Az Ukrajnának szállított nyugati páncélosok, tarackok és rakétarendszerek a napi megterhelések közepette sűrű javításokra szorulnak. Az alkatrészek szűkössége ugyanolyan nehéz helyzetbe hozhatja a hadsereget, mint a fegyverhiány, mert a végeredmény ugyanaz - az eszköz nem vethető be.
HIRDETÉSA Nyugat-Európából Németországból érkezett Leopard 2 harckocsik mintegy fele nem vesz részt a csatákban.
A Bundestag egyik Zöld-párti törvényhozója nemrég egy litvániai hadiüzemben járt, ahol azt mondták neki, hogy egyes kiesett darabok három hónapig várnak a javításra. A probléma többnyire alkatrészhiányból adódik, másrészt abból, hogy a sérült harckocsit el kell távolítani a frontvonalból, és Litvániába kell szállítani. Ennek oka, hogy az ukrajnai nagyjavítói rendszert még nem sikerült megszervezni.
Nem az a fő veszély, hogy az oroszok kilövik a tankokat, mert a Leopárdok túlélő képessége nagyon magas. A baj az, ha meg sem jelennek a frontvonalban.
Sebastian Schäfer azt is felvetette, hogy az ukrán szerelők még nem eléggé képzettek a páncélosok javításához, és kínjukban vergődve gyakran csak kísérletezgetnek, ötletelnek, fusiznak, mert nem tehetnek mást. (Megjegyzendő, hogy az Egyesült Államokban egy páncélos technikus kiképzése legalább 2 éves tanulást, majd gyakorlati képzést követel.)
Mint korábban részleteztük, a Pentagon főfelügyelője már az invázió kezdete óta jelezte, hogy az utánpótlás és a karbantartás láncolatát ugyanúgy meg kell tervezni, mint magát a szállítást. Ebben viszont továbbra is súlyos az elmaradás a Nyugat részéről.
Másik instabil pont a tüzérség
Amikor az ukrán szerelők a helyszínen megpróbálják talpra állítani az eszközöket, nem csak a hiánnyal kell szembesülniük, hanem azzal is, hogy a pótalkatrészek nem mindig felcserélhetők. Ennek oka az, hogy a részegységek a különböző gyártóknál gyakran eltérnek, még azonos kaliberű fegyverek esetében is (méret, anyag, szilárdság). Tömörebben: a nyugati fegyverzetek nem teljesen egyformák.
Az ukrán arzenálban ma már 14 féle nyugati tüzérségi eszköz található, és az USA-ban és az európai országokban gyártott 155 mm-es tarackok alkatrészei nem mindig passzolnak egymáshoz.
A következtetés az, hogy nem csak a páncélos és tüzérségi lőszerhiány fenyegető, hanem az is, hogy nincs mivel kilőni őket
Az oroszok ezzel a problémával kevésbé küzdenek, mert az ő fegyverrendszereik szabványosak, és saját gyártásúak. Az egyes ukrán fegyvernemeknél ellenben rászorulnak a lesántult egységek „kannibalizálására”, ami kényszerű, de mégiscsak kezdetleges megoldás
A tarackokból Ukrajna hatalmas mennyiséget használ, és a kíméletlen terhelés miatt a darabok sorra esnek ki. Az amerikai howitzerek műszaki leírása napi 70-100 lövés leadását javasolja, viszont az ukránok a legtöbb fegyvert több százszor is elsütik 24 órán belül.
Mindez a lőszerállományt is fogyasztja, ám ez ellen nincs mit tenni
Az oroszok ősszel már napi hatezer ágyúlövést tudtak leadni, és ha az ukránok nem képesek ennek legalább a harmadát produkálni, akkor az orosz előrenyomulásnak nem lesz jelentős akadálya.
Ezért a javíthatatlanná vált példányokat újabban szétszerelik, és az ép alkatrészeket átépítik egy másikba (kannibalizálják). „Ez nagyon primitív megoldás, és csak akkor alkalmazom, ha feltétlenül muszáj” – mondja erről Mihail Zabara technikus, aki Avdijivka közelében olyan berendezéseket javított, melyeket az ukrán csapatok már négy hónapja megállás és karbantartás nélkül gyötörtek, míg feladták a szolgálatot.
