmagában 2,8 millió fontot, több mint 1,3 milliárd fontot ért, biztosítási értéke azonban ennél jóval magasabb, 6 millió dollár, közel 2,4 milliárd forint volt – írta a Standard.
Tavalyelőtt, 2023 augusztusáig összesen hat gyanúsítottat vettek őrizetbe, bizonyítékok híján azonban mindannyian szabadultak.
Évekig tartó nyomozás után történt csak előrelépés: a bűnbanda négy azonosított tagja közül három most került a vádlottak padjára.
A negyedik azzal menekült meg az előreláthatóan négy hétig tartó bírósági tárgyalás hercehurcája alól, hogy már tavaly elismerte bűnösségét.
A betörők a helyszínen felejtették a nehéz kalapácsokat, amelyekkel behatoltak a mosdóba, a járulékos kárral pedig nemigen törődtek: a vécékagylót kitépték a falból, így a csövekből ömlő víz átáztatta a Világörökség részét képező kastély falait.
Az „autó”
„Merész rajtaütés” – így jellemezte a rablást az Oxfordi Koronabíróságon az ügyész. Julian Christopher szerint a bűncselekményt gondosan megtervezték, pontosan ismerték az útvonalat, és ez a magyarázata annak, miért sikerült mindössze háromszáz másodperc alatt betörni egy – igaz, nem védett – épületbe, kicibálni a falból, és az udvarra cipelni a súlyos műalkotást.
A csirkefogók nem kívántak a műalkotás értékesítésével bíbelődni – az eredeti elképzelésük is az volt, hogy az Amerika vécét „ócskaarany” formájában értékesítik.
A rablás idején az arany piaci ára 29 ezer font volt kilogrammonként. A „fiúk” akciósan értékesítették a nemesfémet, a nyomozók szerint kilónként 26,5 ezer fontért. A többi között egy Hatton Garden-i ékszerésszel is kapcsolatba léptek. Egymás között, és a vele folytatott beszélgetés során egyaránt kerülték az „arany” kifejezés használatát – helyette „autó” értékesítéséről diskuráltak.
A vádlottak egyikének mobilján fotókat találtak: 17 órával a rablás előtt készültek az aranyvécét rejtő mosdó ablakáról, és ajtajának zárszerkezetéről.
A fotókat készítő Michael Jones, csakúgy, mint az orgazdasággal vádolt két cinkosa: Freddie Doe és Bora Guccuk tagadta bűnösségét.
A rablást többen követték el, így néhány elkövetőt még nem sikerült bíróság elé állítani.
„Kedves tolvajok! Ha olvassátok ezt az üzenetet, kérlek, jelezzétek nekem, mennyire kedvelitek a műtárgyat, és azt, milyen érzés aranyra vizelni” – így viccelődött a rablás után Maurizio Cattelan, talán abban reménykedve, hogy épségben látja viszont művét.
Az aranyvécé azonban sosem került elő, pedig akár a Fehér Házban is végezhette volna.
A nyomozók biztosra veszik, hogy Amerikát feldarabolták.