A brit felsőház (House of Lords) tagjainak nem jár fizetés, de igényelhetnek napi 361 font adómentes juttatást és költségtérítést, miközben a brit átlagos napi bér 94 font. Némelyiküknek ez nem elég, és pénzért árulják politikai ismereteiket különböző iparvállalatoknak és lobbicégeknek.
HIRDETÉS
A politikai ismeret és bennfentes információ értékes árucikk, és a brit The Telegraph úgy tudja, hogy minden tizedik felsőházi tag bezsebel adományt, juttatást. tiszteletdíjat vagy valamilyen kedvezményt különféle kereskedelmi, banki, védelmi vagy energetikai cégektől.
Elvileg ez nem a hagyományos értelemben vett lobbizás, mert a felsőházi tagoknak (peer) tilos privát érdekeket képviselni vagy érvényre juttatni a parlamenti folyamatokban. Felmerülhet viszont a gyanú, hogy az érintettek nem végzik munkájukat kellő távolságtartással a piaci szereplőkkel szemben.
A Lordok Házának politikai szerepéről cikkünk második felében olvashatnak.
Tízből egy kapott külső pénzeket
Az eddigi vizsgálat arra jutott, hogy a Lordok Házának 91 tagja vett fel igazolhatóan tanácsadói kifizetéseket. A megnevezettek között van Lord Blunkett volt munkáspárti belügyminiszter és Andrey Lansley, egykori tory egészségügyi miniszter. A kifizetők közül a legnagyobb spanyol bankot, a Santandert, a brit erőgépgyártó JCB-t, és a francia Thales céget nevesítették. Utóbbi a Rafale fegyverkezési program egyik főszereplője.
A kritikusok szerint ellentmondás és összeférhetetlenség van a Lordok Házában betöltött közfeladat és a különféle cégek üzleti nyomása között. Sue Hawley, egy átláthatósági csoport igazgatója szerint „egyértelműen fennáll annak a veszélye, hogy a vállalatok áttételes hozzáférést kaphatnak miniszterekhez és más döntéshozókhoz az ilyen jellegű politikai tanácsadás kapcsán”.
A feltárás csak azokra az ügyletekre terjedhet ki, amelyeket az érintettek bejelentettek a Felsőház pénzügyi hivatalának. A nyilvántartások alapján azonosított peerek olyan jogcímeken jutottak kifizetésekhez, mint „közügyek”, „közpolitika”, „stratégiai tanácsadás”, „kormányzati és szakpolitikai fejlesztések” vagy „politikai kockázatelemzés”.
Lord Blunkett, aki belügyminiszter volt Tony Blair kormányában, tanácsot ad a DLA Piper lobbitevékenységgel foglalkozó cégnek a a kormányzat és a politikafejlesztés belső megértésével kapcsolatban. Lord Lansley pedig egy olyan közpolitikai tanácsadó cégtől kap juttatást, amelyet a felesége vezet.
Natalie Evanst, Bowes Park bárónőjét a Rud Pedersen lobbicéggel hozzák kapcsolatba. Feladatkörét úgy írják le, mint aki „támogatja a cég munkatársait abban, hogy általános tanácsokat adjanak az Egyesült Királyság politikájának és szabályozásának széles körű kidolgozásához”. A cég ügyfeleinek teljes listáját nem hozzák nyilvánosságra.
Az érintettek mindegyike hangsúlyozza, hogy amit tesznek, az nem lobbitevékenység, viszont a kritikusok szerint végső soron mégiscsak az, mert az információk lobbicégekhez jutnak el, akik ezeket tovább értékesítik. A még keményebb bírálatok szerint szóba jöhet a bennfentes információkkal való kereskedés gyanúja is.
Ilyen gyanú vetül Lord Walney-ra, aki pénzügyi kapcsolatban áll az említett Rud Pedersen lobbistáival.
Az ügy kapcsán a Lordok Háza szóvivője azt közölte, hogy „a magatartási kódex arra kötelezi a tagokat, hogy tartsák be az átláthatóság és a megfelelőség magas követelményeit. Megköveteli a képviselőktől, hogy regisztrálják magukat és nyilatkozzanak releváns érdekeltségeikről, valamint világos különbséget tegyenek külső érdekeik és parlamenti tevékenységeik között.”
A bírálók szerint viszont ez csak szólam, és jelenleg nincs kellő garancia arra, hogy ne jöhessenek létre megengedhetetlen összeférhetetlenségek.
Mennyire fontos egyáltalán a Lordok Háza?
1817-ben Wellington herceg még úgy tartotta, hogy „senkit sem érdekel a Lordok Háza; az Alsóház Angliában minden, a House of Lords pedig semmi”. Ez a felfogás azóta sok tekintetben módosult.
A felsőházi testület jogállása szakadatlan viták tárgya, és most is forognak módosító javaslatok a fórum összetételéről, képviseleti arányairól és a tagok megválasztásának módjáról, ami jelenleg szinte áttekinthetetlen.
A közel ezer éves múlt visszatekintő testületnek jelenleg 836 tagja van, akik közül 92 tisztsége életfogytig vagy lemondásig szól. A társaságban 26 főpap is helyet foglal, de a tagok nem mindegyike arisztokrata vagy papi méltóság.
A testület soraiban volt kormánytagok is székhez jutottak az évek során. III. Károly eddigi uralkodása alatt David Cameron és Theresa May volt miniszterelnökök kaptak meghívást a Felsőházba, míg korábban Margaret Thatcher, Harold Wilson, Harold MacMillan volt érdemes a tisztségre. Ellenpélda is akadt Sir Alec Dougles-Home esetében, akit a Felsőházból hívtak meg a miniszterelnöki székbe.
Megjegyzendő még, hogy a felsőházi tagok között van tory, munkáspárti, liberális illetve független is, vagyis a tagok többnyire pártszempontok szerint alkotnak véleményt.
A felsőház hatásköre - a közhiedelemmel ellentétben - nem csak névleges vagy protokolláris. A Lordok Háza is előterjeszthet törvényeket, elszámoltathatja a kormányt, és tehet javaslatot fennálló törvények megváltoztatására. Noha a nép által választott Alsóház jogszabályaiba nem avatkozhat be, de különféle időhúzó manőverekkel akár egy évig is elodázhatja a törvények hatályba lépését. Ezek így együtt jelentős befolyásoló jogkört képeznek.