Az apja ütötte-verte és értéktelen teremtménynek tartotta, mégis Argentína elnöke lett a fiából, aki most vérségi jogon megkapta az olasz állampolgárságot is. Donald Trump és Elon Musk jóbarátja olyan ’láncfűrészes’ gazdaságpolitikát folytat, ami modell lehet az új amerikai kormányzat számára is.
HIRDETÉS
Javier Milei argentin elnök pénteki olaszországi látogatása során jelentették be a római kormány döntését az állampolgárság megadásáról. Az állampolgárságot a „ius sanguinis”, azaz a vérségi leszármazás jogán adományozták, mivel Milei három nagyszülője is olasznak tekinthető.
Nem csak az elnök kap olasz útlevelet, hanem Karina nővére is, aki egyben fivére kabinetfőnöke és vezető politikai tanácsadója.
Milei már évek óta ápol kiváló személyes kapcsolatokat a hozzá hasonlóan jobboldali-nacionalista Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel. Róma számára az állampolgársági gesztus alig leplezett diplomáciai lépés is, miközben Olaszország új piacokat és kereskedelmi kapcsolatokat keres az Unión kívüli országokkal, így Argentínával is, amely - a G20 csoport tagjaként – értékes partner és közvetítő lehet Dél-Amerika más gazdaságai felé.
Milei nyugati elkötelezettségének jele az is, hogy nem hajlandó csatlakozni az Oroszország és Kína vezette BRICS-csoporthoz, ahová pedig meghívót kapott. Ebben igazodik Donald Trump figyelmeztetéséhez, amely szerint az Egyesült Államok szankcionálni fogja a társulással közösködő államokat.
A római törekvés mögött megfigyelhető a Donald Trump kormányzásához fűződő átalános európai aggodalom is, tekintettel a lehetséges amerikai védővámokra, és az olyan gazdasági büntető intézkedésekre – főként Kína ellen –, amelyek közvetve az Uniót is sújthatják.
Olaszország - előrelátóan - máris keresi az esetleges hátrányok elkerülésének módjait, amiben Argentína sokat segíthet, lévén a harmadik legnagyobb GDP-termelő az USA-tól délre.
Az európai vezetők legtöbbjének visszafogott udvariasságával szemben Milei „a történelem legnagyobb politikai visszatéréseként” üdvözölte Trump győzelmét, kifejezve reményét, hogy az lökést ad országa fejlődésének is.
A Milei-család története egyenlő a rideg gyermeknevelés mintájával
1850 óta 3,5 millió olasz vándorolt ki Argentínába. Az emigráció Mussolini idején újra meglódult, amikor a nagy világgazdasági válság rettentő csapásokat mért az olasz gazdaságra. Az áttelepedés később is tempósan folytatódott, és mára az ország lakosainak kétharmada rendelkezik valamilyen olasz vérségi kötelékkel.
A Milei testvérpár apai nagyapja, Francesco Milei (alias Ciccio) 1926-ban vágott neki az útnak édesanyjával és három testvérével egy Cosenza melletti faluból. Argentínában zöldség-gyümölcs standot nyitott, és Norberto nevű fia már ott született. Ő a mai elnök apja.
A most 82 éves Norberto állítólag ütötte-verte gyermekét, és rendre szidalmazta, mint „haszontalant és értéktelent”. Több visszaemlékezés szerint minduntalan csak „Loco”-nak, azaz hülyének nevezte.
Az apa a 90-es években tiszteletet és félelmet keltett a városi közlekedés világában, amikor kétséges és drasztikus módokon lett köznapi sofőrből egy többszáz darabból álló autóbusz-flotta tulajdonosa. Nem nevezték gengszternek vagy maffiózónak, és zavaros történetét ma már nem nagyon firtatják, pedig szerepelt benne adócsalás, amerikai ingatlanpanama és némi erőszak is.
