A Genfi Egyetem Globális Tanulmányok Intézetének védelmi és biztonsági szakértője, Alexandre Vautravers az Euronews vendége. Az elemzővel az Iszlám
HIRDETÉSA Genfi Egyetem Globális Tanulmányok Intézetének védelmi és biztonsági szakértője, Alexandre Vautravers az Euronews vendége. Az elemzővel az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elleni háborúról, az új harcászati és hírszerzési eszközökről, lehetőségekről beszélgettünk.
Sophie Desjardin: – Az első megrázkódtatás után a francia hatóságok, a sajtó és az utca embere is háborúról beszélt. A válaszcsapás is gyors volt: azonnal bombázták Rakkát. De tényleg ez a megfelelő válasz?
Alexandre Vautravers: – Teljesen helyénvaló háborúról beszélni, de észre kell vennünk, hogy a háborúk klasszikus korszaka, mint amilyen a második világháború volt, mára véget ért. Van egy szervezet a Közel-Keleten, amit meg kell semmisíteni, de vannak fenyegetések az államhatárokon belül is.
- Tehát harcolunk távol lévő dzsihádistákkal és olyanokkal is akik itt Európában, Franciaországban kötelezték el magukat az ügy mellett. Hogyan harcolhatunk mindkét fronton?
- Egészen mostanáig a titkosszolgálatok azt vizsgálták, hogy milyen a kapcsolata valakinek az Iszlám Állam terrorszervezettel. Ezt abból tudták például, hogy valaki milyen gyakran, hogyan beszél a radikális szervezettel. Viszont a januári támadások óta és a mostani párizsi mészárlás óta már biztosak lehetünk benne, hogy a terroristák képesek álcázni a kommunikációt, és el tudnak rejtőzni a hatóságok elől, amelyeknek meg kell újulni és új nyomokat kell találni.
- Milyen nyomokra gondol?
- Például egészen kis összegű pénzügyi tranzakciókra. Amikor valaki vásárol egy egyirányú jegyet, másvalaki pedig a visszaútért fizet. Az ilyen eseteket felderíteni, a kapcsolatot megállapítani nagyon-nagyon nehéz nyomozati munka, és nagyon unalmas. És persze van egy csomó egyéb jogi lehetőség is a terrorizmus elleni harcban, de most nem ez az érdekes.
- Láttuk Afganisztánban, hogy ezeket a háborúkat nem lehet nagyszabású hadműveletekkel megnyerni, mire kellene összpontosítani?
- Az ellenség, amellyel harcolunk nagyon változatos, ezért sokan nevezik az ilyenfajta hadviselést hibrid háborúnak. De mi az a hibrid háború? Amikor az ellenség nem egy csak egyfajta, tehát vannak benne állami részek, például, amelyek finanszírozzák, de részese a szervezett bűnözés is, az ember-, a fegyver- és a drogcsempészek, és van egy csomó fiatal, aki harcolni akar egy ügyért, aki támogat egy eszmét. Ennek az összetett szerkezetnek, ennek a terrorista „áramkörnek” minden elemét támadni kell.
- Mára egyre több nyugtalanító információ derült ki, például az hogy Törökország és Irak is figyelmeztette Párizst a készülő támadásra. Ekkora luk lenne a hírszerzésünkben?
- Azt látnunk kell, hogy akit valamilyen módon kapcsolatba lehet hozni a terrorizmussal, Franciaországban, az nagyjából tízezer ember. Vajon Franciaországban, amely egy jogállam, lehetséges-e minden egyes ilyen személyt, vagyis tízezer embert felügyelni? Ráadásul minden egyes elrejtőző terroristához további személyek köthetők, átlagosan további tíz ember, akik segítik, bújtatják. Ez tehát tulajdonképpen a jogállamiság kérdésköréhez tartozik.
- Hogyan védheti meg magát Franciaország?
- A titkosszolgálatokat nem kezelhetjük úgy többé, mint a nyolcvanas években. Rengeteg dzsihádista sejt működéséhez nélkülözhetetlen az internet, különböző honlapok és telefonos alkalmazások. Az eszközök modernek, rejtettek, egy app egyszer csak eltűnhet, vagy megváltozhat a neve. Más szóval naprakész eszközparkkal kell harcolni ellene. És ebbe az irányba megy a francia hírszerzési törvény is.