Az új elnök adót akar csökkenteni, a kieső bevétel helyett ezért máshonnan kell bevonnia forrásokat. Erre kézenfekvő megoldásnak tűnik a vámok bevezetése, csak az a baj, hogy a kereskedelmi háborúval mindenki rosszul jár. Magyar közgazdászok vitatták meg, hogy mit hoz Trump a világgazdaságnak.
HIRDETÉS
Turbulensen indult Donald Trump második elnöksége külgazdasági szempontból (is). Szűk két hét alatt a kanadai és mexikói termékekre 25 százalékos, a kínaiakra 10 százalékos vámot vetett ki, ezzel gyakorlatilag vámháborút indított hazája három legfontosabb kereskedelmi partnerével szemben, és jeleneg hasonló intézkedéssel fenyegeti a negyedik helyezettet, az Európai Uniót is. Sőt, Trump Kolumbiát is megfenyegette 25 százalékos vámokkal, amire a dél-amerikai ország visszakozott korábbi álláspontjából, és elfogadta, hogy visszaszállítsák a területére a Kolumbiából indult illegális bevándorlókat.
A válasz sem maradt el, Kanada, Mexikó és Kína is ellenvámokat jelentett be, a legújabb fejlemény pedig az, hogy Trump 30 napra felfüggesztette a Kanada és Mexikó elleni vámok alkalmazását, de a Kína ellenieket nem. Ebben az enyhén szólva is felbolydult helyzetben ült le négy szakértő a Magyar Közgazdasági Társaság panelbeszélgetésén, hogy megfejtsék, milyen hatása lesz Trump döntéseinek a világgazdaságra.
A résztvevők abban egyetértettek, hogy nem sok jó, a kereskedelmi háború ugyanis hosszabb távon mindegyik érintett fél számára veszteségekkel jár. Augusztin Anna, az OGResearch szenior közgazdásza azt is ismertette, hogy mekkorákkal: összesítése szerint a különböző intézetek 1-3 százalékos kiesést jósolnak az amerikai GDP-növekedésben a vámháború eredményeképp. Ugyanígy a partnerországok is veszítenek, a számítások szerint Mexikóban már idén fél százalékos GDP-csökkenés várható a vámmentes állapothoz képest.
Trump gazdaságpolitikájából következik a vámháború
Augusztin Anna szerint fontos, hogy ne csak Trump vámrendeleteire figyeljünk, mert az új elnök gazdaságpolitikája magyarázatot ad a kereskedelempolitikájára is, másrészt pedig más elemeivel is hat a világgazdaságra. Donald Trump mindenekelőtt adócsökkentés ígér, méghozzá jó nagyot, és elsősorban a társadalom felsőbb rétegei számára. Ami a pedig az adócsökkentés miatt kiesik a költségvetésből, azt valahonnan pótolni kell, és itt jönnek képbe a vámok. Augusztin számításai szerint azonban az egyik hatás nem tudja kiegyenlíteni a másikat, a jelenleg azért nem túl erős amerikai gazdaság állapota tovább romolhat a jövőben az adócsökkentés-vámemelés tandem hatására.
A vámok bevezetése hagyományosan az inflációt is megnöveli, hiszen a külföldről érkező termékek és az alapanyagok egyszerűen drágábbak lesznek a cégek számára, ők pedig a költségeik egy részét (vagy egészét) át fogják terhelni a fogyasztókra. A helyzeten némiképp javíthat, hogy Trump fel akarja pörgetni az amerikai olajkitermelést is, az olajpiac pedig már most eléggé telített, így olajárcsökkenés várható. Ennek pedig az inflációt mérséklő hatása van, az üzemanyagárak csökkenésével ugyanis az áruszállítás is olcsóbbá válik.
Ha Amerikának fáj, azt Magyarország is megérzi
Magyarországról nézve ennek az egésznek első látásra még nincs olyan nagy jelentősége - túl kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy ilyen kavarások hassanak ránk, gondolhatnánk. De a probléma az, hogy az utóbbi években az Egyesült Államok az egyik legfontosabb gazdasági partnerévé vált az országnak.
A jelenlegi washingtoni külgazdasági attasé, Simon Gábor szerint 2019 és 2023 között gyakorlatilag megduplázódott az Egyesült Államokba irányuló magyar áruexport, és a szolgáltatások exportjának mértéke is jelentősen nőtt. Az áruexport 80 százalékát egyébként négy ágazat adja: a gyógyszeripar, az elektromos berendezések, az autóipar és az energetikai berendezések, ezek között pedig messze vezet a gyógyszeripar.
A másik irány szintén jelentős: Magyarországon az Egyesült Államok a negyedik legnagyobb beruházó, több mint 1400 hazai vállalat 100 ezer munkavállalója függ az amerikai cégektől.
