rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Az ellenzék nélkül ünnepelték a szabad magyar parlament 30 évét

Az ellenzék nélkül ünnepelték a szabad magyar parlament 30 évét
Szerzői jogok  Máthé Zoltán/MTI
Betűméret Aa Aa

Az 1990. május 2-án megalakult, rendszerváltás utáni első szabad országgyűlésre emlékeztek szombaton a parlamentben. Az ünnepi ülésen, és a magyar országgyűlés népképviseleti rendszerének visszaállításáról szóló politikai nyilatkozat szavazásán a Fidesz-KDNP képviselőin kívül Duró Dóra és Volner János független képviselők vettek részt.

Kövér László házelnök köszöntője után a köztársasági elnök beszéde következett. Áder János az 1947-ben elvesztett és 1990-ben visszaszerzett szabadságról szólt arról, hogy a rendszerváltással egy diktatúrát zártak le.

Az államfő a köszönetet mondott a 30 évvel ezelőtti politikai vezetőknek, köztük Göncz Árpádnak, a rendszerváltás utáni Magyarország első köztársasági elnökének és Antall Józsefnek az első miniszterelnöknek.

Áder elmondta, hogy az akkor országgyűlés előtt hatalmas feladat állt: meg kellett teremtenie a szabad Magyarország kereteit, a modern igazságszolgáltatás rendszerét, a piacgazdaság feltételeit és létre kellett hozni az önkormányzati rendszert. Végül feltette a kérdést, hogy az elmúlt harminc év cselekedeti vajon kiállták-e az idő próbáját, amire határozott igennel válaszolt.

MTI/Máthé Zoltán

A köztársaság beszéde után a képviselők szavaztak a többi között Orbán Viktor miniszterelnök által előterjesztett politikai nyilatkozatról. Ez kimondja, hogy „az ország állami önrendelkezése 1944. március tizenkilencedikén történt elvesztését követő első szabadon választott népképviselet 1990. május 2-i megalakulása (…) hazánk új demokráciájának és alkotmányos rendjének kezdete”.

A politikai szöveg megfogalmazói szerint "a kommunisták több mint négy évtizednyi uralma során lepusztított, elszegényített, súlyos adósságokkal terhelt és szellemileg, lelkileg is megnyomorított ország helyreállítása történelmi súlyú kihívás elé állította" az első szabadon választott parlament tagjait, így nekik is hálát mondanak ezzel a nyilatkozattal.

A nyilatkozat a rendszerváltás után több mint két évtizedet a posztkommunizmus időszakának nevezi a dokumentum, amely kimondja: a rendszerváltás után „nem sikerült gátat szabni a társadalom jelentős részét érintő kiábrándulásnak és a kommunista diktatúrát korábban fenntartó csoportok meg-megújuló uralmi törekvéseinek. E – posztkommunizmusként jelölhető, az ország újbóli lecsúszásának és külső függésbe kerülésének veszélyét többször felidéző – korszakot az új Alaptörvény 2012. január elsejei hatályba lépése zárta le”.

A nyilatkozatot 126 képviselő igen szavazata és egy ellenszavazat mellett fogadták el a jelenlévők, 72 képviselő nem vett részt a szavazáson.

Az ezt követő napirend utáni falszólalásokra több ellenzéki képviselő is az ülésterembe érkezett. Keresztes Lóránt, az LMP frakcióvezetője szerint jó lett volna, ha a kormánypárti képviselők olyan nyilatkozatot fogadnak el, ami kifejezi azokat az értékeket, amelyeket az egész ország közösen magáénak vall.

Keresztes szerint ma Magyarországnak nincs olyan kormánya, amely megalkuvás nélkül képviseli a magyar érdekeket. Elmondta, súlyos hiányosság az állampárti múlt feltárásának elmaradása, amit az LMP 2012 óta húsz alkalommal kezdeményezett, míg a magát antikommunistának valló kormánypártok indok nélkül elutasították.

A jobbikos Z. Kárpát Dániel a rendszerváltás utáni első szabad parlament megalakulásának 30. évfordulóján az elmúlt három évtized kormányainak mulasztásait sorolta. A politikai hatalmat vádolta a spontán privatizációért, a határon túli magyar közösségek számára kivívott autonómia elmulasztásáért, az EU-val kötött önfeladó szerződésért, a visegrádi országok között legalacsonyabb életszínvonalért, a multik kiszolgálásáért,a demográfiai mélyrepülésért és a munkabérek, illetve a munka jogi környezetének állapotáért, majd azzal zárta a beszédét, hogy ezek miatt nincs oka ünnepelni.

Ezt a sort folytatta a szintén jobbikos Varga-Damm Andrea is, aki szerint az elmúlt harminc év a magyar társadalom számára óriási kudarc. A rendszerváltáskor vágyott értékek nem valósultak meg, helyette neobolsevista hatalomgyakorlás mellett neoliberális gazdaságpolitika és fundamentalista társadalompolitika folyik Magyarországon.