HIRDETÉSOktóber 16-án mutatták be Sarkadi Imre Oszlopos Simeon című drámáját a Katona József Színház Kamrájában. Az előadás rendezője Gothár Péter. AJÁNLÓ.
L-alakú díszletet (a rendező, Gothár Péter munkája), egy padlástér zsúfolt, hatvanas évekbeli tárgyakkal berendezett kuszaságát üljük körül a Kamra ugyancsak l-alakban elrendezett nézőterén. Már-már hangulatos, mégis fullasztó összevisszaság ez, sarló-kalapács a falon (később még fontos szerephez jut), a csúcs pedig a szoba közepén lévő süllyesztett fekvőhely, ami a nézőtérről leginkább sírszerű gödörnek látszik. Ott alszik, próbál szeretkezni és hal meg a főszereplő. De ne szaladjunk ennyire előre.
Ebben a padlástéri bérleményben tengeti napjait Kis János (Ötvös András), az éppen sikertelen művészember, hol partnerével, Máriával (Rezes Judit), de az idő nagyobb részében inkább egyedül. Míg a sorozatos lakbérelmaradás miatt ki nem teszik, pontosabban tennék. Kis figurája testesíti meg a kor illúzióvesztett értelmiségét, aki baráti társaságokat fogad és iszik, iszik és baráti társaságokat fogad. Élete háromszorosan is zsákutcába jutott: tanítani már nem tanít, mert kirúgták állásából. Művészként kemény kritikát kapott. Mária elhagyta. Magányos, csakúgy mint Oszlopos Simeon. Oszlopa is van: egy fa tartógerendán gyülekeznek a kudarcok írásos bizonyítékai: a felmondólevéltől a nemkívánatos társbérlők szerződéséig minden papírlap ugyanazon a szögön végzi.
Üde színfoltja a darabnak a haszonleső Vinczéné (Szirtes Ági) minden egyes felbukkanása. Az idős nő perverziója, hogy mások cipőjét szagolgatja és próbálgatja, és a dugiital sincs tőle biztonságban. Ráadásul a büdösbogaraktól sem irtózik. A gonoszságtól meg pláne nem. Különleges észjárású asszony: butának nem nevezhető, de a műveltség hiányzik belőle.
Kis János szerint életének válságaira egyetlen válasz létezik: ha a „körülmények pártjára áll”, azaz folytatja a rosszat. Vagyis, ha az önsorsrontás és a kétségbeesés negatív erkölcsi gesztusaival válaszol. Erre kínál kiváló alkalmat a társbérlő házaspár (Pálos Hanna és Kocsis Gergely) érkezése. Az új lakók kis bérleményének egyik szobájába költöznek be, ő pedig elhatározza, hogy elcsábítja Zsuzsit, a fiatalasszonyt. Ez meglepően hamar sikerül is. Majd felkelti a féltékenységet a férjben. Zsuzsi „megrontásának” azonban itt még nincs vége. Vinczéné és Kis a tehetős Müller (Elek Ferenc) kezére játsszák a bűntudatba belekábult nőt, aki miután ráeszmél arra, hogy voltaképpen “prostitualizálták”, a sebtében felkapott sarlóval nyakon szúrja Kis Jánost. A büntetés tehát nem sokáig váratott magára: Kis János élettelen teste a süllyesztett ágyféleségre zuhan. A groteszk akkor éri el csúcspontját, amikor Vinczéné egy szál vörös virágot dob utána. Akár egy sírgödörbe, hol az értelmiség – minden reményvesztettségével együtt – süllyed el.
Sarkadi Imre 1960-ban dolgozta át drámává az eredetileg már 1948-ban elkezdett Oszlopos Simeont, az elvetélt értelmiség közérzeti válságáról és vívódásáról. Az 1956 utáni társadalmi vákuum, az erkölcsi problémák újszerű, drámai ábrázolójaként Sarkadi a „mindennemű hittérítők által sugallt” és a valódi, megélt élet közötti különbség konfliktusával magyarázta az elidegenedett, elmagányosodott városi ember rosszra törekvését.
Eszközei több mint ötven év elteltével is hatnak – kifejezetten izgalmas a párhuzam -, mert az értékválság és az elvetéltség sajnos megmaradt, legfeljebb a csomagolás változott.
Fotók: Dömölky Dániel