Az államfő egyszerre próbál keletre és nyugatra nyitni, de ezt nem mindenki nézi jó szemmel.
HIRDETÉSKomoly külpolitikai bravúrok segíthetik hozzá az újrázáshoz Recep Tayyip Erdogant a május közepi törökországi elnökválasztáson.
Bár továbbra is a regnáló államfő tűnik a befutónak, a felmérések azt mutatják, hogy egy ellenzéki összefogás könnyen megszorongathatja. Erdogan számára most az a legfontosabb kérdés, hogy képes lesz-e elnavigálni nyugati szövetségesei és Oroszország közt. Ő volt az, aki kialkudta, hogy az ukrán gabona elhagyhassa a fekete-tengeri kikötőket. És szintén ő fogja átvágni április 27-én a szalagot Törökország első atomerőművén, amelyet oroszok építettek. Sőt az átadóra maga Vlagyimir Putyin is hivatalos.
Erdogan az Európai Unióval is hintapolitikát folytat. Egyik nap megígéri, hogy minden feltételnek eleget tesz az EU-tagságért cserébe, majd másnap olajfúró- és katonai hajókat küld az egyik tagállam, Ciprus partjaihoz. Az Európai Parlament jelentéstevője, Nacho Sanchéz Amor legutóbb azt írta: Törökország lassan fejlődik és egyre inkább halad az autoriter berendezkedés felé.
Az Economist elemzője szerint az elnökválasztáson eldőlhet, hogy Törökország keletre vagy nyugatra fordul., de komoly fordulat nem várható.
,,A törökök már teljesen megfeledkeztek az EU-csatlakozásról. A legtöbb szociális és politikai csoport felfogta, hogy a tagság inkább egy álom, mint realitás. Nem hiszem, hogy bármelyik oldal képes ezen változtatni" - árnyalta a képet Ard Tunca politikai újságíró.
Ettől függetlenül az EU-nak továbbra is nagy szüksége van Törökországra, például a kereskedelem vagy a migráció területén. Most is 4 millió menedékkérő él az országban. Brüsszel eddig 6 milliárd eurót adott Ankarának a menekülthullám kezelésére. A törököknek azonban már fogytán a türelmük és azt szeretnék, ha ezek az emberek hazatérnének. Erdogan ezért arra kérte Bassár el-Aszad szír elnököt, hogy vegyen vissza 1 millió határ közelében rekedt bevándorlót.