"Nem árulok el katonai titkokat, amikor azt mondom, hogy a donyecki front összeomlik" - mondta Dmytro Marcsenko, az ukrán hadsereg vezérőrnagya egy volt ukrán parlamenti képviselőnek, Boriszlav Bereszának adott videóinterjúban.
HIRDETÉS
Marcsenko a kudarcokért az ember, fegyver- és lőszerhiányt, a katonák fáradtságát és a parancsnokság hibáit okolta.
A vezérőrnagy szavai - amelyeknek a pontos fordításán megy még a vita, lehet hogy csak "összecsúszást" akart mondani - csak annyiban meglepőek, hogy egy vezető ukrán tiszttől érkeznek, mert már napok óta keringenek olyan információk az ukrán információs térben, hogy a hadsereg új védelmi vonalakat készít elő jelentős távolságra az eddigi donyecki frontvonaltól.
Rendezetlen visszavonulás
"A donyecki front összeomlik. Naponta kettő-öt kilométernyi orosz előrehaladásról beszélünk. Ebben a tempóban Oroszország hat hónap múlva Dnipro oblaszt határához fog érni. " Ezeket a sorokat nem valamilyen orosz dezinformációs oldal, magyar kormány által finanszírozott "biztonságpolitikai szakértő" vagy más, a háború kezdete óta az orosz narratívát terjesztő politikus írta le, hanem a háború egyik legtöbbet hivatkozott európai elemzője, Julian Röpcke, a német Bild OSINT-szakértője.
Röpcke annyira ukrán-párti, amennyire bárki lehet Európában, ugyanakkor az értesüléseiben és helyzetértékelésében - amelyeket körültekintően beszerzett és ellenőrzött műholdképekből, telegram-képekből és videókból szed össze - általában nem rejti véka alá azt sem, ha az ukrán hadseregnek valami nem sikerül. Mint később látni fogjuk, a mostani kudarcokért nem is az ukránokat, hanem az elégtelen nyugati támogatást okolja, de a helyzettel kapcsolatos észrevételeiben nem fogja vissza magát.
"El kell ismernünk, hogy a jelenlegi 'támogatásunk' miatt Ukrajna a szemünk előtt veszíti el a háborút, az ukrán vezetés nem találja a módot és az eszközöket, hogy az orosz előrenyomulást megállítsa " - írja Röpcke az X-en. Hogy miről beszél, azt az UAcontrol szintén az X-en publikált térképén tudjuk megmutatni.
A térkép az október 27-ével végződő hét orosz előrenyomulását mutatja Donyeckben. A kommentárban pedig azt is közlik, hogy ilyen sebességű előrehaladás nem a harcok eddigi képét mutatja, hanem rendezetlen visszavonulást az ukrán oldalon.
Katlanba zárnák az ukrán erőket
A vészharangot nem csak Röpcke kongatja. Emil Kastehelmi, az oroszbarátsággal megint csak nehezen vádolható Black Bird finn OSINT-csapat egyik arca szerdán tette közzé helyzetértékelését a donyecki fronton előállt harcok állásáról.
Leírja, hogy az ukránok rövid idő alatt elveszítették Szelidovét és Hyrniket. Az előbbi 21 000-es város volt a teljes körű orosz invázió előtt, a másik 10 000-es, ilyen veszteség nem érte az ukránokat Avdijivka óta. Az orosz offenzíva a frontnak egy hetven kilométeres szakaszán zajlik, amelynek északi részén a kurahivkai víztározó van. A víztározó északkeleti csücskénél lévő Kurahivka nagyon meg van erősítve és még tartják az ukránok, de a terepviszonyok miatt attól északra viszonylag könnyen haladhatnak előre az orosz csapatok. A víztározótól délre található falvak között még egy ukrán védvonal van, utána viszont hosszú, erődítések és fedezék nélküli, lapos szántóföldes zóna következik, ahol Ukrajna nem tudja újra megvetni a lábát.
Mindez Kastehelmi szerint azzal fenyeget, hogy északról és délről az orosz csapatok harapófogóba fogják az ukránokat, és olyan irányokból támadnák meg az utánpótlási szempontból fontos Andrijivkát, amerről az nincs megerősítve. Így az ukrán hadseregnek vagy jókora területet kellene feladnia, hogy a csapatait mentse, vagy kockáztatni, hogy azok katlanba kerülnek.
Kastehelmi azt is kimutatja, hogy a kurszki ukrán offenzíva kezdete óta az orosz hadsereg óta eddig nem látott gyorsasággal haladt előre a donyecki régióban.
Ugyanakkor a Kyiv Independentnek Kastehelmi azt mondta, hogy bár az oroszok heti 10 kilométert haladnak előre, definíció szerint még mindig nincs szó áttörésről, és még ezzel a nagyon gyors tempóval is nagyjából egy évbe telne Donyeck oblaszt még ukrán kézen lévő 10 000 négyzetkilométerét elfoglalni.
Könnyen lehet azonban, hogy ezek is túl optimista becslések, szintén szerdai OSINT-hírek szerint Ukrajna elkéshetett a kurahivkai csapatok kimenekítésével, mivel az orosz csapatok megjelentek a város nyugati ipari zónájában, ezzel többé-kevésbé elzárva a visszavonulás útját. Geolokalizált felvételek alapján a városban még ukrán védők harcolnak, vagyis megtörténhet, hogy nem sikerült időben visszavonulniuk.
