Egy héttel a brandenburgi választások előtt az AfD várhatóan a legerősebb erő lesz a keletnémet tartományban a ZDF felmérése szerint. Az AfD 29 százalékon, az SPD 26 százalékon, a CDU 15 százalékon áll.
Miközben a német pártok jó pár éves késéssel a migrációról, az illegális menekültek határról történő visszafordításáról vitáznak, Brandenburg tartományban is az a párt profitálhat a politikai válságból, amely kezdettől fogva erre az érzékeny témára fókuszált.
Egy héttel a brandenburgi választások előtt a ZDF Politbarometer felmérése szerint az AfD 29 százalékkal az első helyen áll, 3 százalékkal megelőzve a szociáldemokratákat (SPD). Az ARD Deutschlandtrend csütörtökön közzétett felmérésében az előny szűkebb, ott a szociáldemokraták felzárkóztak, és 26 százalékkal már alig maradtak le a 27 százalékos AfD mögött.
A ZDF felmérése szerint a harmadik helyen a CDU áll 15 százalékkal. A kereszténydemokraták jelenleg az 1990 óta kormányzó SPD és a Zöldek koalíciós partnerei a tartományban. A szélsőbaloldali Linkéből idén kilépett Sahra Wagenknecht új pártja (BSW) 14 százalékkal szorosan mögöttük áll.
A Zöldek 5 százalékon állnak, emiatt aggódniuk kell, bejutnak-e egyáltalán a tartományi parlamentbe. A jobboldali BVB/Freie Wähler és a Linke egyenként 3 százalékot ért el a friss felmérések szerint. A megkérdezettek 73 százaléka állította, hogy már biztos a választási döntése, 27 százalék még bizonytalan.
Emlékezetes, hogy a jobboldali-populista AfD a szeptember 1-jei türingiai és szászországi tartományi választásokon is 30 százalék feletti eredményt ért el. Türingiában az AfD lett a legerősebb párt. Valószínűleg egyébként hiába: egyetlen párt, még a részben hasonló programot képviselő BSW sem hajlandó koalícióra lépni velük.
Az AfD előretörésének sok oka van: a párt jól rá tudott érezni a kifejezetten a keletnémet tartományokra jellemző pesszimizmusra, politikai apátiára, illetve arra, hogy a volt NDK-ban a német újraegyesülés óta sokan másodrendű állampolgároknak érzik magukat. Sok keletnémet választó kifogásolja Ukrajna katonai támogatását, illetve a berlini koalíció szerintük arrogáns kommunikációját gazdasági, klímavédelmi, energiapolitikai és életviteli kérdésekben.