rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Így tesz tönkre mindent a pálmaolaj – a Földet is

Access to the comments Kommentek
Írta: Jocelyn C. Zuckerman
Teremést gyűjtő asszony egy szumátrai olajpálma-ültetvényen 2018. február 21-én.
Teremést gyűjtő asszony egy szumátrai olajpálma-ültetvényen 2018. február 21-én.   -   Szerzői jogok  Binsar Bakkara/Associated Press
Betűméret Aa Aa

Az ázsiai pálmaolaj-termelő nagyvállalatok lobbijáról ír Jocelyn C. Zuckerman Planet Palm című könyvében.

2018 áprilisában az Iceland nevű brit élelmiszerbolt-lánc közzétett egy videót a Twitteren, amelyben a cég vezetője, Richard Walker Borneóra utazott. Az Iceland elsősorban sajátmárkás fagyasztott, feldolgozott élelmiszereket árul.

„Arra számítottunk, hogy látunk néhány olajpálma-ültetvényt, meg pár kisebb erdőirtást” – mondta Walker a filmben, miközben fejére tolt napszemüvegben lesétált egy kisrepülőgép lépcsőjén. „De egyáltalán nem voltunk felkészülve arra az ipari méretű pusztításra, amit láttunk. Hatalmas környezeti katasztrófa tárult a szemünk elé”. A videó azzal zárul, hogy az Iceland 2018 végétől nem használ pálmaolajból származó alapanyagokat mélyhűtött élelmiszereihez.

Nem sokkal ezután megjelent egy másik film is, ami a brit twitterezőket célozta meg. A horrorfilmekre jellemző zenével és kisbetűk-nagybetűk keverésével ellátott videót állítólag „maláj kistermelők” készítették. A reklámfilm Walkert gúnyolja, aki állítólag a nagy multik embere, és a keményen dolgozó maláj kisemberek ellen harcol.

„Multimilliomos Ricsi magánrepülővel jött Borneóra, hogy kioktassa a malájokat a környezetről” - közli a film.

Ez a pengeváltás csak egy volt azokból, amelyeket a Malajziai Pálmaolaj-tanács (MPOC) finanszírozott. A kampányok közös jellemzője, hogy „ökokapitalisták kereskedelmi háborújaként” írja le a környezetvédelmi, illetve egészségügyi aggályokat. A twitteres reklámfilm végül arra a következtetésre jut, hogy Richard elveszi az afrikai és ázsiai kistermelők megélhetését, hogy a „gazdag, nyugati repce- és napraforgó-monopóliumoknak” adjon mindent.

Még egy kellemetlen igazság

A film nagyon hasonlít egy 2006-ban a Youtube-on futó reklámhoz. Az „Al Gore pingvinhadserege” az egykori alelnök környezetvédelmi aggályait figurázta ki. (Nem sokkal ez előtt jelent meg a Kellemetlen igazság című film, amely Gore klímaváltozással foglalkozó könyvén alapul.) A kétperces filmben úgy tűnik, Gore egy csomó pingvint untat azzal, hogy a világ összes gondjáért a klímaváltozást teszi felelőssé. A film primitív grafikája amatőr készítőt sejtet, és a feltöltő állítólag egy 29 éves Beverly Hills-i férfi.

De a Wall Street Journal tényfeltáró riportere kiderítette, hogy a filmkészítéshez egy washingtoni lobbicég számítógépét használták. A DCI Group szoros kapcsolatban állt George W. Bush elnökkel, és úgynevezett Astroturf-kampányokra szakosodott. Ezeket nagyvállalatok rendelik meg, de civil kezdeményezésnek tűnnek. (Az Astroturf egy műfüvet gyártó cég, neve ezért került kapcsolatba a megtévesztő kampányokkal.) A klímaváltozáson gúnyolódó film idejében a cég ügyfelei közé tartozott az ExxonMobil olajvállalat és a General Motors autógyár is. A vállalkozás korábban a Philip Morris dohánygyár tulajdonosának és a burmai katonai diktatúrának is dolgozott.

A Richard Walkeren élcelődő film más lapok érdeklődését is felkeltette, ők derítették ki, hogy a videót egy Human Faces of Palm Oil (A Pálmaolaj Emberi Arca) nevű szervezet fizette, és a kampány a MPOC és egy National Association of Small Holders (Kisgazdák Nemzeti Szövetsége, NASH) közös projektje.

