A német sajtó legalábbis azt írja, hogy az Európai Parlament leköszönő elnöke visszatér a német belpolitikába.
Több lap is azzal jelent meg csütörtökön Németországban, hogy az uniós törvényhozás szociáldemokrata elnöke jövőre már nem a strasbourgi, hanem a berlini választásokon indul, és a szociáldemokraták kancellárjelöltjeként Angela Merkel kihívója lehet.
A Süddeutsche Zeitung internetes oldala például úgy fogalmaz, hogy Martin Schulz újból beszáll a német belpolitikába. A baloldali német napilap online kiadása végig is veszi, hogy Martin Schulz strasbourgi mandátuma jövő év elején jár le, és harmadszor már nem indul újra az Európai Parlament elnökségéért. Ehelyett pártja, a német SPD listájára szeretne felkerülni Észak-Rajna-Wesztfáliában.
Kérdés, hogy jelöltségét mire építi majd a 60 éves politikus, aki nem meghatározó figurája a német belpolitikának azóta, hogy az Európai Parlament elnöke lett 2012-ben.
A Der Spiegel úgy tudja, hogy Martin Schulz a szövetségi külügyminiszter, a szintén szociáldemokrata Frank-Walter Steinmeier helyére kerülhet, miután Steinmeiert a várakozások szerint államfővé választják jövő év februárjában.
Más pletykák szerint Schultz az SPD elnökét, Sigmar Gabrielt válthatja, aki nemcsak pártelnök, hanem alkancellár és gazdasági miniszter is Berlinben.
A Süddeutsche Zeitung ugyanakkor úgy értesült, hogy még nincs döntés a párt jövő évi kancellárjelöltjének személyéről. Vagyis egyelőre kérdés, hogy Schultzot vagy Gabrielt indítják Angela Merkel ellen.
Január végéig kell ezt eldönteniük.
A német sajtóban vázolt lehetséges forgatókönyvek egyike szerint Martin Schulz kerülhet a német diplomácia élére februárban. Ezután az SPD jelöli őt kancellárnak, és ha nem nyer, vissza tud majd ülni a külügyminiszteri székbe az újabb nagykoalíció kormányában.
Bárhogy lesz is, egyelőre csak az a biztos, amit ő maga mondott sajtótájékoztatóján csütörtökön reggel, hogy tudniillik az Európai Parlament elnöke többé nem lesz, visszatér a német belpolitikába.
Martin Schultz is csak futballsztár akart lenni
A Strasbourgból lassan hazaköltöző német szociáldemokrata politikus kamaszként pont olyan volt, amilyennek egy normális fiúgyereket képzelnek szerte Európában.
Nem lelkesedett az iskoláért, és híres focistának készült.
Németország nyugati részén, a belga és a holland határszakasz közelében, Aachenben nőtt föl. Anyanyelvén kívül összesen öt nyelven beszél folyékonyan: hollandul, franciául, angolul, spanyolul és olaszul.
A Németországi Szociáldemokrata Pártba 19 évesen lépett be. Képviselő az Európai Parlament
ben éppen 20 évvel később, 1994-ben lett.
Korábban a könyvkiadásban és könyvkereskedelemben dolgozott – 1982-ben nyitott saját könyvesboltot.
Pár évvel később Würselen polgármesterévé választották, és ezzel ő lett Észak-Rajna-Wesztfália történetének legfiatalabb polgármestere. A tisztséget 1987-től 1998-ig töltötte be.
Közben kilépett az európai politikába. Az Európai Parlament különöböző bizottságainak tagjaként jutott el addig, hogy az ezredfordulón a német szociáldemokrata EP-képviselők vezetője, majd a szocialista frakció helyettes vezetője lett.
Négy évvel később került a szocialista-szociáldemokrata frakció élére.
Egy erősebb Európáért küzdött, ahol széles körben érvényre jut a szociális igazságosság, van munka, a gazdaság növekszik. Síkra szállt a demokrácia és az esélyegyenlőség mellett a pénzügyi rendszer reformjáért és az éghajlatváltozás megfékezéséért is.
2012 óta elnöke az Európai Parlamentnek. Az uniós törvényhozás történetében ő az egyetlen házelnök, akit újraválasztottak.