Harkivban egy 20 fős rendőrségi pszichológuscsoport azonnali segítséget nyújt azoknak, akiket orosz drónok és rakéták találtak el.
HIRDETÉS
Gyerekjátékokat, termoszt a teához, takarókat, stresszlabdákat, mobiltelefon-töltőket és egyéb tárgyakat is visznek magukkal a helyszínre azok a rendőrségi pszichológusok, akik az orosz légcsapások túlélőit segítik Ukrajna második legnagyobb városában.
Mint a Kyiv Post riportjából kiderül, a harkivi húsz pszichológus két, néha több műszakban is dolgoznak, hogy foglalkozzanak az érintettekkel. Golyóálló sisakot és fluoreszkáló mellényt viselnek, amelyek egyértelműen pszichológusként azonosítják őket. A tűzoltókkal, mentőkkel, az operatív rendőrökkel, az orvosi csapatokkal és másokkal együtt a válságreagálás kulcsfontosságú szereplői.
A két és fél éve megkezdett teljes körű invázió és a Harkiv lakosai elleni folyamatos tüzérségi, drón- és rakétatámadások óta a pszichológusok sok tucatnyi krízishelyzetben jártak, és több száz érintettnek nyújtottak segítséget - írja az ukrán lap.
"A protokollunk szerint az első lépés a helyszín osztályozása: kinek van szüksége orvosi segítségre; ki van sokkos állapotban; ki van hisztériában; ki mutatja a düh és az agresszió jeleit. Ezután, miközben az időseket és a gyerekeket rangsoroljuk előre, megnyugtatjuk az illetőt, hogy azért vagyunk ott, hogy segítsünk, biztonságos helyre visszük, majd különböző eszközökkel kihozzuk az érzelmi reakciójából, hogy nyugodtabbá váljon” - mondta a lapnak Julia Ju rendőrségi pszichológus.
Akik dühöt vagy agressziót tanúsítanak a mentés helyszínén, egyszerű, hasznos feladatot kapnak, hogy energiájukat levezessék. A bódult állapotban lévőket kizökkentik belőle, majd arra ösztönzik őket, hogy a kezükben tartott vizes palackra koncentráljanak. A pánikrohamban szenvedőket mélyen lélegeztetik. Az otthonukat elvesztetteket önkéntesekhez és megfelelő szolgáltatásokhoz irányítják.
A Kyiv Post arról is kérdezte Jut, hogy milyen hatással volt rá és csapattársaira a háború. "Nos, mi hivatásos pszichológusok vagyunk, tehát megvan a képzésünk, rendelkezünk a készségekkel és a tudással. De fontos, hogy mi is beszéljünk egymással, és ügyelnünk kell arra, hogy ne vigyük magunkkal állandóan haza a látottak képeit. A nevetés és a kávé is segít."