Nemes Jeles László első nagyjátékfilmje, a Saul fia péntek délutáni díszbemutatót kapott Cannes-ban. A fesztiválpalota nagyterme zsúfolásig megtelt
HIRDETÉSNemes Jeles László első nagyjátékfilmje, a Saul fia péntek délutáni díszbemutatót kapott Cannes-ban. A fesztiválpalota nagyterme zsúfolásig megtelt. A közönség állva tapsolt a vetítés végén. A magyar rendező alkotása mértékadó kritikusok szerint akár nagydíjas is lehet.
A történet az auschwitzi koncentrációs táborban játszódik. A főszereplő, Ausländer Saul a speciális Sonderkommando tagja; ők voltak azok a rabok, akiknek az volt a feladatuk, hogy az érkező transzportokat a gázkamrákba tereljék, feltakarítsanak utánuk, majd elégessék a holttesteket.
- Nem akartunk szép filmet készíteni, lemondtunk minden klasszikus esztétikai megközelítésről. Alig találunk szép kompozíciókat, megtiltottuk magunknak az efféle dolgokat. Ez nem egy képszerű alkotás, nem tudtunk belőle kivenni egyetlen jó képet sem a marketinghez. A film ereje dinamikájában rejlik. Nagyon fontos volt számunkra, hogy elkerüljük a _soá_ról készült filmek szentimentalizmusát – nyilatkozta az euronews-nak Nemes Jeles László.
A gázkamra rutinszerű takarításakor a Sonderkommando egy még lélegző kisfiúra bukkan a holttestek alatt. Saul saját gyermekét véli felismerni benne. A nácik az ügy gyors lezárása után boncolást kérnek, Saul azonban meg akarja szerezni a holttestet, hogy megadja neki a végtisztességet.
Miközben a történet a gázkamrákban és a krematóriumokban játszódik, a borzalmakat nem mutatja a kamera. A filmben végig a szereplők arcát látjuk, az iszonyat elsősorban a hangok és zörejek révén, a háttérből sejlik fel.
- A filmnek van egy olyan része, amit a kamera nem mutat, ami csak a néző képzeletében születik meg. Ezt a képen kívüli világot úgy próbáljuk érzékeltetni, hogy egyfajta segítséget, pallót nyújtunk a nézőnek ahhoz, amit nem lát. A film nagy kérdése az, hogy sikerül-e megteremteni azokat a dolgokat, érzelmeket, benyomásokat, amelyeket máshogy nem lehet megmutatni, csak a képzelet közvetítésével – magyarázta a rendező.
A főszerepet Röhrig Géza alakítja. Az 1967-ben született, költő, író, dramaturg, színész, filmrendező évek óta New Yorkban él. Teljes az egyetértés abban, hogy nagyon erős alakítást nyújt a filmben. Röhrig Gézát a személyiség megformálásában Gideon Greif izraeli történész egyik könyve inspirálta.
- Ez a We Wept Without Tears (Könnyek nélkül sírtunk) című interjúkötet, amelyben nyolc, Izraelben élő, hajdani Sonderkommando-tagot szólaltat meg a szerző. Már csak húszan élnek közülük a világban, nyolcan Izraelben. Évtizedeken át tartó hallgatás után nyíltak meg ennek a történésznek, aki 13 év alatt készítette el az interjúkat. Azért tartott ennyi ideig, mert úgy kellett kihúzni belőlük a szavakat. Senkinek, még a közvetlen családtagjaiknak sem beszéltek arról, hogy mi volt a dolguk Auschwitzban – mondta Röhrig.
A Saul fia annyira erős audiovizuális élmény és eredeti alkotás, hogy a kritikusok szerint meglepő, sőt megdöbbentő lenne, ha díj nélkül távozna Cannes-ból. A Sony Pictures Classics máris megvette a film észak-amerikai forgalmazási jogait.
A magyar mozikban június 11-től látható Nemes Jeles László zsigerekig ható auschwitzi filmdrámája.