A sárga szalagok nem mindenkinek tetszenek.
A sárga szalag. Ezzel a jelképpel követelik Katalónia lakosai, hogy engedjék szabadon a bebörtönzött politikusaikat. A szalagok kihelyezése miatt azonban valóságos jelképháború robbant ki arról, lehet-e ilyesmire használni a köztereket és a közintézményeket.
A Barcelona melletti Vic városában például hangszórókon emlékeztetik az embereket, hogy egykori vezetőik még mindig börtönben vannak, a végső cél pedig továbbra is Katalónia függetlensége.
„Minden intézmény az embereké, akik a városházán ülnek, azért vannak ott, mert mi megszavaztuk őket, és azt teszik, ami mi akarunk” – mondja egy helybéli.
Nem lehetnek pártos intézmények
Vic önkormányzatának huszonegy tanácsosa közül mindössze egyvalaki, Arnau Martí ellenzi a lépést: „Szerintünk ez nincs rendben: propagandisztikus, menteget egy politikai irányt és megsérti azt a semlegességet, amivel az intézményeknek működniük kéne. Egy közintézmény nem lehet sem az elszakadás- sem az uniópártiaké; mindenkit szolgálnia kell.”
A szalagok körüli vita hetek óta tart, több utcai konfrontáció alakult már ki miatta, és volt olyan eset is, hogy a nézeteltérés tettlegességig fajult.
„Az erőszak: ez a spanyolok taktikája, hogy hiteltelenítsenek minket. A végén pedig még örülnek is, mert elszabadul az erőszak, amit egyelőre azok gerjesztenek, akik leszedik a szalagokat, nem pedig azok, akik kihelyezik őket” – vélekedik egy a katalán férfi.
A szólásszabadság eszköze?
A vita alighanem folytatódik: az egyik oldal szerint meg kell őrizni a közterek ideológiai semlegességét, mások viszont a szólásszabadság eszközét látják a sárga szalagokban.