2016 a remény és a gyász éve Kubában
Kommentek
Az amerikai elnök és a first lady március 20-án szállt le Havannában. Látogatásuk még pár hónappal korábban is elképzelhetetlen lett volna.
Hivatalban lévő amerikai elnök legutóbb 1928-ban járt Kubában.
Barack Obamát és népes kíséretét udvarias fogadtatásban részesítette vendéglátója, Raul Castro, aki személyesen nem jelent meg a repülőtéren.
A Fehér Ház ezért maga mentegette a kubai államfőt mondván, hogy külügyminiszterét elküldte, a hivatalos fogadást egyébként is másnapra tervezik.
Obama cares…
A leköszönő amerikai elnök utolsó jelentős offenzívája volt, hogy megtörte a jeget Washington és Havanna között.
Az enyhülés 2014 decemberében kezdődött, és mostanra odáig jutott,hogy az Egyesült Államok a nyáron újranyitotta nagykövetségét Kubában, és Kuba is küldött nagykövetet az Egyesült Államokba.
De márciusban erről még nem volt szó. A két elnök megbeszéléseinek középpontjába az amerikai büntetőintézkedések feloldásának kérdése került.
Az amerikai elnök utána úgy fogalmazott: “Ahogyan azt mindenhol elmondom, ahol csak megfordulok a világban, itt is elismétlem, hogy az Egyesült Államok a demokráciáért harcol, így a kubaiak jogáért is, hogy jövőjükről ők maguk döntsenek. Továbbra is kiállunk az egyetemes emberi szabadságjogokért, köztük a szólás, a gyülekezés és a vallás szabadságáért.”
De mi lesz az embargóval?
A kubai államfő, Raul Castro az embargó feloldását kérte közös sajtótájékoztatójukon, mondván,hogy az segítené igazán a két ország kapcsolatának rendeződését. “Az amerikai embargó a legsúlyosabb korlátja a kubai gazdaság növekedésének, így a kubaiak boldogulásának is.”
Barack Obama azonnal válaszolt is a felvetésre. “Az embargót fel fogjuk oldani. Hogy mikor? Azt még nem tudom megmondani, de tudom, hogy vége lesz, és az a folyamat, amely most megkezdődött, halad majd tovább a maga útján addig biztosan, amíg én leszek az elnök az Egyesült Államokban.”
Barack Obama különleges elnöki jogköre révén enyhített is a több mint 50 évvel ezelőtt kivetett, a kubai rendszer ellehetetlenítésében eredménytelennek bizonyult büntetőintézkedések némelyikén. Ezzel a megoldással csak az a baj, hogy nem igazán időtálló.
Az elnökváltással, aktuálisan Donald Trump megválasztásával visszájára fordulhat Barack Obama igyekezete.
A New York-i milliárdos már kampánya idején kijelentette, hogy másképp akar eljárni ebben az ügyben. “Minden engedményt, amit csak Barack Obama saját hatáskörében tett a Castro-rezsimnek, a következő elnök visszavonhatja, és én vissza is fogom vonni mindet, hacsak a Castro-rezsim nem teljesíti a követeléseinket.”
És mi lesz Kubával?
Fidel Castro halálát fivére, a kubai államfő, Raul Castro jelentette be.
“Ma, 2016. november 25-én, este 10 óra 29 perckor a kubai forradalom vezére és főparancsnoka, Fidel Castro Ruz meghalt.”
Aznap éjjel Miamiban a kubai emigránsok táncra perdültek örömükben. Nagyon régóta vártak erre a hírre, amely sokuk számára már túl későn érkezett.
Egy férfi arról beszélt aznap éjjel, hogy az édesapja három hónapja halt meg. Egész életében erre a pillanatra várt, amelyet már nem élhetett meg. A család 1972-ben jött el Kubából, de az apja ezt sosem gondolta véglegesnek. Arra várt, hogy Fidel meghaljon, és ő visszatérhessen.
Fidel Castro havannai ravatalánál ezrek vártak arra napokon át, hogy elbúcsúzhassanak a forradalmártól – attól a férfitól, aki számukra a nincstelenek hőse maradt.
Egy asszony könnyek között mondta, hogy egy nagyon szegény családból származik. Mindenüket, amilyük csak van ma, Castrónak köszönhetik.
A comandantét végakaratának megfelelően elhamvasztották, úgyhogy azok, akik tiszteletüket akarták tenni még egyszer, utoljára, csak egy régi portrén látták viszont Fidel Castrót pár pillanatra.
A temetés előtti napokban egyértelművé vált, hogy bár Fidel Castró már tíz évvel ezelőtt visszavonult, halálával hatalmas űrt hagyott maga után.
Hamvait napokon át vitte a gyászmenet az országon át: Havannából Santiago de Cubába. Oda, ahonnan – egy akkor ugyan sikertelen akcióval – a kubai forradalom elindult 1953-ban.
Egy nő azt magyarázta az út mentén várakozók között, hogy
Kuba sosem temeti el Fidelt. Ő már eggyé vált ezzel az országgal, úgyhogy azok, akik arra számítanak, hogy a halálával minden megváltozik, csalódni fognak. Kuba örökre Fidel országa marad.
Kuba forradalmárból lett diktátorát öccse helyezte végső nyugalomra a kubaiak másik nagy hőse, a függetlenségi harcos, José Martí mellett.