A nem megfelelő tanúsítványú alkatrészek beépítése gondokat okozhat a csatatéren, mondja erről a módszerről a Bundeswehr felügyelője. Az ukrán főmérnökök egyetértenek ezzel, de azt felelik, hogy a frontvonalban küszködőnek nincs idejük várni, ezért ők sem leshetik a legmegfelelőbb alkatrészek érkezését.
Vállalni kell a kockázatot, ami azt jelenti, hogy a fegyver adott esetben nem fog működni, vagy túl gyorsan kiesik a játszmából
A baljós folyamat azt eredményezi, hogy a frontparancsnokok is elbizonytalanodnak, vajon használhatók lesznek-e eszközeik a haditervek végrehajtásakor. Pedig amióta a lőfegyverek elterjedtek, a harctéri pszichológia alapszabálya az, hogy a katonának vakon kell bíznia abban, hogy fegyvere nem fogja cserben hagyni, amikor szükség van rá. A fegyver viszont úgy „gondolkodik”, hogy csak akkor lesz hálás, ha törődnek vele.
A rosszul karbantartott fegyver bármely alkatrésze meghibásodhat néhány lövés leadása után, egy veszélyekkel és kihívásokkal terhelt környezetben. Ezért is kulcseleme a harctéri biztonságnak a megfelelő alkatrész és a folyamatos karbantartás. Ugyanez az igény természetesen az egyes katonák által használt kézifegyverekre is vonatkozik (gépkarabélyok, géppuskák, mesterlövész puskák).
Az elvárások nehezen teljesíthetők, amikor például a bahmuti csatából visszamaradt M777 tarackok felújításához nyolc másik típus alkatrészeit használják fel (olasz, spanyol, francia, német). Mi több, a pótlások ötödét maguk az ukránok gyártják le, amióta az Egyesült Államokból várt alkatrészek száma csappanni kezdett. Könnyű viszont belátni, hogy a „fusizott” alkatrészek megbízhatósága messze elmarad az amerikai darabok mögött.
A késlekedés immár krónikussá vált oka az, hogy az USA-ból származó tartalékdarabokat eddig a segélycsomagokba beágyazva biztosították, vagyis együtt érkeztek a fegyverzettel. Ez azt jelenti, hogy ha nem születnek a Kongresszusban mielőbb új finanszírozási megállapodások, az amerikai alkatrészek áramlása tartósan elapadhat.
Hogyan lehetne a vészhelyzeten enyhíteni?
A javítási folyamatot akkor lehetne felgyorsítani, ha a nagy fegyvergyártó cégek Ukrajnában létesítenének javító üzemeket, és gondoskodnának az alkatrész-raktárak folyamatos feltöltéséről is. Ez hosszú folyamat lehet, és meg kell tervezni hozzá az utánpótlási láncot is.
Az ilyen üzemeknek fokozott biztonsági garanciákat kell felkínálni, például erős légvédelmet, mivel stratégiai célpontjai lesznek az orosz csapásoknak. A 2. világháborúban például a Krupp vállalat esseni üzemére 4,000 tonna bombát dobtak a szövetségesek egyetlen nap alatt 1943-ban, és ehhez hasonló orosz taktika várható Ukrajnában is.
HIRDETÉSA nagy nyugati gyártók közül eddig csak az M777-est előállító brit BAE Systemsről és a páncélosokat szállító német Rheinmetallról lehet tudni, hogy tervezik saját javítóüzemek létrehozását Ukrajnában, ám nyilvánvalóan csak akkor, ha nem kell számolniuk pusztulásuk túl magas kockázatával, vagy azzal, hogy orosz kézre kerülnek.
Külső hivatkozások
The Wall Street Journal
A Leopard 2 képességei
Német parlamenti vélemény az ukrajnai Leopárdokról