Szellemhálókat szednek le búvárok egy brit hajóroncsról, hogy virágzó élőhelyet varázsoljanak belőle.
Szellembúvárok néven alkotott csoportot hat önkéntes, hogy virágzó víz alatti élőhelyet varázsoljanak egy elsüllyedt brit tengeralattjáró maradványaiból a görög partoknál. Jorgosz Kolikisz és Cor Kuyvenhoven önkéntes búvárok látványos fotókat készítettek a merülések közben.
A szellemhálók elnevezése onnan ered, hogy a víz alatti élővilág számára élhetetlenné teszik a hajóroncsokat a tengerfenéken.
A fennakadó halászhálók elzárják az élőlényektől az elsüllyedt hajótestek belsejét, így az élőlények nem tudnak bemenni, illetve ha már bent voltak, nem tudnak kijönni, így elpusztulnak. A szellemhálók kísértetjárta hellyé silányítják a roncsokat, amik máskülönben életteli tengeri zátonyokként burjánoznának.
A brit hadsereg a II. világháborúban veszítette el a HMS Perseus tengeralattjárót a görög tengeren. Az élővilág számára ideális helyen süllyedt el a hajó, 52 méter mélyen nyugszik a tengerfenéken, ahol sokféle élőlény fordul elő.
Ha a tengervíz hőmérséklete 25 fokosnál nem lenne hidegebb, még a korallok is megélnének rajta, színessé téve a roncsot, ahogy a trópusi tengereken ez gyakori. A görög vizeken szürkés telepek nőnek a felületeken, a roncs belső üregei pedig a halaknak nyújtanak rejtekhelyet.
A halászhálók szerte a világban élőlények százezreinek pusztulását okozzák, egyes összesítések szerint több mint 650 ezer egyed pusztulását okozzák évente, a kifogott zsákmányon túl.
A leszakadt hálókba belegabalyodó élőlényekre biztos halál vár. Tengeri teknősök, delfinek, sokféle hal pusztul el kínok között így a hajóroncsokon is, hiszen egy életteli hajótestet is bármikor beboríthat egy leszakadt és elsodródott halászháló.
A HMS Perseus megtisztításáért hat búvár fogott össze, három mentőmerülést tervezve. Az első víz alatti látogatás alkalmával elhatározták, hogy a roncs legmagasabb részeiről és a hajóorról feszülő hálók eltávolítására összpontosítanak.
A második merülés alkalmával sikerült mentesíteni a hajótestet a legtöbb hálótól, és előtűnt a tengeralattjáró eredeti formája.
A merülések során a búvárokat motoros gumicsónakról biztosította két további önkéntes. Konsztantina Kosztula fotójáról látszik, hogy egyszerű felszereléssel is meg lehet valósítani egy ilyen akciót partközeli, sekély vizeken.
A mentőakció hatása sajnos nem tart örökké, bármikor újabb halászhálók akadhatnak fenn a roncson, így bizonyos időközönként vissza kell járniuk a búvároknak levágni azokat, ha hosszú távú eredményt akarnak elérni.