rendkívüli hír

Így mérik a levegő CO2-tartalmát

Így mérik a levegő CO2-tartalmát
Betűméret Aa Aa

Ki lehet-e mutatni, pontosan, hogy ki bocsát ki károsanyagot és hol, és kimutatható-e a gáz természetes jelenléte és az emberi kibocsátás eredménye közötti különbség? Azért jöttünk fel a hegy tetejére, hogy mindezt megtudjuk.

De először jöjjenek a Copernicus Klímaváltozási Szolgálat legfrissebb adatai.

Az idei év eddig a rekordév volt, az elmúlt hónap a valaha volt legforróbb október volt, az átlaghőmérséklet 1.3 Celsius fokkal haladta meg az ilyenkor szokásos átlagot.

Melegebb és nedvesebb volt Írország déli részén, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, a Benelux-államokban, Németországban, a Baltikumtól Oroszországig több eső esett mint az 1981 és 2010 közé eső időszakban.

Mindez nem volt igaz viszont a Földközi-tenger-régiójára, a Fekete-tengerre és Európa keleti felére, ott az ilyenkor szokásosnál kevesebb csapadék hullott.

Ami az Európától távoli tájakat illeti, a Hagibisz tájfun pusztított Japánban októberben, rengeteg esőt hozva magával, és a sötétkékkel jelölt területen az ilyenkor szokásos csapadékmennyiség két és félszerese hullott.

Hamarosan bennfentesekké válhatunk és megláthatjuk, hogyan figyelik a CO2-kibocsátást. De először egy rövid emlékeztető….

A globális hőmérséklet-emelkedés a légkör megemelkedett CO2-szintjének tudható be, hiszen így több forró levegő kötődik meg az atmoszférában. Ezt nevezzük üvegház-hatásnak.

Ha megnézzük a globális CO2-értékeket, hogy hogyan nőtt 2003-tól 2018-ig. Nézzük az ívét a folyamatnak. Szezonális körfolyamatok ezek, a CO2-tartalom föl-le mozog, annak függvényében, hogy a természet hogyan reagál rá.

Ami különösen nagy kérdés, hogy hogyan mérjük a szén-dioxidot az atmoszférában, és ki tudjuk-e mutatni a különbséget a fák és növények által termelt és az ember által kibocsátott károsanyag között. Európa kevés CO2-figyelő obszervatóriumában járunk.

A világon összesen úgy száz CO2-figyelő központ működik.

Fent, a ködben a közép-franciaországi Puy de Dome obszervatóriumban a közlekedés és az ipar által termelt szén-dioxid mellett a természetből jövő károsanyagot is mérik, a nap minden másodpercében.

"Most 415 részecsek per millióról beszélünk, és ne feledjük, hogy az iparosodás előtti korszakban 280 részecske per millióról volt szó, ami évente 2-3 részecske per milliónyi növekedést jelent” - mondta Michel Ramonet kutató.

A növekedés miatt abszolút az ember felelős. Tavaly 36 gigatonnányi CO2 került a levegőbe és ennke felét a növényzet, a fák, az óceánok nyelték el.

A szén-dioxid gyorsan összekeveredik a légkörrel, így nem kis feladat kitalálni, hogy melyik emisszió honnan jutott a levegőbe.

„A teljes CO2-koncentrációt mérjük és az a tervünk, hogy egyfajta színezetet adjunk ennek az anyagnak, hogy zöld CO2 legyen a vegetáció által kibocsátott fajta és fekete a kipufogógázokból származó. De egyáltalán nincs könnyű dolgunk” - tette hozzá Michel Ramonet.

A kutatók célja, hogy még több adatot gyűjtsenek össze, a műholdak és a megfigyelőállomások mérései alapján, és ezáltal megértsék, mi is történik valójában.

„A világnak vannak részei, ahol szinte egyáltalán nem mérnek semmit, Afrikában, az Amazonas környékén, Szibériában. Pedig ezek a kulcsfontosságú régiók lennének abból a szempontból, hogy a globális karbon-körforgás, az ökoszisztémával való interakciót megérthessük. Legyen az az Amazonas mentén egy esőerdő, vagy dzsungel Afrikában. Ezért lázasan keressük a mérési megoldásokat” - így Ramonet.

A természet által elnyelt CO2 mérése megváltoztathat olyan jelenségeket mint a hőhullámok. Az országoknak muszáj tisztában lenniük azzal, hogy mennyire hatékonyak a kibocsátáscsökkentő intézkedéseik.

Az Euronews többé nem érhető el Internet Explorer-rel, ez a böngésző ugyanis nem támogatja a legújabb technikai fejlesztéseket. Arra kérjük, használjon más keresőt, mint amilyen az Edge, Safari, Google Chrome vagy Mozilla Firefox.