De mindez régen volt, és semmilyen tekintetben nem kapcsolható az új elnök személyéhez
Az elnökségért vívott 2022-es hadjáratban Milei egyszer sem említette meg a családját. Az apa a választási győzelmet félrehúzódva, az árnyékból követte, és Javier nem is hívta meg szüleit az elnöki beiktatásra. Nővére volt az, aki becsempészte a házaspárt az egyik páholyba.
Meloni kormánya hónapokig dolgozott az eljáráson, amelyekkel állampolgárságot juttathat Mileinek. Az argentin tavalyi itáliai látogatásakor mesélt Meloninak olasz gyökereiről, és a miniszterelnök ezután adott utasítást az állampolgárság megadására. A mostani látogatás idejére minden jogi kétely és esetleges kifogás elhárult.
Amúgy nem Milei az első argentin elnök, akinek argentin-olasz kettős állampolgársága van, mivel egyik elődje, Mauricio Macri is rendelkezett ilyen jogosítvánnyal, noha Macri már elnökké választása előtt megszerezte az olasz útlevelet. Egyes hazai jogi vélemények szerint az elnök kettős állampolgársága esetleg összeférhetetlenségi kérdéseket vethet fel, de az argentin alkotmány nem tartalmaz ilyen tiltást, miként sok más ország szabályozása sem, beleértve a magyar alaptörvényt is.
Történeti furcsaság, hogy például Bill Clinton amerikai elnök sikerrel folyamodhatott volna francia állampolgárságért, mivel Arkansasban született, ami a gyarmati időkben Franciaország külbirtoka volt. Az első amerikai elnökök mindegyike brit alattvaló volt, a mindenkori brit uralkodó pedig egyben állampolgára a Nemzetközösség minden tagországának. Emmanuel Macron francia elnök – hivatalból - egyben Andorra polgára is.
Olaszországban is van némi morgás az adományozás miatt, de ez nem újkeletű és nem is támadja Mileit. Régi sérelem, hogy sok külföldi származású személy született vagy él Olaszországban, ott járt iskolába, évek óta ott dolgozik és befizeti az adót, de nem jut olasz állampolgársághoz. Ők igazságtalannak tartják, hogy a „ius sanguinis” minden más jogot megelőz, és ezzel olyan személyek is állampolgársághoz juthatnak, akik soha egy fillért nem fizettek be az olasz kincstárba, mint például Milei.
Az esetleges enyhítések érdekében jelenleg is zajlik egy népszavazási kísérlet, amely még a római Alkotmánybíróság asztalán fekszik.
Meglepően jól halad a ’láncfűrészes gazdaság’ – de vannak súlyos árnyoldalai is
Eközben az argentin gazdaság több tekintetben példás eredményeket mutat fel, de mint minden érme, ez is kétoldalú. Milei egy éve került hatalomra a krónikus hiperinfláció leküzdésére tett ígéreteivel, amihez ’láncfűrész’ használatát ígérte. Ezzel az erőteljes képpel azt jelezte, hogy le fog nyesni minden fölösleges állami kiadást és támogatást.
A hazai befektetők tapsolnak is a változásoknak, miután a Merval részvényindex, amely az ország legnagyobb tőzsdei vállalatait követi nyomon, 140%-ot erősödött az elmúlt évben.
Az eszköz egyelőre működik is, mert az állam méretének lefaragásával olyan sikeresnek bizonyult, hogy Donald Trump kormányhatékonysági cárjai (élükön Elon Muskkal) Milei módszertanát akarják megismételni. A libertariánus közgazdász irányítása alatt a kormány egymást követő havi költségvetése többletet könyvelt el, amit Argentína soha nem tapasztalt fennállása óta. Az infláció is meredeken csökkent, a Nemzetközi Valutaalap szerint „a vártnál jobb eredményekkel”.
A múlt hónapban, a floridai Mar-a-Lago-i rezidencián tartott találkozójukon Trump azt mondta, hogy Milei „fantasztikus munkát” végzett elnökként. A megválasztott elnök elsőszámú bizalmasa, Elon Musk pedig azt mondta a fogadáson, hogy „nekünk is nagyjából úgy kell csinálnunk, ahogy Milei elnök teszi Argentínában”.
