Brit parlamenti képviselők vizsgálatot követelnek, amiért a korábbi kormányzatok félreértették az orosz Wagner zsoldos-sereg afrikai jelenlétének súlyosságát.
HIRDETÉSAz őszinte feltárást sürgető alsóházi képviselők kétpártiak, tehát eltérő eszmei-politikai politikai nézeteiktől függetlenül szeretnék megtudni, hogy a brit kormányzat miért nem tulajdonított jelentőséget a Jevgenyij Prigozsin vezette zsoldoshadsereg térhódításának Afrika több államában.
Sokáig csak egy szedett-vedett bagázsnak tartották, de a következmények kijózanítóak lettek
A vizsgálatot kezdeményezők szerint mély aggodalomra ad okot, hogy a kormány nem értette meg a Wagner Európán kívüli pozícióját, különösen az afrikai államok feletti befolyásukat.
A vizsgálatot megalapozó jelentés hét államot sorol fel, ahol a Wagner katonai tevékenységét észlelték. Ukrajna mellett Szíriát, a Közép-afrikai Köztársaságot, Szudánt, Líbiát, Mozambikot és Malit említik. A képviselők lehangolónak tartják, hogy a Wagner fontosságát csak attól kezdve vette komolyan a brit kormányzat, amikor az Ukrajna elleni agresszió bekövetkezett.
Pedig a Wagner már a megelőző években is rendkívül sikeres és jövedelmező üzleti modellt dolgozott ki a nevezett országokban, saját magát és ügyfeleit gazdagítva, a helyi lakosság rovására.
Ijesztő az is, hogy a Wagner a helyi lakosságból is toborzott fegyvereseket, és több helyen összehangolta tevékenységét a régió terrorista hálózataival
Egyenes kapcsolat mutatható ki a Wagner és olyan más afrikai terrorszervezetek között, mint az as-Sabáb és a Boko Haram, gyakorlatilag átlósan átszelve a kontinens egészét. Ide sorolható az al-Mulathamun zászlóalj és az annak alárendelt al-Muwaqi'un Bil-Dima is. Ezekhez a csoportokhoz több olyan akció sorolható, ahol az áldozatok száma meghaladta az ötszázat, főként védtelen falvak ellen.
A brit parlamenti bizottság 82 oldalas jelentése szerint a kormányzat 10 éven át „alábecsülte vagy negligálta a Wagner-hálózat tevékenységét és az európai biztonságot fenyegető kockázatát”. A kérdés most különös aktualitást kapott azzal, hogy Belaruszban mintegy 10 ezer Wagner-zsoldos állított fel új bázist, és bejelentették, hogy határon átnyúló rajtaütésre is készen állnak Lengyelország, egy NATO-tagállam ellen.
A jelentés különös hangsúlyt helyez Malira, mint olyan országra, ahol a Wagner-csoport sikeresen szorította ki a nyugati, főként francia vezetésű erőket, sőt, a szívósan ellenálló németeket is, miközben maga alá rendelte az ország diktatorikus kormányát.
„Ahol a Nyugat kiköltözik, ott a Wagner beköltözik, lehetőséget és profitot látva a káoszban”
A bizottság elnöke, a tory (konzervatív pártbeli) Alicia Kearns szerint az Egyesült Királyságnak alternatívát kell nyújtania a nehézségekkel küzdő országok számára. Nem lehet tétlenkedni, mert a Kreml stratégiai célja, hogy rákényszerítse a csődben senyvedő afrikai államokat arra, hogy a Wagner-hálózatra támaszkodjanak.
A képviselő ugyanakkor elismerte, hogy ellenőrzés alá kell vonni a Nyugat által támogatott katonai magánvállalatokat is, főként az amerikai Blackwater biztonsági céget, amely civileket ölt meg Irakban. Mindezek a jelenségek elválaszthatatlanok Afrika posztgyarmati történetétől, amit gyakran külföldi zsoldosok írtak, így például Kongóban a '60-as években, vagy a szudáni polgárháborúk sorozatában.
"A szankciók nem elegendőek" - mondja Kearns asszony. „Az Egyesült Királyságnak mielőbb úgy kell kezelnie a Wagnert, mint terrorista csoportot, és úgy is kell bánnia vele”.
A brit külügyminisztérium szóvivője eddig csak annyit közölt, hogy az Egyesült Királyság már súlyosan szankcionálta a Wagner-csoportot, beleértve annak vezetőjét, Jevgenyij Prigozsint és számos kulcsfontosságú parancsnokát, korlátozva utazásaikat és befagyasztva vagyonukat. London az Ukrajnának nyújtott katonai segélyek egyik vezető szállítója, és továbbra is együttműködik szövetségeseivel a Wagner világszerte destabilizáló tevékenysége ellen.