NewsletterHírlevélEventsEsemények

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
Loader
HIRDETÉS

Fegyverrel a kezemben akarom várni az orosz sereget - mondják az Ukrajnában élő oroszok

Szása és Andrej a cikkben megszólalók közül
Szása és Andrej a cikkben megszólalók közül Szerzői jogok AP Photo
Írta: Noemi MravAFP
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Szégyen, düh és szörnyű üresség - Ukrajnában élő oroszok beszéltek arról, miért maradnak Ukrajnában és miért nem térnek vissza hazájukba.

HIRDETÉS

Március 9-én ismét sorozásra jelentkezett Kijevben Andrej Szidorkin. A fiatalember úgy gondolta, hogy katonaként jobban tudná segíteni az orosz hadsereg elleni védekezést, mint civilként - jelentkezését mégis elutasították. Az ok? Származása orosz.

Szidorkin egyike azoknak az orosz állampolgároknak, akik szeretnének fegyvert fogni az orosz invázió ellenében, hogy megvédjék választott hazájukat. "Öt alkalommal mentem már el eddig a sorozóhivatalba, de minden egyes alkalommal elutasítottak, mert orosz útlevelem van - mondta a fiatalember. - Megpróbáltam kicselezni őket, és az azovi régióban is jelentkezni, de ez sem sikerült." Végül önkéntesként csatlakozott a Molotov-koktélokat gyártó egyik csoporthoz.

"Ha megtörténik - bár isten mentsen tőle - hogy az orosz csapatok Kijevbe jönnek, fegyverrel a kezemben szeretném várni őket" - teszi hozzá. 

Szégyen, düh és szörnyű üresség

Az ukrán statisztikai hivatal bevándorlási szolgálatának január végi adatai szerint nagyjából 175 ezer orosz származású ember élt letelepedési engedéllyel Ukrajnában. Ez azonban csak a hivatalos adat, arról, hogy valójában hány orosz él(t) Ukrajnában, nem sokat tudni - sokan ugyanis illegálisan tartózkodtak az országban, miután az ukránok és oroszok közötti vízumkiadás megszűnt. 

Azok az oroszok, akiket megszólaltattunk, azt mondták, az Ukrajna elleni háború elindulása után valami eltört bennük, és anyaországukat immár nem tudják nem ellenségként kezelni. Egyesek számára egyértelmű, hogy meg kell védeniük új hazájukat - mások viszont úgy érzik, két tűz közé kerültek.

Maria Trucsnyikova, a 43 éves angoltanár 20 éve él Ukrajnában. Saját bevallása szerint az elmúlt időszakban identitáskrízisbe került. "Szégyen, düh, büszkeség Ukrajnára, ez mind egyszerre dolgozik bennem" - mondta, hozzátéve, hogy "nemzeti öntudat helyett csak szörnyű ürességet érez".

Sokan vannak azok is, akik a mindennapi kommunikációban anyanyelvükről, az eddig megszokott oroszról inkább ukránra váltottak, annyira feldühítette őket a háború.

Szása Alexejeva, aki jelenleg Lviv-ben él, sokkal inkább biztonságban érzi magát Ukrajnában, mint Oroszországban, ahol szerinte "másfajta háború" folyik. "Egyértelműen rosszabb fizikai és mentális állapotban vagyunk most itt, mint sokan Oroszországban. De itt legalább van előttünk jövőkép, míg Oroszországban ez nincs meg." Az IT-specialista orosz nő saját bevallása szerint megbánta, hogy "kollaborált" bizonyos orosz vállalatokkal a munkája során, de a származását nem szégyelli.

Nem mondható el ugyanez Galina Dzsabináról, aki Harkiv bombázása óta "szégyelli, hogy orosz". "Nagyon dühös voltam, készen álltam arra is, hogy egy tank elé vessem magam és a puszta kezemmel állítsam meg. De sehol sem voltak tankok, csak légicsapások" - mondta.

Inkább nem beszélnek a családjukkal sem

A szégyenérzet miatt nem csak ő, de sokan mások is elkezdtek eltávolodni az Oroszországban élő családjuktól, a kapcsolatok folyamatosan lazulnak. "Már szinte senkivel sem beszélek közülük. A barátaim homokba dugták a fejüket, a családom azt akarja, hogy térjek vissza Oroszországba, és nem értik, hogy miért nem akarom ezt megtenni."

Julia Kucsenko, egy kijevi óvoda alapítója szerint az édesanyja és a nővérei Moszkvában támogatják ugyan Ukrajna ügyét, de mégsem tesznek semmit azért, hogy ezt ki is nyilvánítsák. Julia nem érti, miért nem mennek el tüntetni a Putyin-rezsim ellen, akkor is, ha ez veszélyes. "Nagyon féltem őket, de ennek ellenére is szeretném, ha az utcán, a demonstrálók között lennének" - mondta, hozzátéve, hogy ezerszer inkább ukránnak érzi magát, az oroszokat pedig az ellenségének. 

Szidorkin még ennél is tovább ment: ő egyenesen várja, mikor omlik össze az orosz gazdaság és vele együtt az ország. "Nagyon egyszerű volna azt mondani, hogy mindenért Putyin a hibás, mivel ő rendelte el az Ukrajna elleni inváziót, de ez egyszerűen nem igaz. Le kell végre rombolni ezt a birodalmi mítoszt Oroszországról."

Az Al-Jazeera egy riportjában Rivil Kofman, orosz származású pszichológus pedig azt nyilatkozta: "Meg akarom köszönni Putyinnak, hogy barátokká tett minket. Régebben mindig kinevettek minket a Nyugat-Ukrajnaiak, mondván: Nézd, megjöttek a moszkoviták! De most mégis mindenki úgy viselkedik, mintha a legkedvesebb családtagjaik lennénk" - célzott az Ukrajnában maradtak közötti, egyre növekvő egység érzésére.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Felfegyverzett katonák visznek mozgóurnát a mariupoli házakhoz az orosz választás keretében

Sok ukrán menekült újrakezdi az életét az ország nyugati felén, és nem akar már visszatérni keletre

Légiháború Kelet-Ukrajnában és a határmenti orosz területeken