Indiában húsvéti futóversenyt rendeztek, Jézus szeret - Jézus szeretete mottóval.
A kereszténység legnagyobb ünnepe húsvét, ezt jelzik a hagyományos szertartások és azok újragondolt formái, mint például Indiában egy futóverseny, aminek fókuszában Jézus szeretete áll. Mindkét irányban: Jézus és a hívek részéről egyaránt. Ugyanez tükröződik a korai ábrázolásokon is, amelyek közül szép példákat láthatunk templomainkban és az onnan gyűjtött oltárképeken a Magyar Nemzeti Galáriában, a késő gótikus szárnyas oltárok termében.
Nagyszombaton az esti vigília szertartással kezdetét veszi a húsvét, a kereszténység legnagyobb, Jézus feltámadását hirdető ünnepe. Húsvét éjszakáján a liturgia szimbólumaiban megjelenik a fény és a sötét, a tűz és a víz, a nap és a csillagok, hogy "együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált".
A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. A jelenlegi liturgikus rend a IV. századra vezethető vissza.
A liturgia abban a sötétben kezdődik, amely a világra borult Krisztus halála után, amikor úgy látszott, hogy a halál legyőzte az életet, a bűn legyőzte Krisztust. Ebben a sötétben gyullad meg a remény: Krisztus feltámadásának fénye.
A húsvéti vigília a templom előtt, a tűzszentelés szertartásával kezdődik. Erről az új tűzről gyújtják meg a húsvéti gyertyát, amely Jézus testét szimbolizálja, benne a Jézus halálos sebeit jelző tömjénszegekkel. Ezután a pap elindul a fénnyel a sötét templomba és három lépésben "szétosztja" Krisztus világosságát a híveknek, akik a húsvéti gyertyáról meggyújtják saját gyertyáikat.
A húsvéti örömének elhangzása után kezdődik az igeliturgia, amely végigvezeti a híveket az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig. Ekkor felhangzik a Glória, Isten dicsőítése és ismét megszólalnak a nagycsütörtök óta hallgató harangok.
A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Az evangélium Jézus feltámadását, az igazi örömhírt hirdeti.
Az evangélium után következik a keresztkútnál végzett vízszentelés, közben a mindenszentek litániáját éneklik a hívek. A katolikus templomokban ősi hagyományt követve általában húsvét vigíliáján, a nagyszombati szertartás során keresztelik meg a felnőtteket. Ha nincsenek keresztelendők, a közösség akkor is megújítja a keresztségben tett fogadalmait.
A szertartás ezután a szentmise szokott rendje szerint folytatódik. A szentmise után a feltámadási körmenettel a hívők ünneplése kilép a templom falai közül, és a világnak hirdeti a feltámadás örömét.