EventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Kajdi Csaba: itt most nem a tehetség és a tudás tör utat magának, hanem a helyezkedés

Kajdi Csaba azaz Cyla az EP épületében - Brüsszel, 2024. április 11.
Kajdi Csaba azaz Cyla az EP épületében - Brüsszel, 2024. április 11. Szerzői jogok Euronews/KR
Szerzői jogok Euronews/KR
Írta: Rita Konya
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Nemrég Strasbourgban, az Európai Parlamentben kalauzolta követőit-rajongóit a közösségi média felületein, most pedig Brüsszelben pillanthatott be – és vele együtt a csaknem 300 ezres követőtábora – az EU működésének kulisszái mögé. Kajdi Csaba "Cylával" az EP egyik kávézójában ültünk le beszélgetni.

HIRDETÉS

Euronews: Szinte biztos vagyok benne, hogy az Euronews nézői, olvasói közül sokan ismernek, de azért helyezzük képbe azokat, akik nincsenek tisztában a szakmai múltaddal, még az influenszerséged előtti időkkel. Évtizedek óta a divatszakmában dolgozol, több mint 20 éve működő modellügynökségednek olyan topmodelleket köszönhet a világ, mint Ebergényi Réka vagy Mihalik Enikő. Mégis, nagyon sokan akkor hallottak rólad először, amikor Cylaként megjelentél a social médiában.

Kajdi Csaba: Eleinte ez az egész arról szólt, hogy görbe tükröt akartam mutatni a celebeknek, ezen persze volt aki megsértődött, mondjuk engem ez érdekelt legkevésbé. Aztán rájöttem, hogy mekkora ereje van ennek a jelenlétnek, hogy mi mindenre jó, és a vicceskedés mellett tudsz komoly dolgokról beszélni, kulturális, társadalmi, közéleti kérdésekről, amire egyre többen figyelnek. Egyáltalán nem volt tudatos az építkezés, egyre inkább kinőtte magát, jöttek az újabb és újabb lehetőségek.

En: Januárban Strasbourgból jelentkezgettél be, most pedig itt vagyunk Brüsszelben, az Európai Parlamentben. Hogy kerültél ide? Hogyan jött az uniós Cyla Tours (Csaba az utazásos tartalmait hívja így – a szerk. ) ötlete?

KCs: Strasbourgba Donáth Anna (a Momentum EP-képviselője – a szerk. ) hívott meg. Megkérdezte, hogy mi lenne, ha bemutatnánk az Európai Unió működését, és már ott, Strasbourgban felmerült, hogy legyen majd brüsszeli Cyla Tours is. Erre az útra az EP kommunikációs osztálya keresett meg. Természetesen már a strasbourgi kirándulás után, ahogy azt kell, megkaptam a vádakat, hogy biztos megvásárolt engem a Momentum... Én meg azt gondoltam, hogy az átlag magyarnak annyira kevés információja van az EU működéséről, hogy ha segít az, hogy megmutatom az engem követőknek, hogy hogyan működik az a szervezet, ahová mindig is tartozni akartunk, aminek tagja vagyunk és – remélhetőleg még sokáig – leszünk, akkor eljövök. Főleg azért tartom fontosnak megmutatni az embereknek az uniós intézményeket belülről, mert Magyarországon leginkább egy Európa-ellenes politika folyik, legalábbis az a leghangosabb.

En: Értelmiségi, nagypolgári családból származol, francia gyökerekkel rendelkezel, az átlag magyarhoz képest gyermekkorodban jóval többször jártál nyugaton, de alapjáraton azért talán mégis inkább a "magyar oldalról" vannak élményeid. Mire emlékszel az uniós csatlakozásunk előtti és alatti időkből?

KCs: Nekem mindig vágyam volt Európához tartozni. Emlékszem, amikor a schengeni egyezmény létrejött, a barátaim, a rokonaim útlevél nélkül mehettek Franciaországba Olaszországba, Spanyolországba, Angliába. Vagy járhattak át Németországba úgy, hogy a határokon nem állt meg a vonat. Mi ebből sokáig kimaradtunk, még az EU-csatlakozás után is várnunk kellett rá pár évet. Én rettenetesen vágytam erre, Európához tartozni, európainak lenni. Érezni azt az összetartást, családias viszonyt, ami a tagok között van. Jelenleg picit azt érzem, mintha most ilyen kis mufurc sündisznókként kilógnánk, de én magam nem szeretnék ebből kilógni, én bele akarok tartozni.

En: Szerinted ők is "sündisznókként" tekintenek ránk?

KCs: Képzeld, nem. Volt alkalmam beszélgetni most kicsit Jesus Carmonával, aki az EP Média Igazgatóságának vezetője, és ő azt mondta nekem, hogy igen, vannak problémáik Magyarországgal, de szeretik Magyarországot, mert nem személyesen a magyarokkal van a gond. Csak hát nem egyszerű a helyzet, hiszen a többi európai joggal mondja azt, hogy a magyarok demokratikusan olyan kormányt választottak meg, amely szembemegy az európai értékekkel. De aztán rájönnek, hogy nem az ország, nem a magyarok azok, akik szembemennek. Ha mondjuk Lengyelországgal lenne ez a helyzet, én is haragudnék minden egyes lengyelre személy szerint, pedig nem szabadna. 

