rendkívüli hír

rendkívüli hír

A NAGY UTAZÁS: „Európa csodálatos és nagyszerű”

A NAGY UTAZÁS: „Európa csodálatos és nagyszerű”
Betűméret Aa Aa

A nagy utazás Európán át című sorozatunk Franciaországban folytatódik. Méthamis egy bájos provánszi falucska. Arra keresünk választ: vajon a franciák közömbösek-e a politika iránt. A múlt hónapban itt választásokat tartottak, miután lemondott a képviselő-testület négy tagja. De nem volt jelentkező. Így az első fordulót törölték. Szerencsére egy borász végül jelentkezett, és megmentette a választásokat. Őt kerestük fel – jelentette a helyszínről Cyril Fourneris, az Euronews riportere.

Üdvözlöm Olivier. Hogy van. Árulja el, végül miért indult?

Furcsa módon akkoriban távol voltam. Borbemutatókon vettem részt Epinalban, Liège-ben, Colmarban. A közösségi hálón olvastam egy helyi rádióban készített interjú leiratát, amely szerint nem akadt jelentkező, ezért a választásokat lemondták. Organikus borász vagyok, a 2018-as szüretem tönkrement, és bemutatókat se tartok őszig. Egy évig szabad vagyok, érzékeny a közjóra, és a közös érdekek vezérelnek. Így aztán hajrá! Vannak segítőkész emberek, de tennivaló is. Ahelyett, hogy a kocsma teraszán becsmérelnénk a rossz dolgokat, vegyük a kezünkbe az irányítást – mondta Olivier Baguet, borász, Méthamis önkormányzati képviselője.

Miért gondolja, hogy az embereket többé nem érdekli a politika?

Örök kérdés. Alacsony volt a részvétel az előző választásokon – a helyin, az országoson és az európain egyaránt. Vélhetően azért, mert a versenybe szálló jelölteket nem ugyanaz az érdek vezérli, mint amiről én beszéltem. Ígérnek, ígérgetnek. Franciaország legutóbbi három elnöke például azt állította: meg akarják oldani hajléktalanok gondjait az év végéig. Azt akarják, hogy senki se aludjon az utcán. Tizenöt év elteltével a hajléktalanok száma egyre csak növekszik. Hogy mi tehetünk? Vagy ígérünk, és megoldjuk… vagy – könyörgöm – ne ígérjünk semmit.

Közelegnek az európai választások. Milyennek látja Európát?

Európát csodálatosnak és nagyszerűnek látom, ha létezni akar. Tíz évvel a Római Szerződés után születtem. A középiskolában azt tanultam, hogy az – idézem – „áruk és emberek szabad áramlása”. Ha azonban ma borászként egy rekesz borral lépem át a határt, vámpapírokat kell kitöltenem, és illetéket fizetnem. Mire föl? Ez csak a kis vállalkozásomat érinti, de megannyi más probléma is van. Európa sokunk számára kényszer, miközben Európára zúdítjuk gondjainkat. Még a mi francia vezetőink is menekülnek felelősségük elől azt állítva: „Ez Európa bűne”. Mégis…