Az Euronews többé nem érhető el Internet Explorer-rel, ez a böngésző ugyanis nem támogatja a legújabb technikai fejlesztéseket. Arra kérjük, használjon más keresőt, mint amilyen az Edge, Safari, Google Chrome vagy Mozilla Firefox.
rendkívüli hír

Brüsszeli narancs, avagy mit értek el a V4-ek a brüsszeli kavarásban

Brüsszeli narancs, avagy mit értek el a V4-ek a brüsszeli kavarásban
Szerzői jogok
MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs
Euronews logo
Betűméret Aa Aa

A magyar kormány és a hazai kormánypárti sajtó a V4-ek, és személyesen Orbán Viktor sikereként tálalja az EU vezető tisztségviselőinek megválasztása körüli politikai alku eredményét. A Visegrádi Csoport miniszterelnökei valóban intenzív politikai manővereket hajtottak végre, az azonban még nem egyértelmű, hogy valódi politikai sikert értek el, vagy csak a kényszerűen elfogadott helyzetet igyekeznek sikerként bemutatni. Érdemes sorra venni, milyen eredményt hozott a többnapos nemzetközi kavarás, hogy lássuk, milyen pozícióból indul Magyarország az új EP-ciklusban.

Közelebbről azt, hogy milyen személyi konstelláció kialakulását sikerült elérniük a V4-eknek, vagy legalábbis mi az a felállás, amit a közreműködésükkel kialakult.

Egyrészt:

1. Sikerült megakadályozni, hogy a Bizottság elnökévé válasszák a néppárti Manfred Webert. A magyar kormányfővel baráti viszonyt ápoló bajor CSU politkusának nézetei nem állnak távol Orbán Viktorétól, ám a jogállamiság kérdései (Sargentini-jelentés) és a kampányban egymással szemben megfogalmazott kölcsönös bírálatok végleg elmérgesítették a személyes viszonyukat.

2. Szintén sikerült az Orbán Viktorral mindig rendkívül kritikus („Magyarországot nem tisztelő”) Frans Timmermans elnökké választását megakadályozni – már ha ugyan egyetlen pillanatig is valódi jelölt volt egyáltalán, és nem csak „beijesztés”. (Némely vélemények szerint Angela Merkel volt az, aki Timmermans nevének bedobásával olyan helyzetet teremtett, hogy abban a V4-ek szinte bárkit megszavaztak, csak szabaduljanak a jogállamisági kérdésekben mindig rendkívül kemény holland politikustól.)

3. A két csúcsjelölt „megbuktatásával” együtt sikerült megsemmisíteni magát a csúcsjelölti rendszert is, és ismét zárt ajtók mögötti alkuk tárgyává tenni a legfontosabb személyi kérdéseket. Egyben aláásni az egész, tévévitákkal fűszerezett új rendszer hitelességét.

Másrészt: sikerült elérni egy felállást, amely így néz ki:

1. A Bizottság új elnöke lesz egy, a sokat bírált Merkelhez hű német politikus, Ursula von der Leyen, aki, azon kívül, hogy hétgyermekes anya:

• elkötelezett föderalista, vagyis a Magyarországon kizárólag a Demokratikus Koalíció által támogatott (és a Fidesz által hevesen ellenzett) Európai Egyesült Államok híve;

• támogatja a menekültek európai elosztását, vagyis a Magyarország kormánya által leghevesebben támadott "migráns-kvótát";

• a menekültválságban bírálta Magyarország politikáját, egyébként személyében is „migráns-simogató”: még saját lakásába is befogadott egy szír menekültet;

• támogatta és megszavazta a melegházasság törvényesítését és a meleg párok örökbefogadási jogát (amit a hírek szerint Magyarországon az alkotmányban éppen megtiltani tervez a kormánypárt);

• bírálta a jogállami hiányosságok miatt Lengyelországot;

• személyes kapcsolatban van Soros Györggyel. Bár a hazai kormánypárti kommunikáció Frans Timmermanst igyekezett (többek között) bemutatni, mint „Soros embere”, valójában a leendő EB elnök jóval közelebbi kapcsolatban áll a Fidesz negatív kampányának középpontjába állított magyar származású milliárdossal: (legalább) egy szervezetben közösen tagok.

Mindezt ráadásul a fő európai politikai ellenfél, a liberális Emmanuel Macron francia elnök javaslatát támogatva.

2. A talán még a Bizottság elnökénél is befolyásosabb Európai Tanács-elnök a Magyarországot ugyancsak többször bíráló belga Charles Michel lesz, egy liberális politikus.

3. A Bizottságnál bizonyos ügyekben mindenképpen befolyásosabb Európai Központi Bank élére a Magyarországról eltanácsolt, és ugyancsak számos kampányban élesen támadott IMF főigazgatója, Christine Lagarde kerül.

4. A „mi emberünk” címmel futtatott, Orbán állítólagos szövetségeseként bemutatott Michel Barnier semmilyen pozíciót sem kapott.

5. Ahogy a közép-európai régió egyetlen politikusa sem került az EU vezetői közé, vagyis nem lesz senki a legfontosabb döntéshozók között, aki jól ismeri és megérti az itt zajló eseményeket. (Eddig a jobboldali Donald Tusk volt lengyel miniszterelnök a Tanács elnökeként meg tudta jeleníteni a régió érdekeit.)

6. Szocialista külügyi főképviselő és fél ciklusra szocialista parlamenti elnök lesz.

+1 Az Orbán Viktorék által állítólag megfúrt Manfred Weber így most maradt annak az EPP-nek a frakcióvezetője, amibe a Fidesz éppen minden erővel visszatérni igyekszik.

+2 Az Orbánék által állítólag ugyancsak megfúrt Timmermans pedig a jogállamiságért felelős bizottsági alelnök lehet.

Hogy ennek a felállásnak milyen következményei lesznek, az persze csak a következő hetekben derül ki, azt azonban nem lehet mondani, hogy – focinyelven szólva – a magyar csapat álomcsoportba kerül.