A Kitelepítés, Kiutasítás és Megbékélés Dokumentációs Központja szeretné árnyalni a németek II. világháború után kialakult bűntudatos önképét azzal, hogy bemutatja, milyen szenvedéseken mentek keresztül a kisebbségi németek Európa keleti részén 1945 után.
HIRDETÉSA II. világháború utáni kitelepítések áldozatainak, köztük a Kelet-Európából elüldözött németek sorsának állít emléket egy új berlini múzeum.
Az első kiállításon helyet kapott sok olyan dokumentum is, amelyek a múlt század negyvenes éveinek második felében történt ázsiai kitelepítések elszenvedői után maradtak.
Több mint 14 millió német elmenekülését vagy elüldözését dokumentálja ez a múzeum, amely a Kitelepítés, Kiutasítás és Megbékélés Dokumentációs Központja nevet viseli. A látogatók nyomon követhetik, mi történt a nemzetiségi németekkel 1944 és 1950 között Európa keleti részén a balti államoktól le egészen a volt Jugoszláviáig.
A múzeum igazgatója, Gundula Bavendamm arról beszélt a megnyitón, hogy missziójuk mélyen érinti a németek önképének egy alapvető politikai és morális konfliktusát. A II. világháború óta a történelmi tudatukat a tettes-áldozat kettőssége határozza meg. És ezt az esetek többségében sarkítva, a jó és a rossz, a fekete és a fehér ellentétében szemlélik, és nem sikerül meglátniuk a végletek találkozási pontjait, a szürke rengeteg árnyalatát.
A kelet-európai államokban, a többi között Magyarországon is a németeket szinte azonnal kiközösítették a II. világháború után. Többségüket szervezetten szállították, sokukat gyalogmenetben indították el Németországba. Nagyon sokan nem élték túl ennek az útnak a megpróbáltatásait. Oroszországban rengetegen eltűntek a szibériai munkatáborokban is.