Álmok földje
Mindez mondatról mondatra egybecseng az osztrák hadtörténész és elemző Tom Cooper egy héttel ezelőtti keserű hírlevelével, amelyben a tőle megszokott szarkasztikus stílusban foglalja össze a nyílt háború eddigi történéseit. Az Álmok földje címet viselő írás - félig röpirat, félig elemzés - fő vonala az ukrán hadvezetés és politikai vezetés kritikája, amely Cooper szerint pont az ehhez hasonló felesleges áldozatok miatt elherdálja Ukrajna esélyeit a háború megnyerésére.
Cooper szerint az ukrán hadvezetés addig ért el igazi sikereket a háborúban, amíg hagyták a háború elején meglévő motivált, a donyecki harcokban tapasztalatot szerzett és önjáró, nagyjából 200 000 embert mobil hadviselést folytatni. Abban a pillanatban azonban, ahogy az ukrán hadsereg megkapta az első olyan parancsokat, amelyek egyes pozíciók minden áron megtartását, illetve megerősített orosz pozíciók minden áron való elfoglalását tűzték ki célként, elveszett az ukrán sereg előnye.
Cooper számos példát hoz már a háború korai szakaszából is arra, hogy a "nem hátrálunk" parancs milyen komoly veszteségeket okozott az ukrán hadseregnek akkor is, amikor még meglepő sikereket is elért. A Mariupolban csapdába esett erők ugyan hősies helytállásukkal lenyűgözték a világot, de Cooper szerint ezek a csapatok feleslegesen vesztek oda. Értelmetlennek értékeli utólag Bahmut ukrán oldalon is hatalmas emberáldozatot követelő védelmét, illetve például a szintén hatalmas veszteségeket okozó herszoni frontális támadást az orosz védvonalak ellen - annak ellenére, hogy az oroszok végül az utánpótlási vonalak elzárása miatt maguk vonultak ki a városból. A herszoni roham szörnyű emlékét utólag az enyhíti, hogy az oda átcsoportosított orosz csapatok miatt Harkiv mellett jelentős sikert tudott elérni Ukrajna. Ugyanakkor katasztrófaként értékeli Cooper a '23 tavaszi-nyári ukrán offenzívát, és kevés jó szót veszteget a kurszki betörésre, amely szerinte elvonta az ukrán erőket a donyecki frontról.
Cooper elemzése ennél sokkal alaposabb, részletekbe megy az ukrán hadsereg szervezeti működési modelljét illetően, és bírálja a hadvezetést, mert szerinte az összeszokott nagyobb egységek (brigade - dandár) helyett a kisebbek (battalion - zászlóalj) ide-oda pakolgatásával tákolták folyamatosan a frontvonalakat. A hadtörténész végkövetkeztetésében azt írja, hogy az ukrán háború még mindig nyerhető lenne, ha a döntéseket katonai és nem politikai szempontok alapján hoznák, leváltanák az alkalmatlan vezetőket - akik közé többek között Volodimir Zelenszkij elnököt és a hadsereg vezetőjét, Olekszandr Szirszkijt is sorolja - megreformálnák a hadsereget és besoroznának annyi embert, amennyi a háború megnyeréséhez kell. "(Ukrajnának) van elég embere, hogy legyőzze Oroszországot" - írja Cooper. "Ehhez csak megfelelően kell toborozni, mobilizálni és harcba vinni őket."
A cikk elején említett Julian Röpcke elemzésében azt írta, Oroszország nem a NATO-t győzi le éppen, hanem a NATO hadi költségvetésének 3-8%-át és a lassan három éve a fronton harcoló, kimerült ukrán katonákat.
Győzelmi tervre nincs fogadókészség
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy Zelenszkij ukrán elnök úgynevezett győzelmi tervére gyakorlatilag egyetlen pozitív válasz sem érkezett Nyugatról - hiszen ahogy Cooper is kimutatja, az korábban ezerszer visszautasított kérések összessége volt. Elemzők azt is felvetik, hogy ezzel az ukrán elnök saját hazájában a közvéleményben próbál megágyazni nagyobb kompromisszumkészségnek Oroszország felé, a felelősséget a Nyugatra hárítva. Ugyanakkor Ukrajna a napokban további 160 000 újonc tervezett mozgósítását jelentette be.
Oroszország előretörése elképesztő árat követel, az ukrán hatóságok szerint ilyen rövid idő alatt soha akkora emberveszteséggel nem járt az orosz agresszió, mint a jelenlegi donyecki offenzíva alatt. A pontos számot természetesen nem tudhatjuk, de a súlyos orosz veszteségek tényét a frontról érkező felvételek is alátámasztják. Ugyanakkor az ukrán veszteségek is halmozódnak a visszavonulás során és a kurszki betörésben. Bár a donyecki frontról érkező hírek rendkívül aggasztóak, ez továbbra sem jelenti a háború végét vagy teljes ukrán vereséget: az orosz hadseregnek még az általa az Orosz Föderáció részének tekintett területek katonai meghódítására is másfél-két évre lenne szüksége a jelenlegi tempó mellett.