Az olasz sajtóban közzé tett korabeli levélből egyértelműen kiderül, hogy az, amit a németek a II. világháború idején munkatábornak neveztek, valójában megsemmisítő tábor volt.
HIRDETÉSA megsárgult, géppel írt levelet a vatikán egyik levéltári munkatársa fedezte fel, és a Szentszék több tisztviselőjének a támogatásával hozta nyilvánosságra. A levelet 1942 decemberében írta a német Lother Koenig jezsuita atya, aki részt vett a német ellenállásban. Arról számolt be részletesen és adatolva, hogy mely táborban mikor hány embert gyilkoltak meg. A címzett a pápa, XII. Piusz személyi titkára volt, a szintén német Robert Leiber.
Azt írta az atya Leibernek saját forrásaira hivatkozva, hogy naponta mintegy hatezer lengyelt és zsidót ölnek meg "SS-égetőkemencékben" a Rava-Ruska melletti belzeci táborban, amely akkor a németek által megszállt Lengyelországhoz tartozott, ma pedig Ukrajnában van. Auschwitzot és Dachaut is említi a levél, amelynek további részei azt sejtetik, hogy egy levelezésből való, vagyis, hogy volt több levélváltás köztük.
Minderről az olasz Corriere della Sera számolt be vasárnap megszólaltatva a vatikáni levéltárost, Giovanni Cocót. A szakember szerint azért "hatalmas jelentőségű" ez a felfedezés, mert egyértelműen bizonyítja, hogy bár a Szentszék azzal védekezett a II. világháború után, hogy csak homályos és bizonytalan eredetű információi voltak a holokausztról, 1942 telén már hiteles forrásból származó, megerősített és konkrét adatokkal alátámasztott tudomása volt a népirtásról.
A szakember szerint tovább kell kutatni a vatikáni archívumban, hátha találnak több hasonló levelet is. Ez azért kerülhetett elő, mert benne volt abban a dokumentumkötegben, amelyet eddig a Vatikáni Államtitkárságon őriztek, és most átküldtek a levéltárba.
A korszak vezető kutatói üdvözlik Coco felfedezését és a katolikus egyházvezetés kiállását is.
Ez nem az első bizonyíték erre, és nem is a legkorábbról való
Felmerül a kérdés, hogy évekkel a vatikáni archívumok megnyitása után vajon miért tulajdonít ekkora jelentőséget ennek a levélnek felfedezője, a tudósként tisztelt Giovanni Coco és a szakterület kutatói egyaránt. XII. Piusz pápa archívumaiból már kerültek elő bizonyító erejű dokumentumok, komolyabbak is és korábbiak is.
Például egy amerikai dilpomácia aktusról szóló, amely a dátum szerint ennek a levélnek a kelte előtt pár hónappal történt, 1942 szeptemberében. Egy amerikai diplomata átadott egy titkos jelentést a Vatikánnak a zsidók szisztematikus és tömeges meggyilkolásáról. Ezt a jelentést a világ legnagyobb non profit zsidó szervezete, az 1929-ben alapított Zsidó Ügynökség (Szochnut) állította össze dokumentálva a varsói gettóban meggyilkolt 100 ezer és a Lvivben lemészárolt 50 ezer zsidó halálát.
Ezt a jelentést egy német kutató, a Münsteri Egyetem egyháztörténésze, Hubert Wolf hozta nyilvánosságra. Ő vezette az első szakértői csoportok egyikét, amely kutatott a korábban titkos gyűjteményekben. És ami azt illeti, találtak egy feljegyzést is, amely személyesen Hubert Wolf számára is nagy jelentőséggel bír, hiszen XII. Piusz pápa és a náci Németország kapcsolatának szakértője, tehát találtak egy feljegyzést, amely azt bizonyítja, hogy a pápa olvasta ezt az 1942-es titkos amerikai jelentést.
Vannak ennél terhelőbb dokumentumok is
Majd meglett két belső jelentés is, amelyek szerint a Vatikán két - egymástól független - saját forrásból is értesült a zsidók elleni tömeggyilkosságokról. Az egyik levelet a lvivi görög katolikus püspök, Andrej Septickij írta már az amerikai riport előtt egy hónappal arról, hogy a "kimondottan ördögi" német megszállók lemészároltak 200 ezer zsidót. A másik egy belső jelentés, amely szerint egy olasz üzletember tett említést arról Monsignor Giovanni Battista Montininek, a pápa akkori államtitkár-helyettesének (akit később VI. Pál néven választottak pápává), hogy "a zsidók hihetetlen lemészárlásának" volt tanúja, amikor Varsóban járt. Ezt Montini jelentette is az államtitkárnak, Luigi Maglione bíborosnak.
Mindkét jelentésnek van nyoma más korabeli vatikáni dokumentumokban is - tették hozzá a kutatók megjegyezve, hogy az egyik nyíltan antiszemita: óvatosságra inti a pápát mondván, hogy a "zsidók jelentését" ne vegye kézpénznek, mert "a zsidók könnyen túlzásokba esnek", és hát "keletiek, úgyhogy nem a szavahihetőségükről híresek". Hubert Wolf azt nyilatkozta akkoriban, hogy ezt a jelentést kihagyták abból az évtizedekkel ezelőtt közzé tett jezsuita gyűjteményből, amely ezt a korszakot volt hivatott dokumentálni, nyilván azért, hogy megvédjék XII. Piuszt és a hírnevét.
A fényképek elmondták a leírhatatlant
Találtak számos fényképet is, amelyek a koncentrációs táborokban készültek, és Svájcon át, egy vatikáni követ révén jutottak el a Szentszékhez. Ezek átvételéről szintén van igazolás.
Amiből azonban egyet sem találtak az átvizsgált dokumentumok között, az akárcsak egyetlen válasz is XII. Piusz pápától, bármire. Vagy nem volt ezekből egy sem a nyilvánossá tett gyűjteményekben, vagy még nem találták meg.
Hubert Wolf akkor úgy fogalmazott, hogy az nem kérdés, tudhatott-e XII. Piusz pápa a zsidók meggyilkolásáról. Őket, kutatókat, az hajtja, hogy kiderítsék, mikor értesült erről először, és mikor hitte el mindazt, amit megtudott.