A projekt támogatói környezetvédelemről, ellenzői környezeti károkról beszélnek.
Harminc év elteltével is vitatott beruházás a Lyon-Torino vasútvonal építése. A francia és az olasz városok között a jelenleginél sokkal hosszabb alagúton száguldanának a nagysebességű vonatok. A személy- és teherforgalom közúton nehézkes az Alpok meredek hegyei miatt.
Stéphane Guggino, a beruházás egyik vezetője szerint évi 3 millió teherautó közlekedik a két város között, a közúti terhelést válthatná ki a vasút.
A projekt támogatói környezetvédelemről, ellenzői környezeti károkról beszélnek.
Alberto Poggio mérnök számításai szerint a vasúti alagút építési munkái nettó 10 millió tonna szén-dioxiddal szennyeznék a légkört. Másodpercenként 600-1000 liter vizet kellene kiszivattyúzni a hegyek kőzetrétegeiből, ami francia és olasz oldalon is károsan hatna az ivóvízbázisokra.
Stéphane Guggino, a beruházás egyik vezetőjeként azzal érvel, hogy a vízveszteség az Arc-folyó vízhozamának 1 százlékát teszi ki. Ökológiai előny viszont a teherautók kiváltása, ami nem csak a légszennyezettséget, hanem a balesetek számát is csökkentené, ráadásul a francia és az olasz régiókban élők közelebb kerülnének egymáshoz.
Lyont és Torinót jelenleg is összeköti egy vasútvonal, a 14 kilométernyi Fréjus-alagút segítségével. Az új alagút viszont sokkal alacsonyabb terepszinten futna, viszont négyszer olyan hosszú lenne, mint a mostani.
Gwendoline Delbos, a zöldek európai parlamenti képviselője elegendőnek véli a már meglévő vasúti összeköttetést.
Az ellenzék is a közbeszéd fókuszában tartja a beruházást, a határ francia és olasz oldalán egyaránt.