Nagy kérdés, hogy a 2010-es választási törvény alapján még mindig lenne-e ez a kormányunk vagy sem. Tény, hogy a társadalmunk megosztott. Figyelj, én nem haragszom sem a kormányra, sem Fideszre, sem arra, aki ebben hisz, de azt gondolom, hogy ez egy rossz irány. Rossz iránynak tartom, hogy az ellenzéki politikus ne beszéljen a fideszessel, hogy ennyire megosszák a társadalmat. Rossz iránynak tartom ezt az arrogáns, lekezelő kommunikációs stílust. Én abban hiszek, hogy élni és élni hagyni, hogy ez az, ami működik. Nálunk viszont úgy lehet egy társadalmat uralni, hogy megosztjuk azt, és –egyelőre – ez úgy látszik, működik.

Kajdi Csaba azaz Cyla az EP épületében - Brüsszel, 2024. április 11.
Kajdi Csaba azaz Cyla az EP épületében - Brüsszel, 2024. április 11.Euronews/KR

En: Magyar Péter feltűnéséről mi a véleményed?

KCs: Magyar Péter azt mutatta meg számomra, hogy a magyar társadalom nincs apátiában, csak kilátástalanságban. Hogy igenis fel akar lépni az ellen, ami jelenleg zajlik a politikában. Még nincs forradalmi hangulatban, de látja, hogy ha van egy erő, ami, aki mögé be lehet állni, akkor beáll mögé. Egy erő mögé, ami független a teljesen tönkretett és tudatosan lejáratott ellenzékkel szemben. Egyébként mindenkit megpróbálnak lejáratni, aki nem úgy gondolkodik mint ők, és urambocsá még hangot is ad ennek. Velem is próbálkozik folyamatosan a lakájmédia, "impexestől" kezdve minden vagyok szerintük, például több évtizedes modellügynökségi múltam helyett csupán egy öltöztető vagyok az ő olvasatukban, hiszen a csúsztatás nekik belefér. Óriásplakáton mondjuk nem vagyok, pedig valami jó fotóval... hát nem is tudom... (nevet)

En: De hogy látod, Magyar Péter színre lépésével elindult valami?

KCs: Nézd, mindig azt gondoljuk, hogy elindult valami, én ezt még korainak tartom kijelenteni. Annyit tudunk, hogy Magyar Péter nagyjából hasonló dolgokat jelent ki mint a magyar ellenzék: hogy elég a korrupcióból, hogy ne három család irányítsa az országot, hogy ne lopják el a magyarok pénzét, az uniós támogatásokat, hogy csatlakozzunk az Európai Ügyészséghez, hogy átlátható legyen minden. Szóval ugyanazt mondja, mint az ellenzék, de ő olyan közegből jön, amit ő pontosan ismer, az ellenzék meg nem. Ő még nem volt lejáratva, még nem sorolták be, talán ezért is célja a propagandának, hogy besorolják az ellenzékhez, hogy hiteltelen legyen. 

Hozzá kell tennem, számomra az ellenzék nem hiteltelen, csak hangtalan. Amikor egy ellenzéki politikus számára a  fórum a 3000 követője a Facebookon, az végtelenül szomorú. Amikor annyira kettészakítják a sajtót, hogy a kormányoldal nem nyilatkozik a szabad sajtónak, sőt meg sem hívja, a propagandasajtó meg szóba sem áll az ellenzéki politikussal. Magyarországon nem szabad a sajtó, lehet ezzel vitatkozni, de nincs sajtószabadság.

En: Hol érzel még megosztottságot?

KCs: "Mi", pontosabban a kormány, mindennel szembemegyünk, ami európai érték. Elesettek segítése, migráció kérdése, diverzitás, "mi" ezzel mind szembemegyünk. Ne legyen vallási, faji, szexuális hovatartozás szerinti megkülönböztetés – ezzel is szembemegyünk. Ami az LMBTQ közösség elleni hergelést illeti, nekem az volt az érzésem, hogy a meleg társadalom integrálását nyilván nem segítette, de a várt gyűlölethullám, amit szerettek volna, elmaradt. A Budapest Pride egy társadalmi ellenállást tükröz most már, tízezrek mennek ki, és már nem elsősorban csak a melegek, hanem gyakorlatilag mindenki, aki mutatni akarja, hogy nem ért egyet a kormánypropagandával. 

A liberális, elfogadó LMBTQ közösség pont nem arra épül, hogy kövekkel dobáljuk a repülőt, hogy nekimegyünk mindennek, hanem a békéről, a másik elfogadásáról szól. Így nyilván a tüntetések sem agresszívak, és ezt a kormány is jól tudja. Tessék nyugodtan kimenni az utcára, beszédeket mondani, aztán haza tetszik szépen menni, mi meg megszavazzuk az újabb törvényeket, hogy hogyan legyen még gazdagabb a Mészáros Lőrinc.