Persze szó sincs varázsütésről és fenékig tejfelről
Az érem másik oldalán a költségvetési megszorítások az átlagos argentinok számára költségesek voltak. A szegénységi ráta az eleve magas szintről 50% fölé ugrott, és Latin-Amerika harmadik legnagyobb gazdasága még mindig recesszióval és magas munkanélküliséggel küzd.
„Ha az inflációt és a költségvetési helyzetet nézzük, óriási és figyelemre méltó sikert látunk” - mondja Hans-Dieter Holtzmann, a Friedrich Naumann Alapítvány dél-amerikai projekt-igazgatója. A liberális német agytröszt ugyanakkor figyelmeztet arra is, hogy a jövőre tervezett 5%-os GDP-növekedés túlzott célnak tűnik, és a mélyebb recesszió lehetősége jóval valószínűbb.
Milei 18-ról nyolcra csökkentette a minisztériumok számát, és eddig több mint 30 ezer kormányzati alkalmazottat bocsátott el. Emellett megszüntette az energia- és közlekedési támogatásokat, leállította szinte az összes állami infrastrukturális beruházást, blokkolta a legtöbb önkormányzati támogatást, valamint befagyasztotta a közszféra béreit és nyugdíjait. Ezek az intézkedések legalább tízmillió munkást és nyugdíjast érintenek hátrányosan a 44 milliós országban.
Egy riasztó példa, hogy Milei megválasztásának idején a napi buszjegy Buenos Airesben mindössze 70 pesóba (7 dollárcentbe) került, köszönhetően az állami támogatásoknak. Ezek megvonása után a tömegközlekedés árai tízszeresére nőttek, így sok argentin számára szinte megfizethetetlen a napi buszozás.
Milei számára nem az Unió a célpont, hanem csak annak egyes tagjai
Az argentin elnök nem lelkes híve az Európai Unió és a dél-amerikai országok közti csoportba szervezett kapcsolatoknak (Mersocur), és inkább a közvetlen kereskedelmi lehetőségeket keresi, főként az Egyesült Államokkal és egyes nyugat-európai gazdasági hatalmakkal. Noha az egyezmény időközben létrejött, még az Európai Parlament jóváhagyására vár, és egyelőre nem kötelezi el Argentínát semmilyen irányba.
Ennek megfelelően nincs adminisztratív akadály a testvérinek nevezhető két nemzet közötti kapcsolatépítés előtt. A Milei-korszakot megelőző adatok még nem voltak átütőek, alig meghaladva a 2 milliárd dollárt, és a felek most azt célozzák meg, hogy 2025-ben ez legalább ötmilliárdra növekedjen, kellő egyensúllyal kettejük között. A bővülésben jelentős szerepe lesz Argentína hatalmas lítium-készletének, amelynek kiaknázása iránt az olasz bányaipari és autógyártó cégek is hevesen érdeklődnek.
Szombaton az argentin elnök részt vett az Atreju-n, Meloni pártjának (Fratelli d'Italia) éves politikai partiján, ahol a menekültügy és a biztonsági kérdések szerepeltek fő témaként, és a két politikus gazdasági kérdésekről is szót ejtett.
Az olasz kormányfő rá egy nappal jelentette be, hogy távozik az Európai Konzervatívok és Reformerek Európa-parlamenti elnöki posztjáról, tekintettel megnövekedett hivatali terheire.
Eközben az uniós tagállamok már 25 éve vitáznak a dél-amerikai alkuról, melyet Németország, Spanyolország és Olaszország támogat, viszont Franciaország, Lengyelország és Ausztria teljes erőből ellenzi, tekintettel a mezőgazdasági vállalkozók érdekvédelmére. Ennek tükrében a végső egyezményre nem lehet mérget venni, főként azután, hogy Emmanuel Macron francia államfő nemrég azt közölte Von der Leyen bizottsági elnökkel, hogy a megállapodás jelen formájában elfogadhatatlan.