Az öttagú család a szíriai Idlibből menekült Európába. Hosszú hányattatás után február elején elindultak választott hazájukba, Írországba.
HIRDETÉSA görögországi Livadia városban a szíriai Hanan családdal tavaly áprilisban találkoztunk. Egy bérlakásban laknak, de előtte kilenc hónapot töltöttek a ritsonai menekülttáborban. Részt vettek a menedékkérők áthelyezési programjában, amelyet az Európai Bizottság finanszíroz és az ENSZ irányít.
Hanan Hanas nem tudta leplezni az örömét. "Végre normális életet élünk, mint mások. A gyerekeim iskolába járnak. Van otthonunk, konyhánk, be tudok menni a fürdőszobába... Ez az, amit normális életnek lehet nevezni".
A 44 éves Juszef Hanannak a szíriai Idlibben tejfeldolgozó üzeme volt. Negyven embert foglalkoztatott. Amikor a család megérkezett Görögországba, úgy döntöttek, hogy Írországot választják második hazájuknak.
"Már van néhány barátom Írországban. Segíteni fognak nekem, nyugodtan elindulhatunk. Megvan rá az engedélyünk is. Nem tudom, hogy mikor mehetünk, talán két-három hónap múlva" - mondta akkor Juszef Hanan.
A Hanan családdal tíz hónappal később találkozunk Athénban. Már megkapták a menedékjogot Írországban. Az Omonia térre viszik a csomagjaikat, ahol egy menekült csoporttal találkoznak. A Nemzetközi Migrációs Szervezet képviselője kíséri el őket a repülőtérre.
"Sok idő eltelt. Óriási gondokkal szembesültünk. Sokáig nyomorultan éreztük magunkat. 23 hónapot töltöttünk Görögországban. Boldogok vagyunk, de ez a boldogság nem felhőtlen."
Az utasok szedelőzködnek, lassan elhagyjuk a városközpontot és a reptér felé vesszük az irányt.
Ahogy Juszef búcsút int Görögországnak, felidézi itt-tartózkodásuk pillanatait. Kilenc hónapig laktak menekülttáborban. Felesége, Hanas ott adott életet legkisebb fiúknak.
Juszef Hanan: "Öten laktunk egy kis sátorban. Nagyon, nagyon nehezen vészeltük át a telet. Nehéz idők voltak, nem tudom elfelejteni ezt az időszakot, ezeket a pillanatokat."
Reggel van. A menekültek csoportja megérkezik a reüpőtérre. A szülők már felébrébresztették a gyerekeket, az apróságok elaludtak.
Míg Juszef és Hanas sorban állnak, majd a beszállókártyára várnak, egy ismeretlen asszony fordul hozzájuk.
Betty Eyripioti egy göröghöz ment feleségül és már 30 éve él Görögországban, megöleli őket."Nem először látok itt menekülteket. És rögtön az jut az eszembe, hogy néhány szót váltsak velük, és megnyugtassam őket afelől, hogy bárhová mennek, szeretettel fogadják őket. Nem kell félniük!"
Az EU áthelyezési programját a Nemzetközi Migrációs Szervezet irányítja.
Christine Nikolaidou, a szervezet közkapcsolati titkára szerint szervezetük számára az áthelyezés nem azt jelenti, hogy ezeket az embereket felültetik a repülőre és elviszik egy másik uniós országba. "Az a célunk, hogy esélyt adjunk nekik a biztonságos és méltó életre."
Itt az ideje, hogy a 37 szíriai menekült fogja a csomagját és beszállókártyájával elinduljanak a kapu felé.
Hanas Hanah még készít egy utolsó fotót a gyerekeiről görög földön. "Örülök, mert ez már az út vége. De szomorú is vagyok, mert sok barátot hagyok Görögországban és Szíriában. Izgulok, hiszen új életre készülünk. Azt szeretném, ha az új kezdet a gyerekeim számára egy jobb jövőt jelentene.
Hatvanezer Görögországban rekedt menekült és bevándorló szeretne ebben a pillanatban is repülőre ülni és új hazát találni. A Hanan családnak sikerült. Az útjuk tele volt buktatókkal, de most vége a hosszan tartó bizonytalanságnak. Eljött a búcsú ideje. A Hanan család kész a beszállásra.
Nem kísérjük el őket, de megbeszéljük, hogy néhány hónap múlva Dublinban találkozunk.