Helyi vállalkozások igyekeznek újjáépíteni a szétrombolt városokat és közösségeket.
HIRDETÉSA háború által súlyosan érintett kisvállalkozások igyekeznek szebbé tenni az ukrán frontvárosokban élő közösségek hétköznapjait.
Közéjük tartozik ez a mikolajivi kerámiastúdió is. Az orosz invázió kezdetén csak rövid időre függesztette fel tevékenységét, majd új formában újra megnyitotta kapuit.
„Úgy döntöttünk, kihúzzuk magunkat abból az állapotból, hogy nap mint nap a háború végét várjuk” - meséli az egyik keramikus. „Így hát újranyitottunk. És hogy mit csinálunk?"
"Elkezdtük a gyerekműhelyt csekély adományért cserébe” - folytatja a másik munkatárs. „Akkor alig valaki volt Mikolajivben. A környező házakból kezdtek jönni a gyerekek. Elterelte a figyelmüket a háborúról, és a miénket is. A gyerekekkel és az agyaggal való munka megvigasztal, és egy kicsit elfelejteti, mi zajlik körülöttünk.”
„Ez egy macskabögre” - mutatja büszkén a művét egy kislány. „A nyelvénél fogva lehet tartani.”
"Erre nagy szükségük van a mikolajivi gyerekeknek” - mondja édesanyja. „A lányom szeret itt lenni, mert alkothat, játszhat a többiekkel, megfeledkezhet a kinti rossz dolgokról.”
A műhelymunkához most sokkal nehezebb beszerezni az utánpótlást, amelynek egy része a súlyos harcok sújtotta kelet-ukrajnai területekről érkezik, de a stúdiónak sikerül minden nap nyitva tartania a kapuit, a ház általában tele van.
Több üzlet és egy humanitárius raktár megsemmisült, amikor négy rakéta csapódott be ezen a területen, Mikolajiv külvárosában. A város játszótereit gyártó cég irodája és műhelyei rommá lettek, csak egy kis részük áll még.
A tulajdonosok a romokon valami újba fogtak, ami tükrözi az ottani élet kemény valóságát.
„A romok alól kikapart, még használható berendezésekkel kis lakóépületeket akarunk gyártani a belső menekülteknek, akik elvesztették az otthonukat” - mondja Jurij.
Az ilyen projektek nagyon hasznosak, hiszen a Mikolajiv és Herszon környéki - az orosz megszállás alól nemrég felszabadult - falvak többnyire romokban hevernek. Az egykor ott élő családok szétszóródtak az országban, és abban reménykednek, hogy egy nap újra saját fedél lesz a fejük felett.