Keleti nyitás ide vagy oda, majdnem annyit exportálunk Mexikóba, mint Kínába
Becsey Zsolt, a KRE Nemzetközi Tanulmányok Intézetének intézetvezető-helyettese azt emelte ki a panelbeszélgetésen, hogy annak ellenére, hogy a magyar export nagyjából 3 százalékkal visszaesett 2024-ben az előző évhez képest, az Egyesült Államokba irányuló export nem csökkent. Sőt, a vámháborúban érintett Mexikó is egyre fontosabb kereskedelmi partnerré válik: tavaly már 1,5 milliárd eurós volt az exportunk Mexikóba, ami alig kevesebb, mint a kínai 1,6 milliárdos kivitel - a kormány keleti nyitása ellenére.
Az OGResearch előrejelzése konretizálta is azt, hogy milyen negatív hatásai lesznek a vámháborúnak a magyar gazdaságra. A kereskedelmi partnereink gazdasági visszaesése miatt valószínűleg gyengülni fog a forint árfolyama, és a hazai GDP is megérzi majd a kereskedelmi volumen csökkenését. A kamatok viszont valószínűleg nőni fognak a nagyobb globális bizonytalanság miatt.
További aggódásra ad okot, hogy Trumpnak Európán belül leginkább a német autóiparral van baja. Ha a vámokkal végül sikerül meggyengítenie a német nagyvállalatokat, akkor egészen biztos, hogy az ezekhez ezer szállal kötődő magyar gazdaság is rosszul fog járni.
Nagyon más a költségvetési fegyelem az óceán két partján
Becsey egyébként arra is figyelmeztetett, hogy az európai-amerikai viszonylatban azért még egyáltalán nem biztos, hogy kitör a vámháború. Az amerikai vezetésnek például kifejezetten tetszik, hogy az európai országok védelmi költségvetése folyamatosan növekszik. A színfalak mögött pedig valószínűleg az európai tisztivselők most azt tudatosítják amerikai kollégáikban, hogy milyen ellenvámokra számíthatnak akkor, ha a Trump végül úgy dönt, hogy az uniós tagállamok ellen is új vámokat vezet be.
Eközben az is egyre jobban körvonalazódik, hogy a gazdasági szuperhatalmak eltérő elvek alapján próbálják irányítani a gazdaságukat. Az USA gyakorlatilag a lovak közé dobta a gyeplőt, és hajlandó jelentősen növelni az államadósságát a gazdasági növekedés érdekében. Kína hasonlóan jár el, az EU viszont inkább a stabilitás és a költségvetési egyensúly megteremtését helyezi előtérbe, ezért az utóbbi időben jóval kisebb mértékben nőtt az adósságrátája, de a GDP-je is.
Becsey ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az USA számára ez nem példa nélküli állapot: legutóbb Ronald Reagan hagyta elszállni az államadósságot, de ő ezt egy nagy cél, a Szovjetunió legyőzése érdekében tette. Reagannek ezt a célt sikerült is teljesítenie, de az egyelőre nagy kérdés, hogy Trump tud-e, egyáltalán akar-e találni magának egy hasonló küldetést.
Trump nem gondolta át, hogy milyen hatása lesz a döntéseinek
Az viszont többé már nem tűnik kérdésesnek, hogy a szabályokon és nemzetközi szervezeteken alapuló világrend összeomlóban van. Erről Balás Péter nyugalmazott nagykövet, a WTO-hoz delegált magyar állandó képviselet korábbi vezetője számolt be részletesen. A diplomata szerint ma már olyan, mintha a Kereskedelmi Világszervezet nem is létezne, sok ország ugyanis teljesen figyelmen kívül hagyja a szabályait. Azokat a szabályokat, amiket már ki sem lehet kényszeríteni, mert az Egyesült Államok nem jelölt tagot a szervezet vitarendezési mechanizmusába, ami így működésképtelenné vált.
A WTO eljelentéktelenedése már az első Trump-elnökség alatt megkezdődött, és mostanra ott tartunk, hogy az EU-n kívül csak néhány ország, az Egyesült Királyság, a skandináv országok, Japán, Dél-Korea és Ausztrália tartja magát a szabadkereskedelmet ösztönző nemzetközi szabályrendszerhez.
Balás Péter azt is elmondta, hogy Trump logikája egyszerű: az USA a világ legerősebb gazdasága, ezért ha az EU-nak pozitív a külkereskedelmi mérlege az Egyesült Államokkal szemben (azaz többet exportál, mint amennyit importál), az csak azért lehet, mert tisztességtelen eszközökkel teszi versenyképesebbé a termékeit. Ez a diplomata szerint legfeljebb a mezőgazdasági termékek terén lehet igaz, azokat ugyanis tényleg számos belső támogatással és külső vámmal segíti az Európai Unió. De arról már nem szól Trump érvelése, hogy a szolgáltatások piacán rendre az amerikaiak felé billen a kereskedelmi mérleg.
Trump tehát elmondása szerint a tisztességtelen versenytől szeretné megvédeni az Egyesült Államokat. A panelbeszélgetés résztvevői azonban egyetértettek abban, hogy az amerikai elnök nem mérte fel, hogy a döntéseinek milyen negatív következményei lesznek az amerikai gazdaságra, és azt sem, hogy ezek a negatív hatások valószínűleg felülmúlják majd az előnyöket. Az pedig már végképp mellékes szempontnak tűnik a trumpi érvrendszerben, hogy mindennek milyen következménye lesz a világ többi országára nézve.