A Keleti pályaudvarnál 5 csapot, 2 zuhanyzót és 12 vécét használhatnak a menekültek.
HIRDETÉSAz aluljáróban „emberszag” érezhető. Nincs megfelelő tisztálkodási lehetőség, így a legtöbb menekült a kezét és az arcát tudja csak megmosni. Sehol egy konténeres zuhanyzó, mint amilyeneket például a Sziget fesztivál idején kihelyeznek. Kellene belőlük jó néhány, külön a nőknek és a férfiaknak. Persze takarítani is kellene őket, hogy emberhez méltó helyen tisztálkodhassanak a napokon át itt összegyűlt emberek.
A Fővárosi Önkormányzat kommunikációs osztálya megkeresésünkre elmondta, hogy a Keleti pályaudvarnál egy férfi és egy női zuhanyzó van, 5 női és 3 férfi WC, valamint 4 piszoár, emellett kihelyeztek 8 mobil vécét is. További 12 mobil vécét telepítettek a II. János Pál pápa térre.
A Keletinél a mosakodáshoz öt csapot állítottak üzembe. Konténeres zuhanyzó a Baross téri aluljáróban nincs, elhelyezésük a hivatal szerint nem megoldható. A Nyugati pályaudvarnál viszont van.
Csakhogy a legtöbb menekült a Keletitől utazna tovább nyugatra. Naponta 2-3 ezren is megfordulnak a pályaudvaron, és ők mind ugyan azt az egy zuhanyzót kellene, hogy használják.
A Fővárosi Önkormányzat közleménye szerint a főváros 400 millió forintot szán arra, hogy jobb higiéniás lehetőségeket biztosítson a menekülteknek. Ha a Verseny utcai ideiglenes szociális blokk mégis megépülne, ott már kifejezetten kulturált körülmények között szállásolhatnák el az embereket. Ha megépülne, ám egyelőre nem épül ott semmi. A menekültek viszont jönnek, egyre többen.
Az járt a fejemben, hogy én mit tennék, ha a szép, tiszta, fürdőszobás lakásomat lebombáznák. Egy hátizsákkal kellene elmenekülnöm otthonomból, majd egy idegen országban, idegen emberekkel közös mosdót használni, amelynek tisztasága igencsak bizonytalan. Riasztó, sőt, félelmetes gondolat.
Az önkéntesek üres dobozokkal a kezükben járnak családról családra és szedik össze a szemetet. A menekültek pedig hálás tekintettel dobják bele az üres dobozokat, flakonokat.
A budapesti Keleti pályaudvaron járva igencsak szembetűnő a földön elterülő rengeteg banánhéj, kekszes zacskó, üres ásványvizes palack. A szemetesek közben csordultig tele. Két utcaseprő ürítgette őket, másik kettő a járólapokat locsolta, tisztította.
Rengeteg szemetet hagynak maguk körül a menekültek – hangzik sokak panasza. Míg az emberek egy jelentős része segíteni akar a főleg Afganisztánból és Szíriából menekülőknek, könnyebbé tenni magyarországi tartózkodásuk idejét, mások látni sem bírják őket. Félnek a betegségektől és elegük van a szemétből, amit a menekültek maguk után hagynak.
„Nem állnak fel, nem mennek el a szemetesig, nem is mosakodnak” – panaszkodott a pályaudvar idős újságosa. Két idősebb úr gyorsan becsatlakozott a beszélgetésbe, ők is a szemétre panaszkodtak, közben szemükben a sajnálat és megbocsátás tükröződött. Mert szívük mélyén ők is együtt éreznek velük. Azt viszont már nehéz megbocsátani, hogy cigarettáznak a dohányzást tiltó táblák árnyékában. „Ezeket senki nem bünteti meg, hogyan, még igazolványuk sincsen. Bezzeg, ha én gyújtanék itt rá, azonnal kapnám a bírságot” – mondta felháborodottan egyikük. Talán igaza is van.
A menekülő családok egy-egy kisebb kupacban ülnek, főleg a nők és a gyerekek, a férfiak élelmiszerért, információért állnak sorban. A helyüket sokan azért nem merik elhagyni, nehogy elszakadjanak a család többi tagjától, ha egyszer csak fel kell pattanni, mert megy a vonat.