2018 augusztusában a DCI azt javasolta, hogy független kistermelők legyenek az „üzenet fő hordozói” és a Human Face of Palm Oil vezesse a globális kampányt. A javaslatban szerepelt az is, hogy más, kistermelői érdekvédő szervezetet is vonjanak be, például a Palm Oil Farmers Unite (Egyesült Pálmaolaj-termelő Kisgazdák). Ez utóbbi facebook-oldalán állítólagos kistermelők arcképeit osztják meg, és állítólag hétmillió pálmaolaj-kistermelő érdekeit képviselik, és „a megélhetésüket veszélyeztető kampányok ellen” lépnek fel. A DCI javasolta, hogy a kampányba vonják be a nigériai Initiative for Public Policy Analysis nevű tanácsadó céget is.

AP Photo
Pálmaolajat tartalmazó termékeket tartanak kezükben ültetvényi munkások 2020. november 17-énAP Photo

„Az afrikai támogatás szükséges ahhoz, hogy maximális nyomást lehessen kifejteni az ellenfelekre” – írják a kampánystratégák. A meggyőzendő ellenfelek között szerepeltek európai civil szervezetek és politikusok is.

Ebben az évben a NASH és a Kisgazdák reklámkampányt indítottak a brüsszeli döntéshozók által széles körben olvasott Politico európai kiadásában is. A hirdetés szerint az EU pálmaolaj-politikája rasszista rendszer, amely elnyomja a nem fehér bőrű termelők érdekeit.

A DCI 2019-ben Kuala Lumpurban tartott prezentációja szerint nem érdemes párbeszédbe bonyolódni vagy tudományos kutatásokat végezni, mert „Malajzia legerősebb Európa és a civil szervezetek elleni fegyvere a helyi gazdaközösség”.

A maláj és indonéz gazdaközösség azonban nem az európaiakban látta a legfőbb ellenséget. Szövetségeik arra panaszkodnak, hogy a kormányok a nagyvállalatokat támogatják, akik dolgozóiknak Indonéziában napi 6 dolláros (körülbelül 1800 forintos), Malajziában napi 9 dolláros (2700 forintos) átlagbért fizetnek, ami még helyi mércével mérve is kevés. (A pálmaolaj-termelésben foglalkoztatott munkások körülményeiről ebben a cikkünkben olvashatnak.)

Sok a dohány

A nagy cégek vezetői pedig Dél-Ázsiai leggazdagabb emberei közé tartoznak. A Wilmar International legnagyobb befektetője Robert Kuok 12 milliárd dolláros vagyonnal bír, a cég vezérigazgatója pedig unokaöccse, Kuok Khoon Hong, az ő vagyona 3,6 milliárd dollár. A Salim Groupot vezető Anthoni Salim 5,9 milliárdot, a Sinar Mas alapítója, Eka Tjipta Widjaja 9,1 milliárd dollárt tudhatott magáénak.

2019 januárjában az Egészségügyi Világszervezet kiadott egy cikket, amelyben a szerzők azt írják, hogy alaposabban kell vizsgálni a pálmaolaj-ipar hatásait, és az iparág taktikájáról azt írták, hogy „lobbiszervezeteket hoznak létre politikai és gazdasági központokban, küzdenek a szabályozás ellen, és megpróbálják nevetségessé tenni a hiteles információforrásokat. A WHO bulletinjében Sowmya Kadandale, Richard Smith és Robert Marten arról írt, hogy a pálmaolaj más szerekkel együtt élelmiszerekbe keverve veszélyezteti a fogyasztók egészségét. A tanulmány szerzői szerint az ultra-feldolgozott gyermektápszerek gyártói olyan marketingstratégiát folytatnak, mint amilyet az alkohol- és dohánygyárak alkalmaztak.

A tanulmány szerzői szerint a pálmaolaj-gyártók betegségeket terjesztenek, nem nem irányul rájuk elég figyelem. Azt javasolták, hogy a törvényalkotók korlátozzák a pálmaolaj, és az ultrafeldolgozott élelmiszerek használatát, és álljanak ellen az élelmiszergyártól lobbijának.

Hat héttel később a DCI elkészítette a kampány lezáró jelentését, amelyben azt írták: a továbbiakban azt érdemes terjeszteni, hogy „az ökokapitalisták logikai zavaroktól hemzsegő, hamis tudományos eredményekkel kampányolnak” és hogy a „pálmaolaj az új dohány”. A kampányra egymillió dolláros költségvetést irányoztak elő.