,,Mindenhol holttestek feküdtek"

HIRDETÉS

Órákkal a 17 emberéletet követelő lövöldözés után egyre több diák mesél arról, hogyan vészelte át a vérengzést. A legtöbben osztálytermekben barrikádozták el magukat, míg a rohamrendőrök meg nem érkeztek.

• Amint meghallottam a lövéseket rohanni kezdtem és két percen belül már az utcán is voltam - mesélte az egyik diáklány.

Egy fiatal pár a sarokban kuporogva élte túl az ámokfutást.

• A tanárok minden gyereket betessékeltek az osztálytermekbe, bezárták az ajtókat és azt mondták, hogy maradjunk csendben - emlékezett vissza a felsőbb éves fiú.

Sok diák fel sem tudta hívni a szüleit. Így a hatóságok egy közeli szállodába szállították őket, ahol megtalálhatták hozzátartozóikat. 

• Amikor kimentünk, durranásokat hallottunk. Bum, bum, bum. Azt hittem, hogy ez csak petárda, de aztán rájöttem, hogy menekülnöm kell.

Sokan egészen közelről látták a mészárlás színhelyét. 

• Az osztályteremből csak a lövéseket hallottam. Aztán amikor a rendőrök kimenekítettek minket láttam, hogy mindenhol holttestek fekszenek - mondta sokkos állapotban a Douglas középiskola egyik tanulója.

És voltak olyanok is, akik már elbúcsúztak szeretteiktől.

• Ez is egy szokásos iskola napnak indult, nem voltam erre felkészülve. Őrület, hogy valaki csak úgy bejöhet egy fegyverrel és lemészárolhat mindenkit. Amikor először szembesülsz ezzel, csak annyit tehetsz, hogy megírod a családodnak, hogy mennyire szereted őket, mert nem tudhatod, hogy találkoztok-e még.