En: Tartalmaidban sokszor viccelődtél már Mészáros Lőrincen, tavaly nyáron még a jachtjukat is megkerested Monte-Carlóban. A Lölő-jelenség szerinted egyfajta látlelet a társadalmunkról?

HIRDETÉS

KCs: Mészáros Lőrinc egyszerre végtelenül vicces a számomra, és végtelenül szomorú. Ez az egész Lölő-jelenség azt a társadalmat mutatja meg, ahol nem a tehetség és a tudás tör  utat magának, hanem a kapcsolati tőke, a helyezkedés. Bárkiből bármi lehet, ha ő az, akivel ki tudjuk mosni a pénzünket. Bármelyik területet nézzük, legyen szó művészetről, a színházról, operáról, a divat vagy éppen az építőipar területéről: nem feltétlenül a tehetség és tudás alapján látunk embereket pozíciókban, hanem az alapján, hogy hogyan helyezkednek. Ez számomra elkeserítő, mert én hiszek a kapitalista versenyben, hogy a jobbnak kell győzni, hogy  a tehetség utat tör magának. Itt viszont most azt van, hogy az tör utat magának, aki jó kapcsolatokkal rendelkezik.

En: Mivel francia felmenőid vannak, rendkívül sok időt töltöttél és töltesz Franciaországban. Az ott tapasztaltak mennyire erősítik benned a kontrasztot Magyarország állapota és a tőlünk jóval nyugatabbra lévő második otthonod között?

KCs: Franciaország ezt a kérdést 1789-ben dobta le magáról, hogy néhány tízezer ember uralkodjon milliók felett. Ezen ők túl vannak a forradalom óta. Nyilván volt aztán egy Napóleon, meg történt még egy csomó dolog, de kialakult egy demokrácia és ennek a megvédése nagyon fontos feladat. Például amikor a legutóbbi választáson nagyon billegett Emmanuel Macron pozíciója és Marine le Pené viszont nagyon erős volt, a francia társadalom az utolsó percben ébredt rá, hogy most akkor tudatosan akarunk egy szélsőjobbot? És kimondták, hogy nem akarnak, hogy akkor már inkább a Macron. Erre kéne rájönnie a magyar társadalomnak, hogy nem szeretem az ellenzéket, nem szeretem a Gyurcsányt, de akarok-e egy autokrata, kontrollált sajtóval és gazdasággal rendelkező rendszerben élni? Nem az a kérdés, hogy az ellenzék jó-e. A franciák ezt átlátták. Ők nem akartak a demokráciából átcsúszni.

En: Nagyon gyakran vagy most is Franciaországban. Elképzelhetőnek tartod, hogy egyszer annyira vállalhatatlan lesz a helyzet számodra Magyarországon, hogy végleg kiköltözz?

KCs: Én mindent elképzelhetőnek tartok Magyarországon. Nagyon sok esetben láttuk már, gondoljunk a második világháborúra, a zsidósággal ami történt, akkor is azt gondolták, hogy már nem lehet rosszabb. A kommunista diktatúránál is azt gondolták, hogy nem lehet rosszabb. Én sajnos bármit el tudok képzelni. Ha elszabadul egy hajóágyú, azt nem fogjuk tudni megállítani. És nemcsak a gazdasági kár óriási, amit a jelenlegi rezsim ennek az országnak okozott, hanem a szellemi és erkölcsi kár is. Amikor egy generáció abban nő fel, hogy nem kell tudás, csak jó haverok kellenek. Amikor ebben szocializálódnak, nem pedig abban, hogy tanulsz, kimész külföldre, aztán hazahozod a tudást és hasznosítod. Abban szocializálódnak, hogy buzizni, cigányozni tök természetes, sőt a médiában is le lehet írni, hogy megrágalmazhatsz ezzel bárkit, szidalmazhatod a vallását, és semmilyen következménye nincs. Miközben a nyugati demokráciában nem lehet mondjuk arabozni. Emlékezzünk Nicolas Sárközy óriási botrányára, amikor a bevándorló muszlim lakosságot lecsőcselékezte, micsoda zavargások törtek ki. Mert lett következménye annak a kijelentésnek.

HIRDETÉS

En: Optimista vagy pesszimista vagy a jövőt illetően?

KCs: Én hiszek abban, hogy egyre inkább kijózanodik a magyar társadalom, hogy egyre inkább ki fog derülni az ég az olyan emberek számára is, mint amilyen én vagyok, akik vágynak  a demokráciára, az elfogadásra, arra, hogy európai értékeknek megfelelően gondolkodjon a magyar társadalom. Mert szerintem mindenki arra vágyik, hogy békében és szeretetben éljen, nem pedig egy 14 éve tartó gyűlölködésben, ellenségeskedésben, mert ez igenis egy okos, intelligens, értelmes nép, ami meg kell hogy találja újra önmagát.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

A divaton keresztül mutatja be a 150 éves Budapest és lakóinak történetét a Kiscelli Múzeum tárlata

Magyarországon a leggyengébb a demokrácia az uniós tagállamok közül, egy új jelentés szerint

Tovább romlott a demokrácia helyzete Magyarországon a Freedom House szerint